Folytatom a család történetét. A negyedik generációnál tartunk, az 1800-as években.
Ugorjunk át a tengerentúlra! Az amerikai polgárháború ideje alatt (1861-1865) egyre nehezebbé vált az áruk szabad kereskedelme. Faberék az amerikai piacon való maradást ügyesen megoldották, saját ceruzagyárat létesítettek 1861-ben Brooklynban. Vezetését Eberhard Faber, Lothar testvére látta el. A gyár később levált az anyacégtől és „Eberhard Faber” névvel önálló vállalkozássá vált.
A logójuk:
Most térjünk vissza Nürnbergbe, pontosabban Steinbe. Ahogy írtam, a negyedik generáció Lothar von Faber– nevével fémjelzett, aki számomra az egyik legnagyobb zseni ebben a családban. Egy igazi üzletember, remek meglátásokkal, ötletekkel, tapasztalattal, munkásait támogató szociális érzékenységgel és egy igazi workaholic. Dolgozik fáradthatatlanul. A családján belül is ő a fáraó. Felnéznek rá, tartanak is tőle. Kivételes ember volt Lothar von Faber.
1862-ben a kimagasló gazdasági eredményeiért és a szociális tetteiért Lothar von Faber számos kitüntetést és érdemrendet kap. Ebben az évben kapja meg II. Maximilian bajor kiránytól a „Freiherr“ nemesi címet. (Lehetséges, hogy aki a régi magyar címekkel, rangokkal tisztában van, az találna rá egy pontosabb kifejezést, én sajnos nem tudom, ezért ezt a „szabad urat“ bárónak fordítom). Ettől kezdve viseli Lothar a „von Faber“ nevet. 1881-től jogilag is lehetséges, a nemesi cím örökléssel való továbbadása a családban.
A Faber-Castell weboldaláról való ez a hír is: 1867-ben Franciaországból érkezett egy bizottság, akiket III. Napóleon francia császár küldött Steinbe, hogy Lothar (aki már Lothar von Faber), munkásai számára létrehozott szociális intézményeiről szerezzenek információkat. A küldötteket mélyen lenyűgözték a látottak. A császár a híreket hallva, Lothar von Fabernek adományozza a lovagi becsületrendet.
1870 – USA
Érdekességként meg kell említeni, hogy 1870-ben ötödikként került bejegyzésre az A.W. Faber név az USA kereskedelmi regiszterébe. Mivel azóta az ötből a többi négy cég már megszűnt, így kijelenthető, hogy az A.W. Faber a legrégebbi márka az Amerikai Egyesült Államokban. Még ugyanebben az évben bejegyzésre kerül a név Oroszországban, majd Angliában, Olaszországban, Franciaországban és Spanyolországban.
1875 – Védjegyoltalom
Lothar von Faber, már akkor a cége nevével látta el a kiváló minőségű termékeit, amikor még ilyet senki nem csinált. Mondom én, hogy a Lothar egy zseni volt! Idővel aztán megjelentek a piacon a hamisítók, akik gyenge minőségű Faber-ceruza utánzatokat kínáltak megvételre. Lothar lépett. Mint birodalmi tanácsos nyújtotta be javaslatát egy „védjegyoltalmi törvény“ meghozatalára, amit 1875-ben életbe is lépett.
1880 – A termékek prezentációja
Lothar nagy súlyt fektet a termékei kinézetére, azok prezentációjára. Komoly energiát fektet az árusítóhelyek és kirakatok kinézetébe. A legapróbb részletet is renkívüli gondossággal tervezi meg, nem számit neki se a pénz, se a ráfordított energia. Egy ilyen tüneményes prezentációs dobozkát láthattok a képen 1880-ból.
Elértünk az ötödik generációhoz – Freiherr Wilhelm von Faber -hez (1851 – 1893)
Ő volt Wilhelm, Lothar egyetlen gyermeke. Wilhelm Nürnbergben és Svájcban tanult közgazdaságtant, majd 1873-tól kezdett dolgozni a cégnél. Wilhelm nem igazán a kiköpött mása az apjának, azt írják róla, hogy „inkább muzsikális“ volt. Nem hagyott mély nyomokat a Faber-Castell család cégtörténetében. Szegény Wilhelmnek kétszer is át kellett élnie azt, amit egy szülőnek soha nem lenne szabad, temette gyermekét. Mindkét fiát elveszítette. A kisfiúk Lothar és Alfred 3, illetve 4 éves korukban haltak meg skarlátban, illetve hirtelen gyermekhalálban. Wilhelm élete nagyon rövid volt, 42 éves korában halt meg, hátrahagyva három leánygyermekét.
A három lány közül a legidősebb Ottilie, aki nagyapja, Lothar kedvence volt. Fiú-örökös híján, Ottiliére vár a birodalom vezetése, de apja halálakor még ő is kiskorú. Wilhelm halála után özvegye, Bertha kormányozza a céget néhány megbízható alkalmazottja segítségével 1900-ig.
És megérkeztünk a történetben Ottiliénél, annál a személynél, akinek a történetét meghallva felcsillant a szemem, akinek köszönhető a lelkesedésem és a határtalan érdeklődésem a Faber-Castellék iránt. Vele indult a vonzalmam a történetük iránt.
Ottilie érdekes nő lehetett, kemény és nagyszerű. Képes volt egy szerelemért mindent feláldozni. Vagyont, gyerekeket, biztonságot. Vele folytatom.
A történetek sorrendben, az alábbi linkeken érhetőek el:
A halálhír: Elhúnyt Gróf Anton Wolfgang von Faber-Castell
A Faber-Castell család története 1
A Faber-Castell család története 2
A Faber-Castell család története 3
A Faber-Castell család története 4