Embermesék

Ha nem megy, minek erőltetni?

Pedig olyan szépen elképzeltem! Végre egyedül leszek itthon pár napig, hatökörrel se fognak tudni visszatartani a blogírástól! De nem ám! Egész múlt héten nem ment ki a fejemből a Faber-Castell család, rettentő régóta tartozom az utolsó, a befejező résszel. A 8.generáció nem más, mint a kedvencem, a gróf, aki miatt belevágtam a család történetébe. A róla szóló információkat szerettem volna (hangsúly a volnán) végre megosztani. Már rosszul kezdődött. Először is nem találtam (még most sem) az anyagot a grófról, amit pedig biztosan tudok, hogy össszegyűjtöttem. Valahol itt kellene lennie a lakásban, de azt hiszitek előjön? A januári halálhirét követően a

Színes ceruzák (Gróf Anton-Wolfgang von Faber-Castell emlékére) 4.

Roland von Faber-Castell (1905-1978), a hetedik generáció. Természetesen sokkal több minden történt a Faber-Castelléknél, mint amit leírtam. Léteztek családon belüli konfliktusok is. Lothar még a halálakor se tudott megbocsátani testvéreinek, elsősorban Johannak aki ötletét lenyulva, létrehozta Nürnbergben Lothar konkurrenciáját. Amerikában pedig Eberhard hozott rossz gazdasági döntéseket, amik Lothar komoly millióiba kerültek. A céget se egy folyamatosan fejlődő és növekvő impériumnak kell elképzelni, voltak komoly visszaesések, veszteségek. Az első világháború komoly veszteségeket okozott a Faber-Castellnek, a külföldi kirendeltségeik elkobzásra, az amerikai üzemek eladásra kerültek. Hosszú évekbe tellett, mire ezeket a veszteségeket kiheverték. A termékek se korlátozódtak kizárólag a ceruzákra, a termékeikhez

Színes ceruzák (Gróf Anton-Wolfgang von Faber-Castell emlékére) 2.

Folytatom a család történetét. A negyedik generációnál tartunk, az 1800-as években. Ugorjunk át a tengerentúlra! Az amerikai polgárháború ideje alatt (1861-1865) egyre nehezebbé vált az áruk szabad kereskedelme. Faberék az amerikai piacon való maradást ügyesen megoldották, saját ceruzagyárat létesítettek 1861-ben Brooklynban. Vezetését Eberhard Faber, Lothar testvére látta el. A gyár később levált az anyacégtől és “Eberhard Faber” névvel önálló vállalkozássá vált. A logójuk:   Most térjünk vissza Nürnbergbe, pontosabban Steinbe. Ahogy írtam, a negyedik generáció Lothar von Faber– nevével fémjelzett, aki számomra az egyik legnagyobb zseni ebben a családban. Egy igazi üzletember, remek meglátásokkal, ötletekkel, tapasztalattal, munkásait támogató szociális érzékenységgel

Színes ceruzák (Gróf Anton-Wolfgang von Faber-Castell emlékére) 1.

Prológus: Őszintén megmondom, már-már befürödtem a témával. Legalább két hete kutatok, keresgélek az információk után, gyűjtöm és rendezem az anyagot, de minden egyes újabb információ, videó, újságcikk csak megerősít abban, hogy a Faber-Castell család történetét, a hozzá tartozó kiegészítő információkat nem lehet egy kis blog-bejegyzéssel lerendezni. Szédületesen érdekes a történetük, aminek csak kezdete van, vége nincs. A jelenük a mai napokban játszódik. A legenda folytatódik. Mindamellett megkapó a szerenységük, az emberségük, a normalitásuk. Már ez a jellemvonás is többet érdemelne két hasábnál. Nem szeretném se hosszú lére ereszteni a róluk szóló írást, se -túlzott tömörségre vágyva-, kihagyni fontos dolgokat, ezért

Elhúnyt Gróf Anton-Wolfgang von Faber-Castell

A Faber-Castell dinasztia 8. generációja vele, Gróf Anton-Wolfgang von Faber-Castell-vel volt azonos. Egy kiemelkedő üzletembertől, egy méltán közkedvelt embertől búcsúztak az emberek a múlt szombaton Nürnbergben. A gróf és családjának története ismét lebilincselt. Évekkel ezelőtt már egyszer belefogtam a Faber-Castell sztoryba, de sajnos nem folytattam. A múlt hétig hűtlen voltam Faber-Castellékhoz. Aztán a gróf halálát követően, az a rengeteg hír, ami az újságokban, televízióban megjelent, ismét felkeltette a korábbi érdeklődésemet, újra belevágtam a történetbe, a Faber-Castell család történetébe. A felénél tartok, igyekszem minél hamarabb elkészülni vele. Teljesen be vagyok zsongva, egy kivételes történet a család története. Továbbá úgy érzem, ezt