Szegény Faber-Castellék története csak nem folytatódott 😉 de kifogásom persze most is van, a szokásos: kissé megsokasodtak a teendőim. Lesz folytatás, de az az igazság, hogy tényleg nagyon időigényes. Nem csak maga az írás, hanem a téma összeállítása. Jómagam is végigolvasom az összes lehetséges információt velük kapcsolatosan, elmerülök a ceruzakészítés rejtelmeiben, böngészem a képeiket, szóval a forrásmunkára rengeteg időt szánok. Nemcsak azért, mert igen okosnak szeretnék tűnni, hanem tényleg érdekel és nem szeretnék baromságokat írni. Ahhoz, hogy a lényeges pontokat és az össszefüggéseket agyilag fogjam, értelmeznem kell az olvasottakat. Ebben pedig a hajszín és a kor (mindkettő saját ) két,
Szerző: Andrea
Elvarázsolva – A Faber-Castell story 1.
Sorsomnak hála, a napokban egy olyan család történetet ismerhettem meg, ami levett a lábamról, teljesen elvarázsolt. Napok óta nem hagy nyugodni ez a szerintem hihetetlenűl lebilincselő téma. Egyfolytában bújom a netet, még többet szeretnék megtudni erről a családról, a történetükről, erről a meséről. Ami a figyelmemet és a fantáziámat a legelején megragadta, az egy kastély, és annak úrnőjének története. Itt kezdődött a kaland. A hölgy neve: Ottilie (bár én folyton Ottiliának hívom) von Faber-Castell. Gondolom a Faber-Castell név ismerősen cseng sokunknak. A honnan kéne, hogy ismerős legyen? kérdésre a válasz: a képről kiderül. A kastélyuk, a különben Steiner Schlossnak hívott
Ismét a román étteremben jártunk … bár most kevesebb szerencsével mint az elmúlt héten
De az éttermesek nem tehetnek róla, mi húztunk mellé. A párom egy tipikus frank ételt választott (bár ugyibár a kérdés automatice adódik, hogy mi a fenének? 🙂 A német étteremben én se kérek ungarische gulyáslevest. ). Én belevágtam a töltöttkáposztába, gyerek maradt a korábban már kipróbált lángosnál, de tejföl nélkül kérte, ugyanis a korábbi lángoson levő mennyiség az éves szükségletét bőven betakarta. 🙂 Az eredmény: Apus szerint ehető volt a töltött marhatekercs, nem volt rossz, csak teljesen más ízű mint az itteniek általában. Viszont a hozzá szervírozott krumpligombóc pont olyan volt mint ahogy a nagykönyvben megírták. A töltött káposztümről. Hát
A Bläbele igazándiból: Bläbberla
Elcsesztem!!! Bocsánat!! Lehet, hogy emberek tízezreit taszítottam a hibás útra? Asszem nem. 😉 Bocsánat, de a Bläbelét tegnap rosszul írtam. Megpróbáltam hallás után ( mivel a neten nem találtam) leírni és így lett belőle Bläbele. De ma, a párom felhomályosított, hogy azt nem így írják. Igaz tegnap még ő se tudta, hogy írják rendesen, de ma már tudja. 🙂 Szóval Bläbberla a helyes. És itt a magyarázat hozzá a Frank Wikiből: „Aufkleber, Etikett oder Anhänger, z.B. an einem Koffer bzw. Kleidungsstück.” vagyis ahogy már írtam, felragasztott bizbasz (cimke, ár), vagy ligő-lógó információs cetli, például egy kofferen, vagy ruhadarabon. Mindenképpen ajánlom
Poén … de csak annak, aki tudja ki a Jogi Löw :)
Apus történeteiből: A Nagy Rohanás első napján Drezda felé menet hallgatta az autóban „Waggerlét” és a rádiót. Ez a Waggerlä nem más, mint a nénink a naviban, akinek be nem áll a szája. Itt fordulj be, fordulj vissza…. stb. Waggerlä ist ein Kosewort für ein kleines Kind. Verliebte Franken titulieren damit auch manchmal ihre Freundin, zumindest vor der Ehe; danach heißt sie „Alde”. (forrás: Itt meg is lehet hallgatni, hogy szól fränkischül) Jelentése magyarul: kisgyereket jelentő becéző kifejezés, olyan mint mondjuk a Kisnyuszi és Mucipuci. 🙂 Szerelmes frankok hívják szintén Waggerlänek a barátnőjüket, de csak a házasság előtt. Azután a
A Nagy Futás
Biztos mindenkinek vannak zsúfolt napjai, nekem hála isten nem túl gyakran, nem is bírnám. Amúgy szervezni se szeretek, de nem is tudok. Amikor túl sok minden intéznivaló esik egy napra, attól ideges leszek. 🙂 A tervszerű, pontos beosztástól szerintem már születésem óta idenkedek. Nehezen tűrök minden kötöttséget. Példának okáért: nagyon szívesen eljárnék biciklizni, úszni, de képtelen lennék ezt hetente kétszer, mondjuk kedden és csütörtökön, pontban 4 óra 30 perces kezdéssel megtenni. Brrr. Menjünk ma úszni! Okés, gyerünk. Vagy: isteni idő van! Ki kéne mennünk egyet bicajozni! Gyerünk! De mi van akkor, ha kedden állati nagy kedvem van úszni menni, de
Németül tanulók és tudók részére
Valahogy nem bírok kikeveredni ebből a román étteremből, még mindig van valami a tarsolyomban, amit meg szeretnék mutatni. Hozzátenném, hogy nem cikizni, vagy bántani szeretném őket, mert nagyon kedvesek és tényleg szuperül főz a srác, még jó sok falatot ki szeretnék náluk próbálni, de ami vicces, az vicces! 🙂 A családom (ki más, én ilyet észre nem vennék 🙂 ) vigyorgott fel többször az ételnevek olvasásakor. Megmutatom nektek is, egy játék formájában. A játék neve: ÉTLAP a játék leírása: Találjátok meg a szövegben rejlő hibákat! Az étlap csak :)) 4 hibát rejt magában. Megpróbáltam két részben lefotózni a könnyebb olvashatóság
Addig is .. egy kép :)
Már úgy értem, addig amíg nem jövök. 🙂 A multinál végzett munkát (ahogy már írtam már csak ez az egy maradt ) azért nem lehet ám fél kézzel lezavarni. Nyomokat hagy. Fáradságnyomokat. 🙂 Ráadásul kezdődik az Ausztria-Németország meccs, amit muszáj megnéznem. Már jót vigyorogtam az egyik, az osztrák szurkolók álltal fellógatott feliraton: Viel Glück in der Schlangengruben Manuel!! azaz: sok szerencsét a kígyóveremben! (a kígyók között) Ha-ha-ha, az osztrákok ezzel kívánnak „minden jót” Manuel Neuernek, a Schalkétól a Bayern Münchenhez igazolt kapusnak. :)) Úgy kell neki, megérdemelte. Már gyerekként is Schalke szurkoló volt, hogy mehet el egy ilyen csapathoz
Hétfő
Ezek a legsz@rabb napok, de komolyan! Utálom a hétfőket Megfigyeltem, hogy nálam, nálunk mindig akkor történik valami. A pénteken megírt és postára adott rendkívül kellemetlen tartalmú levél hétfőn már a postaládánkban csücsül. (itt szombaton is van posta, levélkézbesítés). A már korábban elküldött boríték is legkésőbb hétfőn megérkezik nálunk. A kritikus telefaxokat és emailokat hétfőre időzíti nálunk a sors. Bár egy korábbi amerikai ügyfelünk, a mindent felülmúló emailjaivel általában a hétvégénket cseszte el, kivétel nélkül péntek éjjel tombolt, a leveleit szombat reggelente olvastuk, nem volt kispálya! 🙂 Az ürge privátemberként volt az ügyfelünk, de ettől függetlenül az emailjeit mindig cégesen írta
Másnyelvűek között
Hiába, lehet csak én vagyok kivétel, de igenis másként érzem magam egész nap német emberkék között, mintha magyarokkal lennék. Ennek oka persze a nyelv, mivel nem megy az amit szeretnék. Márpedig úgy szeretnék velük kommunikálni, olyan pergőn és tökéletesen mint magyarul. Pont olyan szeretnék lenni mint a többiek, semmiképpen nem szeretnék kilógni a sorból. Márpedig ez nem működik, én nem vagyok német. Ez a megfelelni vágyás nem más, mint okozat. Miből következik? Attól tartok, tudom. Az ok, az állandó bizonytalanságom, félénkségem ami karonfogva jár a talán másnak érthetetlen, nekem viszont jól ismert, sajnos már nagyon régóta meglévő és kínzó, megfelelni vágyásommal.