Embermesék

A Nürnberger Lebkuchenről

A híres helyi specialitás, a nürnbergi Lebkuchen. 

Ezért a különleges fűszerezésű mézeskalácsért szinte mindenki lelkesedik. A túristák, az itt élők, mindenki. Csak én nem. Az ízlésem sok mindenben nem követi a tömeget, a Túró Rudi hiánya sem okozott törést a mindennapjaimban.
Ennek a mézes sütinek több híres testvére van Németországban, pl. az Aachener Printen vagy a Pulsnitzer Pfefferkuchen, de én maradnék a nürnberginél. A nürnberger Lebkuchenről tudni kell, hogy csak a téli hónapokban kapható, akkor van szezonja. Hogy miért csak akkor? Csak. Mert ez a tradició, ez a süti, az adventi időszaké.


A neve nagy valószinűséggel a latin “libum” kifejezésből származik, amit a németek “Fladen”-nek fordítanak, ez pedig magyarul a lepény. Formáját tekintve stimmel is. Szerettem volna saját fényképet feltenni az Elisen-sütinkről (a naaagy, csokis fajta), de nálunk itthon ez nem lehetséges. Megint elfogyott. A családom férfi tagjai túlontúl szeretik. Sok időt nem hagytak ennek az új csomagnak, ami két napja még érintetlenül állt a konyhában. Saját fotó hiján, körülnézek az interneten, ott van elég. Apropó, az Elisen-Lebkuchen összetételére vonatkozó szabály: max. 10%-nyi liszt és max. 7,5% keményítő kerülhet bele, ezzel szemben legalább 25% mandulát, mogyorót vagy diót kell, hogy tartalmazzon. És pont ez az a Lebkuchen, ami a femilim szerint a legeslegfinomabb. Ez a konyhából hamar eltűnős fajta.

Az eredetét keresve találkozunk a belga Dinant nevével, mint feltalálóval. Az ő kreációját vették át (mondom, most maradok a frankoknál) a frank kolostorok, de a formáján kivül a recpetjét már módosítva. A nürnbergiek nem fognak azzal a hírrel különösebben foglalkozni, miszerint a jelenlegi nürnbergi mézeskalács receptje egy heilsbronnhoz közeli rendházból származik. Ez csak a Nürnbergtől ca. 20 km-re levő heilsbronni embereket izgatja fel.


Ez a Lebkuchen hálás dolog volt, mivel nagyon sokáig elállt. Az ínséges időkben aztán ezekből a készletekből osztogattak a szerzetesek az éhezőknek. Még valami! Ez a Lebkuchen a története elején még egyáltalán nem volt édes. Rengeteg különleges és drága fűszert tartalmazott, de nem volt édes. Talán hihetetlen, de léteztek ilyen idők, amikor a gyömbér még nem kínálta magát az egyszerű élelmiszerboltokban. Kereskedők szállították a távolabbi országok mesés fűszereit, amik jellemzően a következőek: ánizs, édeskömény, gyömbér, kardamom, koriander, szerencsendió, szegfűszeg, szegfűbors és fahéj.
Milyen korban járunk? A 15.század végétől jegyzik errefelé ezt a mézessütit.

Régen nem tudom mennyibe kerültek, de jelenleg az áruk húzós. Főleg a díszdobozosé. 10 – 14,-€ -ba kerül egy, a képen látható doboz, amelyben 5 db nagyobb méretű Lebkuchen vár a sorsára. Persze léteznek ennél olcsóbbak is, a Norma-Brutal és a Lidl-Brutal féle Aachenben és Pusztavacson direkt a diszkontereknek gyártott gut und günstig, ipari mézessütik. Sok viseli a “nürnberger Lebkuchen” nevet, bár 1996 óta, a márka levédése óta nem tehetnék meg. A nürnbergi sültkolbászhoz a “Nürnberger Bratwurst” -hoz hasonlóan, csak a városban gyártott termék viselhetné a nürnbergi ez, vagy az nevet.
A Lebkuchen lehet natúr, de szerintem, ha már ennyit vesződtek az előállításával, akkor ne sajnálják róla azt a csoki glazúrt. Had szóljon!
Biztosan én vagyok az egyedüli, akinek a mezei magyar mézes puszedlit egy kulináris highlight és szívesebben fogyasztja, mint ezt a nagyon exlusiv és nem igazán olcsó csoda sütit.  
De a Nürnberger Lebkuchen akkor is tartja a világban bizonyára jogosan elfoglalt helyét, megingathatatlan. Maradjon is még az sokáig!

foto: Wikipedia
Ferdinand Wolff, Nürnberger Lebkuchenfabrik Verpackung von runden Nürnberger Lebkuchen in Kartons.
forrás: Wikipedia 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

A Nürnberger Lebkuchenről

A híres helyi specialitás, a nürnbergi Lebkuchen. 

Ezért a különleges fűszerezésű mézeskalácsért szinte mindenki lelkesedik. A túristák, az itt élők, mindenki. Csak én nem. Az ízlésem sok mindenben nem követi a tömeget, a Túró Rudi hiánya sem okozott törést a mindennapjaimban.
Ennek a mézes sütinek több híres testvére van Németországban, pl. az Aachener Printen vagy a Pulsnitzer Pfefferkuchen, de én maradnék a nürnberginél. A nürnberger Lebkuchenről tudni kell, hogy csak a téli hónapokban kapható, akkor van szezonja. Hogy miért csak akkor? Csak. Mert ez a tradició, ez a süti, az adventi időszaké.


A neve nagy valószinűséggel a latin “libum” kifejezésből származik, amit a németek “Fladen”-nek fordítanak, ez pedig magyarul a lepény. Formáját tekintve stimmel is. Szerettem volna saját fényképet feltenni az Elisen-sütinkről (a naaagy, csokis fajta), de nálunk itthon ez nem lehetséges. Megint elfogyott. A családom férfi tagjai túlontúl szeretik. Sok időt nem hagytak ennek az új csomagnak, ami két napja még érintetlenül állt a konyhában. Saját fotó hiján, körülnézek az interneten, ott van elég. Apropó, az Elisen-Lebkuchen összetételére vonatkozó szabály: max. 10%-nyi liszt és max. 7,5% keményítő kerülhet bele, ezzel szemben legalább 25% mandulát, mogyorót vagy diót kell, hogy tartalmazzon. És pont ez az a Lebkuchen, ami a femilim szerint a legeslegfinomabb. Ez a konyhából hamar eltűnős fajta.

Az eredetét keresve találkozunk a belga Dinant nevével, mint feltalálóval. Az ő kreációját vették át (mondom, most maradok a frankoknál) a frank kolostorok, de a formáján kivül a recpetjét már módosítva. A nürnbergiek nem fognak azzal a hírrel különösebben foglalkozni, miszerint a jelenlegi nürnbergi mézeskalács receptje egy heilsbronnhoz közeli rendházból származik. Ez csak a Nürnbergtől ca. 20 km-re levő heilsbronni embereket izgatja fel.


Ez a Lebkuchen hálás dolog volt, mivel nagyon sokáig elállt. Az ínséges időkben aztán ezekből a készletekből osztogattak a szerzetesek az éhezőknek. Még valami! Ez a Lebkuchen a története elején még egyáltalán nem volt édes. Rengeteg különleges és drága fűszert tartalmazott, de nem volt édes. Talán hihetetlen, de léteztek ilyen idők, amikor a gyömbér még nem kínálta magát az egyszerű élelmiszerboltokban. Kereskedők szállították a távolabbi országok mesés fűszereit, amik jellemzően a következőek: ánizs, édeskömény, gyömbér, kardamom, koriander, szerencsendió, szegfűszeg, szegfűbors és fahéj.
Milyen korban járunk? A 15.század végétől jegyzik errefelé ezt a mézessütit.

Régen nem tudom mennyibe kerültek, de jelenleg az áruk húzós. Főleg a díszdobozosé. 10 – 14,-€ -ba kerül egy, a képen látható doboz, amelyben 5 db nagyobb méretű Lebkuchen vár a sorsára. Persze léteznek ennél olcsóbbak is, a Norma-Brutal és a Lidl-Brutal féle Aachenben és Pusztavacson direkt a diszkontereknek gyártott gut und günstig, ipari mézessütik. Sok viseli a “nürnberger Lebkuchen” nevet, bár 1996 óta, a márka levédése óta nem tehetnék meg. A nürnbergi sültkolbászhoz a “Nürnberger Bratwurst” -hoz hasonlóan, csak a városban gyártott termék viselhetné a nürnbergi ez, vagy az nevet.
A Lebkuchen lehet natúr, de szerintem, ha már ennyit vesződtek az előállításával, akkor ne sajnálják róla azt a csoki glazúrt. Had szóljon!
Biztosan én vagyok az egyedüli, akinek a mezei magyar mézes puszedlit egy kulináris highlight és szívesebben fogyasztja, mint ezt a nagyon exlusiv és nem igazán olcsó csoda sütit.  
De a Nürnberger Lebkuchen akkor is tartja a világban bizonyára jogosan elfoglalt helyét, megingathatatlan. Maradjon is még az sokáig!

foto: Wikipedia
Ferdinand Wolff, Nürnberger Lebkuchenfabrik Verpackung von runden Nürnberger Lebkuchen in Kartons.
forrás: Wikipedia 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .