Büszkeség hát! Az Übertrittszeugnis kapcsán már írtam róla, de tényleg szeretném kiemelni, hogy nem kispálya az, ha egy gyerek simán, mindenféle hátszél (korrepetálás, állandó tanulás, gyakorlás) nélkül veszi az akadályokat és a Grundschule, azaz az általános iskola 4 osztálya után az 5. osztályt már egy gimnáziumban folytathatja. Főleg itt Bajorországban, ahol nagyon magasak a követelmények. Az iskolai dolgozatok osztályzása (a többi Bundesland, azaz tartományok között) nálunk a legszigorúbb. Sokszor mérgelődtünk azon, hogy a kisfiam ilyen-olyan tesztje az elkövetett EGYETLEN hiba miatt már csak kettes lett. De túlzottan nem foglalkoztunk vele, mert nagyon örültünk annak, amit a tesztből kiolvashattunk: a muci
Kategória: történeteim
Kirázom a hócipellőm :)
Jupiii, kezdek alakulni! 🙂 Mesélek ígérem, de addig is egy zene – mert jó kedvem van! – egy régi kedvencemtől. Lehet vigyorogni, márpedig Wolfgang Petry-t 10 évvel ezelőtt tényleg imádtam. Mi? Hogy trallala zene?! Az!! :))) Sőt schmuuuzi is, szóval kicsit olyan összebújos is, de egy biztos, hangulatot teremt! Viszont egyet már most kijelentek. Nem nálam láttátok a Wolfgang Petry felvételeket, úgyis le fogom tagadni!! :))) Egyik, „nem a blogomra kitett” nóta a: Du bist ein Wunder (Te egy csoda vagy) egy 1993-as felvételen. Ekkor még bőven én is dúdoltam, de pszt! Mondom le fogom tagadni! 🙂 Ezt is nagyon
Tele van a hócipellőm
Semmi se alakult úgy ahogy szeretném, sőt! 🙁Egy régi kedves ismerős azt írta nekem, hogy a blogom alapján deppinek tűnök, kár. Kedves Laci, ez az üzenet zavart egy kicsit, de megértelek, ha a sok jajongásom számodra így jött le.Depressziós nem vagyok, csak végtelenül elkeseredett. Válaszolni akartam neked, de nem tudtam mit írjak. Mentegetőzzek, vagy magyarázkodjak, ne adj isten meséljek? :)))Persze a hülyeség újra győzött: azon vigyorogtam akkor lennék igazán „Pflegefall” :), azaz akkor szorulnék orvosi szakellátásra, ha ez a sok-sok szar ami velem történik még egy kicsit se rontana a kedvemen! 🙂Látjátok, a foci VB például kimondottan jót tett nekem,
Übertrittszeugnis
Ez egy, a 4. osztályban (az általános iskola utolsó évében), kibocsátott évközbeni bizonyítvány. Itt Bajorországban az általános, azaz a Grundschule csak 4 évből áll aztán irány a gimi, vagy a Realschule, vagy a Hauptschule. A gimi természetesen a csúcs, ide már nem minden gyerek nyer felvételt. A kritérium a három fő tantárgy átlaga, ami 2,3-nál rosszabb nem lehet. A Realschulehoz elég a 2,66-os átlag, ez fölött sajnos marad a Hauptschule. Ezzel az évközbeni, a továbbtanulással kapcsolatos bizonyítvánnyal mennek a gyerekek áprilisban beiratkozásra. A kisfiamnak 1,66 -os lett az átlaga (imádom!! ) és ebben a biziben szerepelt az a bizonyos dícsérő
Übertrittszeugnis
Ez egy, a 4. osztályban (az általános iskola utolsó évében), kibocsátott évközbeni bizonyítvány. Itt Bajorországban az általános, azaz a Grundschule csak 4 évből áll aztán irány a gimi, vagy a Realschule, vagy a Hauptschule. A gimi természetesen a csúcs, ide már nem minden gyerek nyer felvételt. A kritérium a három fő tantárgy átlaga, ami 2,3-nál rosszabb nem lehet. A Realschulehoz elég a 2,66-os átlag, ez fölött sajnos marad a Hauptschule. Ezzel az évközbeni, a továbbtanulással kapcsolatos bizonyítvánnyal mennek a gyerekek áprilisban beiratkozásra. A kisfiamnak 1,66 -os lett az átlaga (imádom!! ) és ebben a biziben szerepelt az a bizonyos dícsérő
A gyerek és az internet
Az előbbiről jut eszembe. Sokan a számítógép ellen vannak, o gott, o gott, csak a gyerekeket ne engedjük a gépek közelébe! Engem ez nem érdekelt, mivel én azt tartom, hogy a computer, az internet, ez az egész együtt a jelen és főleg a jövő. Nem tiltani kell, hanem segíteni. Ott kell ülni és hagyni, hogy játszon, hogy próbálgassa, ismerkedjen vele. Ha kérdez, el kell neki magyarázni. Ha horrorisztikus háttérszíneket, betűnagyságokat és grafikát választ ahhoz a 4 szavas levélhez (amiben a saját neve „csak” 3-szor szerepel 🙂 ), de amit saját maga írt a Word-el, annak örülni kell és dícsérni! Amikor kipróbálja
A gyerek és az internet
Az előbbiről jut eszembe. Sokan a számítógép ellen vannak, o gott, o gott, csak a gyerekeket ne engedjük a gépek közelébe! Engem ez nem érdekelt, mivel én azt tartom, hogy a computer, az internet, ez az egész együtt a jelen és főleg a jövő. Nem tiltani kell, hanem segíteni. Ott kell ülni és hagyni, hogy játszon, hogy próbálgassa, ismerkedjen vele. Ha kérdez, el kell neki magyarázni. Ha horrorisztikus háttérszíneket, betűnagyságokat és grafikát választ ahhoz a 4 szavas levélhez (amiben a saját neve „csak” 3-szor szerepel 🙂 ), de amit saját maga írt a Word-el, annak örülni kell és dícsérni! Amikor kipróbálja
Gyerekmunka
A kisfiam 10 évesen megdolgozott az első fizetségéért, ami nem más volt, mint egy nagy tábla Milka csoki! Az egyik osztálytársának az anyukája hívott fel és kérte a fiam segítségét. Már 1 órája szórakozott vele, de nem boldogult a fényképeinek a kamerájából való átjátszásával. Telefonon próbáltam neki segíteni, de nem sok mindent tudtam, hiszen csak azt tudtam javasolni, hogy próbálja meg újra a chipet ki- meg betenni, elvileg a gép fel kell, hogy ismerje az új hardwert és meg kellene, hogy kérdezze, mit akar vele a kezitcsókolom? A kisfiam átment hozzájuk, majd széles vigyorral érkezett vissza, kezében a csokoláj. Mesélte,
Foci VB 2010: negyed- és nyolcad döntők
A francba, majdnem elfelejtettem ezeket a döntőket! –kicsi off — Bár nem kívánom focibloggá avanzsálni a blogomat, egyet meg kell mondanom. Itt ahol élek egyrészt nehéz is lenne kivonnom magamat az általános heppeningből – hiszen lépten-nyomon belebotlunk -, másrészt saját magam is kedvelem a focit. Magyarország híján szigorúan Németországnak szurkolok. Ès teszem ezt teljes lendülettel, hangulattal, lelkesedéssel. Ezért ennyi mese a fociról. 🙂 —visssza on, kapcs ford Negyed németül: Viertel, Nyolcad: Achtel De most ugorjunk át gyorsan Bécsbe és menjünk be egy Heurigerbe! Itt máris más értelemben használjuk az előbbi szavakat, itt kérem már bor is folyik! 🙂 ein viertel
Lesenacht az iskolában
Állítom egész évben erre a napra várt az egész osztály! Múlt pénteken aztán elérkezett végre az áhított nap, buli vaaaaan! 18.30-tól kinyitották az iskola kapuját és lehetett elkezdeni a bepakolászást. Èrkeztek a polifoamok, hálózsákok, gumimatracok, kezdtük felverni a tábort az osztályteremben. A kisfiam a tavalyi helyéhez ragaszkodott, mert onnan remek rálátás nyílik az éjszakai utcára, lehet figyelgetni a fényeket, az autókat, hát igen. Mint később kiderült, már napokkal előtte tervek készültek, ki hol alszik alapon, persze a klikkekből esetleg kimaradt gyerekek heves fejrázás közepette „érvénytelenítették” az elképzeléseket, miszerint ez csak akkor lenne helyes, ha mindenkit megkérdeztek volna, arról hol szeretne