Bobby Solo 1964-ben a Sanremoi fesztiválon. Ekkor mínusz 2 éves voltam, de nagy valószínűséggel hallhattam valahol ezt a zenét, mert idevonzott a földre és később megszülettem. Bizony-bizony, léteznek olyan zenék, ahogy könyvek is, amikért érdemes megszületnünk ezen a planétán. :))Itt van ez a dal például. 45 éve virágzik, túlél sok mindent. Mi lehet a titka? Ez a dal is csak egy egymáshoz kapcsolódó hangok összessége, ami valamiért jól esik nekünk. De mi ez??Lehet, hogy a rezgése kellemes, így harmóniában van a mi saját és a világunk rezgésével? Nem tudom, de egy biztos: hallgatni jó.
Nürnbergi Karácsonyi Vásár – Christkindlesmarkt újra
2004. A Christkindlesmartkt gyerekközelből:
Nürnbergi Karácsonyi Vásár – Christkindlesmarkt
Allmächd (ejtsd: állmecht) mondja a frank , ami talán a magyar a „mindenségit”, „szent ég”, vagy a „szentségit” megfelelője. Igaz utóbbi mégis egy kicsit durva, szóval marad az első kettő. Most én is mondom: Allmmáchd, már megint itt az advent…. Márpedig az advent kitörésekor nyílik meg a híres nürnbergi Christkindlesmarkt, amit évről-évre 2 millióan látogatnak meg. Az egészet a Nürnberg-i Christkind, azaz a nürnbergi „Jézuska” (2 évenként válalasztják újra őket a jelentkező 16-18 éves diáklányok közül) nyitja meg a híres Prológgal. Emlékszem 3 éve ott álltunk a Hauptmarkton a reckenő tömegben, ahol moccanni se lehetett. Hátul tévétársaságok kameráinak tucatjai, a
The James Hunter Story :) 1.
Hát igen. A „Vadász Jani”. (Jó, egy angolul jól tudó barátnőm szerint a James magyarul Jakab, de én akkor is maradok a Jani-nál, mert így szerinem helyesebb.) Egy csodálatos találkozásom egy olyan zenével, ami alapjaimban rengetett meg. Régóta készülök rá, el szeretném mesélni az egészet, úgy tűnik előbb-utóbb sikerülni is fog a történet szavakba foglalása.Nos: James Hunter egy szuper zenész, egy fantasztikus ember. Civilben is. Kétszer is volt szerencsém őt élőben látni, sőt beszélni is vele. (kmm itt most kicsit köhögnöm kellett, ugyanis eszembe jutott az angol nyelvtudásom … 🙂 ) Több lettem a zenéjétől. A művészete lenyűgöz, a
24 órás vérnyomás mérés
Na ez is volt a héten! Karra felkerül a mandzsetta, nyakba pedig a nem igazán pillekönnyű adatrögzítő egység. A kettőt egy gumikábel köti össze, ami tapasztalatom szerint mindig útban van. 🙂Én is megkaptam a herkenytyűt. Hétfő délelőtt 10.00 órától kedd délelőtt 10.00 óráig. 15 percenként mér a bigyó, azaz felpumpálja magát a felkaron a mérő mandzsetta. Nyom is, fáj is, kellemetlen is …. de nem vagyok hajlandó rosszat mondani róla! :)))) Este 22.00 óra után reggel 7-ig már „csak” félóránként” mér a drága. Akinek már volt ebben a felemelő vizsgálatban része az úgyis tudja miről van szó, akinek még nem,
Hiányzásaim
Tudom, tudom, nagyon le vagyok maradva a beszámolókkal. A kisfiam is ezzel idegesít nap mint nap.„Anyu, utojára november 15-én írtál a blogodba, nem gondolod, hogy egy kicsit régen volt??”„Jösszasz anyu, Robert Enkéről írtál utoljára ?????? Mikor volt az??”Mentségemre fel tudnék hozni sok mindent, de nem akarok untatni senkit sem, magamat se. 🙂A legeslegfontosabb, ami leginkább kikívánkozik belőlem, az a Schäffer Erzsébettel való találkozásom/tunk (a la femili oll tugedör), de ehhez időre volt szükségem, ugyanis nagyon mélyen érintett. Nem akartam elrontani a beszámolót túllihegéssel, vagy összevisszasággal.Várnom kellett, amíg az egész bennem leüllepedik és szavakat ölt. Már közel járok hozzá. 🙂
Robert Enke
A hírt gondolom mindenki hallotta. Aki nem, annak leírom: kedden öngyilkosságot követett el Robert Enke a német labdarúgó-válogatott és a Hannover 96 kapusa. 2003-óta súlyos depresszióval küzdött, de erről a családján és a kezelőorvosán kívül senki nem tudott, nem is tudhatott, hiszen Enke biztos volt abban, ha a betegsége kitudódik azzal véget ér a futballista karrierje. Félt mindentől. Először is attól, hogy elveszíti mindenét ha befejeződik a karrierje, hiszen ő csak focizni tud, de azt nagyon, meg attól is, hogy elveszik tőle a nemrég örökbefogadott kislányukat Leilát. El tudom képzelni mennyire kétségbe lehetett esve, ha ezt a legborzasztóbb halálnemet választotta.
Schäffer Erzsébet … újra
Hogy hol járt az én eszem, istenem?!?! Miket írtam? Dehogy 27-én, a jövő héten 19-én lesz itt nálunk az írónő! Pontosabban már egy nappal korábban megérkezik, mert ő egy angyal…….. :)))Angyal bizony, hajlandó egy nappal korábban ideutazni csak azért, hogy ilyen emberkék mint én, találkozhassanak vele egy pár órára. Ennél nagyobb ajándékot az írásain kívül nem is tudna adni. 🙂 Az utóbbi időben kicsit meg voltam rottyanva, féltem nagyon mi lehet velem. Elképzelhető, hogy a vérnyomásom a ludas benne. Jövő héten akarták rám tenni a 24 órás vérnyomásmérő herkentyűt, de természetesen Murphy -hez híven, pont azon a napon amikor az
St. Márton napja – farsang kezdete
Elfte, Elfte, Elf Uhr. 11.hó 11-e, 11 óra. Kezdődik a farsang. És ez a nap Márton napja. De az egészből engem csak a képen látható madár érdekel: Ja és a párolt káposzta. Finom volt! 🙂 Előrelátóan már 1 héttel korábban foglaltuk asztalt és megrendeltük a két (negyed) szárnyast. Itt jellemzően csak 2 napig lehet ilyen finomságokat falatozni, Bécsben sokkal jobb volt, ott már szeptemberben elkezdődött a „Gansl” szezon. Azt mondják, aki Márton napon nem eszik libát, az egész évben szegény marad. Hát nem tudom, tavaly is ettünk ludacskát, aztán valahogy mégsem úgy alakult minden ahogy azt az ember egy ekkora
Röfinátha – H1N1
Nem gondoltam, hogy erről is írni fogok, de tényleg kínoz a kérdés: Legyen böki, vagy ne?!?!Naponta, sőt az információk feldolgozását követően (hajszínemtől függetlenül) óránként változik a véleményem a védőoltásról. Tegnap a nőgyógyász doktornőm kérdésemre vidáman mesélte, hogy ő pont aznap oltotta be saját magát és ezt ajánlja mindenkinek! Zavarja, hogy túl kevés ember szeretné magát beoltatni, pedig iszonyúan szükséges lenne. Tanulság: ha egy orvos erről ilyen biztosan és határozottan nyilatkozik, akkor lesz böki, beadatjuk mi is a védőoltást! Aztán otthon telefon egy barátnővel, akinek mesélte a fogorvosa, hogy se magát se a gyerekeit nem engedi beoltatni, mert veszélyes. A fogorvos