Nagyon-nagyon sok olyan régi zene van, amiket az utóbbi időben szinte már sehol se játszanak. A Rádió Wien nekem pont egy ilyen hiánypotló rádió. Akit érdekel, annak itt a link az online adáshoz, klikk! Ma játszották egy nagy kedvencemet: Jerry Jackson – Tell Her Johnny Said Goodbye
Szerző: Andi
A falkiszárítók 1
Nincs ilyen kifejezés igaz? Nem baj, mostantól van! 🙂 A fordításnál a „Szellemírtók” vonalán haladtam, ugyanis a Trockner Firma magyarul Szárító Cég, meglehetősen hülye név, akárhogy is vesszük. 🙂 Szóval a falkiszárítók azért jöttek hozzánk, hogy a T. Szomszéd lakásából hozzánk átszivárgó letyeket kiszárítsák a falból. Ès ezzel kezdetét vette a haddelhad. A múlt héten hétfőn vettem észre a falon a foltot, egyből riadóztatva a házkezelőséget, mivel szegény szomszéd nem volt otthon. A nappalinknak és a srác konyhájának közös a fala, egyértelmű, hogy jöhet onnan a víz. A pali a lakáskezelő cégtől megszemlélte a foltot, hümmögött, majd megpróbálta a
A Love-Parade kapcsán
A duisburgi döbbenetről szóló iszonyatos fotók, a tragédiával kapcsolatos hírek körbejárták a világot, én nem is kívántam róla írni. Emlékszem, ennek a szörnyű napnak a délutánján az egyik regionális tévé műsorán egyenes adásban követhettük az eseményeket. Azt már tudni lehetett, hogy akkorra 9 ember meghalt, de egyszerűen nem volt információ, hogy mi is történt? A helyi tévének a love-paradéról tudosító riporterei se tudtak többet, a két közvetítőállásukból csak azt láthatták, hogy hátul az alagút környékén kellett valaminek történnie. Hosszú-hosszú ideig tartott mire körvonalazódott úgy nagyjából a tragédia. Szörnyű volt követni a z élő adásban a híreket, a beszámolókat a pokolról,
Hogyan hozzunk frászt a gyerekre?
Ùgy értem egy Bajorországban élő gyerekre. Vicceljük meg a nyári szünidő alatt, egy kilátásba helyezett költözéssel! Az új élet helyszíne pedig Bremen, vagy Osnabrück, vagy Halle, vagy Magdeburg, szóval mindenképpen egy másik tartomány. Mi kipróbáltuk, a hatás elképesztő. Szegény Mucit nem is akartuk kínozni, 2 mp-en belül elnevettük magunkat. Hogy mi benne a kínzás? Hát az eltérő szünidők! :)) Németország 83 milliónyi lakosa nem mehet egyszerre nyári szabadságra, az egy totális katasztrófa lenne az egész országra, a közlekedésre, az üdülőhelyekre nézve. Ezért vannak különbözőségek a tartományok között a a nyári szünidők tekintetében. Bajorország mindig a legutolsó tartomány, ahol amire a
Mjuzik
Mégpedig egy isteni szám Johann „Hans“ Hölzel -től. Ki ő? Hát ő volt a Falco. Az anyukája nagyon szerette az ő kis Hansl-káját, aki a fantasztikus karrier csúcsán is csak a kisfia a „Burli”-kája maradt. Akármilyen interjút készítettek vele, ő csak Hansista, soha nem hívta az édes kisfiát Falco-nak. 🙂 Teljesen megértem a nénit, bár azt nagyon is el tudom képzelni, hogy a Burlit esetleg zavarta a névhasználat. 🙂 Falco zenéje véleményem szerint bőven megelőzte a korát. Zseniálisakat alkotott, akkor is ha nem mindegyik nótájáért lépek. Egy őt ismerő barátunk szerint arrogáns, unszimpatikus ember volt, de állati nagy művész. Ahogy mondtam,
Mjuzik
Annyit írtam és még mindig annyi, de annyi mesélnivalóm van!Ezért most egy kis lazítás. ZENE!!! A zene nagyon fontos, nélküle nem is tudnék élni.Ez a szám régi, 1984-es (akkor érettségiztem 😉 ) énekel: Klaus Lage – 1000 und 1 Nacht Szerintem nagyon bájos a történet. A hapi (az énekes) egy kicsit fura a történethez, de tényleg nem szabad elfelejteni, hogy 1984-ben járunk. 🙂 Du wolltest Dir bloß den Abend vertreiben,und nicht grad’ allein geh’n und riefst bei mir an.Wir waren nur Freunde und wollten’s auch bleiben,ich dacht’ nicht im Traum, daß was passieren kann. Ich weiß nicht, wie ewig wir
Kié a gyerekem?
Talán ez volt az az akciójuk ami a legjobban felháborított, mivel a személyemet érintette. Kiknek-kiknek? Kérdés volt? :)) Hát a különbejáratú lépcsőház-maffiámnak! 🙂 Ìme a történet: Egyszer Gréti nagyon kedvesen (már vigyázzni!! ) és sajnos ismét túl közel hozzám, belesuttogott az orcámba: – Mondja kedves Frau … az André a maga gyereke? Kerekedett a szemem, emelkedett a pulzusom a felháborodástól, de csak hüledeztem a teljesen hülye, érthetetlen és megfoghatatlan kérdésen. De újra a szokott szitu: okosan, frappánsan válaszolni nagy hirtelen nem tudtam, tényleg annyira váratlanul ért a kérdés. Csak ennyire tellett: – Persze, az én fiam! Miért? Mégis kié lenne? –
Gréti nyomoz, avagy az új lakó rejtélye
Az előbbi történetnek még nincs vége, csak már túl sok volt egy postra. 🙂 Gréti egy szép napom betöltötte előttem az összes rendelkezésre álló szabad felületet és nagy ijedtségemre mesélni kezdett. Elmondta, hogy kinyomozta az iskola telefonszámát és fel is hívta őket! A titkárságon az új lakó nagynénjének adta ki magát, aki pusztán csak meg szerette volna kérdezni, hogy tényleg úgy van-e, ahogy ez a Robika/Ferike/Tutuka mesélte neki, mondja meg aranyos, tényleg ott tanul maguknál? – A titkárnő visszakérdezett, hogy tényleg családtag a hölgy? – Hát persze, miért mit gondol, ismeretlen vagyok és csak nyomozok utána? – Jaj, hát persze,
Gréti (Frau Szomszéd) és Blockiék újabb kalandjai
A lépcsőházi maffiánk tagjai: Blockwart és Frau Blockwart a másodikról, valamint Gréti. Hivatásos embermegfigyelők, valamint lépcsőházi információs szakemberek. 2 éve elköltöztek a szomszédaink. Na róluk gyorsan: 4 évig éltünk közvetlen szomszédságban. A házaspár Ossi volt, azaz ex-DDR-esek. 1988-ban menekültek ide a városba, akkor még nem tudhatták, hogy 1989-ben már jöhettek is volna szabadon. :)) Nem tudom az endékás rendszer miatt váltak gyanakvóvá, vagy csak egyszerűen így voltak bekötve, de arra mindig kínosan ügyeltek, hogy magukról egy szót se! Ha a lépcsőházban, vagy a mélygarázsban összefutottunk, már szaladtak is fel a lakásba, csak úgy porzott a lábuk. Azon kívül, hogy „Grüß
Gréti a Stasi Knecht
Itt van újra Grétike, a szomszédok gyöngye, már meséltem róla. Istenem de szeretnék egy olyan igazi, magyaros szomszéd nénit, akikből Győrben nagyon sokat ismertem! Itt Nürnbergben sajnos nem jutott nekem szomszéd néni, csak szomszéd nő. Ilyen Gréti is. Hogy miért haragszom rá ennyire? A rosszindulata miatt. Ha nem is félek, de azért tartok tőle. Az ideköltözésünk idején még örömmel vettem a társaságát, de ezek a találkozók általában rosszul sültek el. Nem, nincs itt kérem összejárkálás, csak a közös használatú szárítóban futottunk össze jó néhányszor. Èn balga persze az összes feltett kérdését őszintén megválaszoltam, naívan bízva a Frau Nachbarin valós érdeklődésében