Embermesék

Színes ceruzák (Gróf Anton-Wolfgang von Faber-Castell emlékére) 1.

Prológus: Őszintén megmondom, már-már befürödtem a témával. Legalább két hete kutatok, keresgélek az információk után, gyűjtöm és rendezem az anyagot, de minden egyes újabb információ, videó, újságcikk csak megerősít abban, hogy a Faber-Castell család történetét, a hozzá tartozó kiegészítő információkat nem lehet egy kis blog-bejegyzéssel lerendezni. Szédületesen érdekes a történetük, aminek csak kezdete van, vége nincs. A jelenük a mai napokban játszódik. A legenda folytatódik. Mindamellett megkapó a szerenységük, az emberségük, a normalitásuk. Már ez a jellemvonás is többet érdemelne két hasábnál.
Nem szeretném se hosszú lére ereszteni a róluk szóló írást, se -túlzott tömörségre vágyva-, kihagyni fontos dolgokat, ezért próbálok egyensúlyozni és picit rövidíteni. De ez Faberék esetében nehéz. Ők több szóra érdemesek.
Mivel minden egyes nap újabb és újabb régi fotóra, információra leltem, komolyan félni kezdtem attól, hogy soha nem fogok elkészülni a történettel.

Megpróbálom bemutatni a Faber-Castell család történetét. Körülbelül ötször írtam át eddig a bejegyzést, a nagyon személyes hangvételt megpróbáltam eltűntetni belőle. Teljesen azért nem ment, hiszen a tiszteletem, az érdeklődésem, az elismerésem írattatta meg velem a sztorit, a személyem, a szubjektivitásom nem hiányozhat belőle.
….. és attól tartok, egy kicsit szerelmes is voltam a grófba ….


A Stein-i Faber-Castell kastély, illetve ahogyan az itteniek hívják, a Steiner Schloss, a lakásunktól biciklivel elérhető távolságra van. (Stein egy önálló település, ami igazándiból Fürth-höz tartozik, de Nürnberggel szorosan összeépült.)  A gyönyörű parkjában, ami az emberek előtt nyitva áll, meg se tudom mondani, hányszor jártunk. A kastély nekem éveken keresztül csak egy kastély volt, talán ki se tudtam mondani rendesen a nevét. Bevallom, nem is foglalkoztam vele, ahogy azzal se, hogy ki élt benne. Annyit tudtam, hogy a második világháború kitörése után, 1938-ban a grófi család elhagyta a kastélyt. A náciknak szükségük lett rá, főhadiszállásnak használták, majd a háború után, a nürnbergi per ideje alatt a szövetségesek költöztek be. Ernest Hemingway és John Steinbeck, amerikai újságok tudósítóiként laktak a per alatt az épületben.
Amerikaiakkal lett tele a kastély, ahol az anyósom (tekintettel a jó angoltudására) egy rövid ideig titkárnőként dolgozott.  És többek között ez is az oka annak, hogy a család a későbbi évek során már nem kívánt újra visszaköltözni a kastélyba. Úgy értem az amik, a katonák voltak az okai és nem az anyósom! Hogy is mondjam …., egy kicsit megszentségtelenítették a család korábbi otthonát. Nem arról van szó, hogy tönkretették, pusztán a megszállásukkal, a jelenlétükkel rombolták le, tették idegenné. Ezért teljesen érthető a család hozzáállása, abban az épületben, a régi hálószobákban, dolgozószobákban már nem kívántak élni, ahol a tizedes és a többiek ették a hamburgert, a kastélynak mint otthonnak a meghittsége, a varázsa eltűnt. Az amerikaiak egyik leglehetetlenebb átépítése a kastélyban a korábbi báltermet érintette. A szemem kikerekedett, amikor megtudtam, hogy bowling-pályát alakítottak ki a bálterem helyén.

A kastély a mai napig üresen áll, múzeumként üzemel, de csak havonta egyszer látogatható. A kastély melléképületeiben munka folyik, irodák, shop, stb. Maga a kastély kedvelt filmforgatási hely, szinte minden hónapban tele van az udvara tévés kocsikkal. És még valami. Bármilyen fontos esemény történik a Faber-Castell családban, azt itt tartják meg, ezek között a mesés díszletek között. Ez maradt az otthonuk, bármennyire is nem itt élnek.
forrás: www.romantisches-franken.de

forrás: www.romantisches-franken.de

IMG_4992
fotó: www.embermesek.de
IMG_4977
fotó: www.embermesek.de
Párom addig-addig csepegtette nekem az információkat a kastélyról, a grófékról, amíg sikerrel nem járt, kiváncsi lettem rájuk. Belevetettem magam a történetükbe, amibe aztán bele is szerettem. De kik azok a Faber-Castellek és mit kell tudni róluk?

A nevet persze, hogy ismeritek! Tudjátok, a ceruzák! Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek van legalább egy ceruzája a Faber-Castelltől! De most jöjjön a történetük.

cezuzaArt-Graphic-291x300

A Faber-Castell dinasztia és a ceruzagyártás

1761-et írunk. Innentől számítják a Faber-Castell indulását. Kellett hozzá egy szegény, de szorgalmas asztalos Kaspar Faber, egy ötlet majd az őt követő generációk.

Stein
Az 1600-as években egyre több kisebb kézműves telepedik le Nürnberg körül, főleg ebben a pici városkában Stein-ben, mivel itt – Nürnberggel ellentétben – nincs céhkényszer. A szigorú előírások nem korlátozzák a helyi vállalkozókat, így ők egy egyre erősebb konkurrenciát jelentenek a Nürnberg-i kézműveseknek. Faber Kaspart is idehozza a sorsa, egy steini ceruzakészítő műhelyébe.

fotó: ww.Faber-Castell.de
fotó: www.Faber-Castell.de

Vele indul az 1. generáció
Faber Kaspar-val (1730 – 1784) indult a család története, aki az első időkben egyszerű munkásként kereste a kenyerét egy kézművesnél. Asztalosként állt be az egyik helyi ceruzakészítő szolgálatába. (By the way: bizonyíthatóan 1660-ra datálódik az első nürnbergi ceruzakészítők megjelenése.) Kaspar a ceruzakészítéssel eltöltött boldog munkaórákat követően, a szabadidejét is ceruzákra fordította, egyedi darabokat gyártott a saját költségén. Felesége ugyanúgy éjt nappá téve dolgozott. A férje által legyártott ceruzákat beletette a fűzfakosarába és bevitte Nürnbergbe a piacra. Kaspar Faber saját maga által létrehozott ceruzái olyan sikeresek lettek, hogy nyugodtan belevághatott egy kis műhelybe. Ebből a szerény kis műhelyből indul el 1761-ben a Faber-történet a világhír felé.

Faber Kaspar után egy 1783-ban sajátkezűleg készített leltáron kívül nem maradt más emlék.
Az alábbi képen egy ceruzakészítő látható 1711-ből, de nem azonos Faber Kasparral.

"Der "Bleyweissschneider" von Christoph Weigel (1711) - www.BR.de
“Der “Bleyweissschneider” von Christoph Weigel (1711) – www.BR.de

A 2. generáció
Kaspar halála után fia, Anton Wilhelm Faber (1758-1819) veszi át az addigra elég tisztességessé fejlődött üzem vezetését. Megszerzi az akkor még a Stein-i terület határán álló (ma már sokkal nagyobb a település) telket egy műhellyel, ami néhány év alatt egy remekül működő manufaktúrává növi ki magát. A terület a mai napig is az A.W. Faber-Castell cég központja. És ezzel meg is fejtettük, hogy mi az az A.W. a cég nevében: Anton Wilhelm nevének iniciáléi. (A Castell névről majd később. )
A címe, az Untere Spitzgarten után kutatva, véletlenül találtam meg a neten az alábbi információt: “Jahr 1783 heiratete Catharina GUNDEL den Anton Wilhelm FABER” azaz Anton elvette ezt a Catharinát, aki “GUNDEL, Johann Gottfried Metzgermeister aus Gostenhof”, azaz Gundel hentesmester lánya volt Gostenhofból.  (Gostenhof egy városrésze Nürnbergnek, amit a török lakosság magas száma miatt már évek óta Gostenbulnak hívnak az emberek. Én is.) Szóval láthatjátok, egy asztalos fia és a hentes lánya kötött házasságot. Ekkor még nem folyt kék vér az erekben.

A korabeli dokumentumok alapján a céget ekkor már a “Bleistiftfabrik” azaz “Ceruzagyár” néven jegyezték.

IMG_4933
fotó: www.embermesek.de

 

Aztán jött a 3. Generáció

fotó: www.Faber-Castell.de
fotó: www.Faber-Castell.de

Anton Faber még életében átadja fiának Georg Leonhard Fabernek (1788 – 1839) a cég vezetését. A fiú az akkori nehéz politikai és gazdasági időkben is próbálja becsülettel vinni az üzemet, de a gazdasági visszaesést nem tudja megakadályozni.

A Faber üzemben még mindig a hagyományos módon történik a ceruzák gyártása, pedig Franciaországban 1790-ben Nicolas Jacques Conte francia kutató már kifejlesztette az új, modern ceruzagyártást, amit le is védetett. A francia tudós megfigyelte, hogy ha a grafitot agyaggal keverik, akkor annak eredménye olyan ceruzák, amikkel sokkal jobban és szebben lehet írni. A grafitot (ami ha kémiailag nézzük egy szénszármazék), különben egy ismeretlen ember fedezte fel Angliában (a Seathwaite völ­gyben) 1564-ben. A tiszta grafitból készült cerkák egyrészt nagyon drágák voltak, másrészt a grafit kifogyóban volt. Conte fejlesztésével megjelentek a különböző keménységű ceruzák a piacon.

Faberék nem tudtak az angol rendkivül tiszta és kiváló minőségű grafit ceruzákkal konkurálni, a másik probléma pedig ahogy írtam az volt, hogy még mindig a régi eljárással dolgoztak.

Egy érdekessék a névhez: a ceruza németül Bleistift, amiből a Blei= ólom, a Stift=ceruza. A Blei, azaz az ólom onnan jön, hogy az elején hibásan Bleierz-nek, azaz ólomércnek hívták a grafitot. Mára már tudjuk, hogy a grafit nem ólomérc, de a név maradt.

Georg Leonhard Faber felismeri, hogy a versenyben maradás elengedhetetlen feltétele a külföldön szerzett tapasztalat, ezért fiait Lothart und Johannt külföldre küldi. Ez a remek döntés alátámasztja Georg Leonhard Faber széles látókörűségét, üzleti rátermettségét. Lotharnak, az elsőszülöttnek, ténylegesen remek ötletei támadnak a londoni és párizsi tartózkodása alatt látottak és tapasztaltak alapján. Ezek az alkalmazott ötletek emelik aztán a steini vállalkozást néhány éven belül világcéggé.

 

A 4. Generáció

1817-1896_lothar-faber
fotó: www.Faber-Castell.de

Freiherr Lothar von Faber (1817-1896)

Lothar 19. évesen érkezett meg Párizsban, ahol 3 évet töltött. Utána fél évig Londonban gyakornokoskodott. Ezután tért vissza Nürnbergbe. Apja halálakor még csak 22 éves. Ráhárul a ceruzagyár átvétele. Azé a gyáré, ami a tönkremenés szélén áll. De Lothar tele van eltökéltséggel, erős akarattal. A lehető legnagyobb dolgot szeretné véghezvinni, amivel a világon a legelsővé válhat. Ma már tudjuk, megcsinálta.

Lotha Faber nagy invesztícióba kezd. Az üzem modernizálásával kezdi. Gőzgépeket alkalmaz. Dolgozói érdekében rendelkezéseket hoz, szabályozza a munkaórákat, bevezeti a pihenőidőket, szüneteket, megtiltja a gyerekmunkát. Megteremti a tisztálkodási lehetőségeket, nagy és levegős épületeket építtet, a célja, hogy a dolgozóinak munkakörülményei jobbá, higénikusabbá váljanak, mindezzel a munkakedvükben szeretné őket motiválni. Egy elégedett munkás szorgalmasan fog dolgozni és jól. Szigorúan elkülöníti a nőknek és a férfiaknak való munkaterületeket. A nehéz fizikai munkákat kizárólag csak férfiak végezhették, a ceruzák polírozását, jelölését, csomagolását csak nők. Lothar egy marketing-zseni, ugyanis felismeri, hogy a teméket prezentálni kell. A ceruzákra az „A. W. Faber“ név kerül. (mai marketinges nyelven ez lenne a corporate identity) Kirendeltséget nyit New Yorkban, Párizsban, Londonban, Berlinben, Bécsben. Szent Péterváron. 1.200 alkalmazottja van. Lothar tudja, hogy minőséget kell teremtenie, ezzel lesz versenyképes. A ceruzáit luxuskivitelben gyártja. A hamisítások miatt felterjeszti az ötletét a termékvédelemre. Az ő ceruzája lesz a világon az első “védett márkanevű ceruza”.

A bolt beindul, Lothar von Faber neve ismertté vált. Ennek az ismertségnek köszönheti a grafitbányáját. Aranyra vadászott egy francia Szibériában, de a vágyott nemesfém helyett grafitot talált. Mivel ismerte Lothar nevét (ugye milyen fontos a reklám?), ezért felvette vele a kapcsolatot, felajánlotta neki az üzleti együttműködést. Lothar az 1856-ban aláírt szerződéssel megszerezte a Sajan-hegységben levő grafitbánya kitermelésének egyedüli jogát és ezzel az üzlettel komoly tért nyert a piacon. Már neki is lett saját grafitja.
Lothar innovációja itt nem ér véget. Mindenképpen szélesíteni szeretné a termékeik palettáját. 1861-ben rálel egy közeli (frankoknál) palabányára és már készen is az új ötlete. A településen egy palatábla gyárat alapít, amivel sok helyi embernek biztosítja a betevőjét.
fotó: www.Faber-Castell.de
fotó: www.Faber-Castell.de / Ceruzagyártás 1861-ben
A Faber-család szociális érzékenységét mindenképpen meg kell említenem. Ez az a tulajdonság, ami soha nem veszett ki a családból, ami jelenleg, a 8.generáció ideje alatt is nagybetűvel írandó. Egyedülállóak voltak Németországban a szociális intézkedéseikkel. Ők voltak az úttörők. 1844-ben, Bajorországban a legelső üzemi betegbiztosító Lothar Faber nevéhez fűződik. 5 évvel később megalapítja a munkás-takarékpénztárat, majd egy nyugdíjpénztárt. A fogyasztó-egyletével lehetővé teszi, hogy munkásai kedvezőbb kondiciókkal juthassanak élelmiszerhez. Óvodák alapít (ő az első Németországban, bár ezt az óvodát régen még gyermekmegőrző intézetnek hívtak, legalábbis én így fordítom a Kleinkinderbewahranstaltot ), iskolát támogat, könyvtárt létesít. Házakat épít, az akkori időkben meglehetősen konfortosnak számító lakásokkal, amibe a dolgozói költözhetnek.
A képen látható épületet ne keressétek Steinben, már sajnos nem áll.
fotó: www.br.de / bérlakások Faber-Castell
fotó: www.br.de / munkáslakások Faber-Castell

folytatása következik!


4 thoughts on “Színes ceruzák (Gróf Anton-Wolfgang von Faber-Castell emlékére) 1.

    1. Kedves Frédi, nagyon szépen köszönöm az elismerő szavaidat!

      A folytatásban következik majd, de már most is leírhatom: a negyedik generáció, azaz Lothar Faber kapja meg a nemesi címet. Az érdemet az üzleti sikerei és a szociális intézkedései miatt érdemelte ki.
      Számomra is példaértékű, ahogy a dolgozóikkal bántak. Akkoriban más idők jártak. Ki foglalkozott a beteg, vagy már idős, munkaképtelen munkásával? Senki! Elküldték! Ki vette magának a fáradságot, hogy a munkások gyerekeivel küszködjön? Senki.
      Csak Faber Lothar.
      Innentől lettek nekem igazán szimpatikusok.

      1. Kedves Andrea!
        Gratulálok, és köszönöm szépen a sok hasznos információt. Nagyon alapos, lenyűgöző munka a Faber-Castell cég története. Nürnbergbe sokat jártam, néha Erlangenben is üzleti ügyekben. Sőt, Fürthben még egy kis, saját cégünk is be volt jegyezve. Sajnos kevés időnk volt magán programokra.
        Nem is tudtam, hogy ide köthető a cég és hogy ilyen ethosszal rendelkezett a család. Azt nem tudtam, hogy 250 éve létezik a márka, illetve a cég. Belegondolni is nehéz mi minden történt közben a világon.
        Erlangenben a Siemens cég is komoly szociális erőfeszítéseket tett, lakótelep, eü ellátás, stb. Igaz a nálunk is volt hasonló, pl. a GANZ féle Wekerle telep, Kós Károly épületeivel.
        Kérnék egy kis segítséget. Nehezen tudom összerakni a rész történeteket, nem találtam valami tartalomjegyzék félét, vagy következetesen egymásra utaló linkeket.
        A Castell név bejövetelének, magyarázatára találtam ígéretet, de nem találtam meg, honnan jön a történetbe. Lehet, tök béna vagyok, de frusztrált az biztos. 
        Még egyszer köszönet a sok infóért, és előre is hálás vagyok a segítségért, amit kértem. 

        1. Kedves Sándor,
          nagyon boldoggá tett a soraival, köszönöm!

          Szívből örülök, hogy eljutott Önhöz mindezen információ, másodszor pedig annak, hogy hasznosnak találta.
          Ahogy mondani szokás, a szívem-lelkem beleadtam. De tényleg. 🙂

          A Faberék történetének még nincs vége, gróf Wolfgang Faber Castell idén januárban hunyt el, az ő története még hátravan.

          A Castell név Ottilie házasságával érkezett a családba, erről már írtam, de gondolom megint megfeledkeztem az ide-oda mutató linkekről, nehéz kibogarászni.
          Ígérem nekifekszem és szépen sorbarakom a történetet, beleillesztem az egymáshoz vezető linkeket is és átküldöm Sándornak!

          Sajnos sokkal kevesebb az időm az írásra, mint szeretném.

          Remélem még jön errefelé, örülnék egy találkozásnak!

          Szeretettel: Andrea

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .