Az alábbi képekkel be szeretném bizonyítani azt az állításomat, hogy nekem Horváth Ili szakácskönyve az etalon. 🙂 Az első képen a jelenleg is „használt”, agyonforgatott, szétlapozott könyvem, amit 1993-ban adtak ki. A könyv tényleg már szétesőben, a szárazbabfőzeléket és a perkeltet már csak a jóindulat tartja meg a lapok között. A második képen a gondoskodó előrelátásom, hiszen beszereztem a könyv újabb, 2008-as kiadását. Ili néni szépen elmagyarázza a szakácskönyvében mi is az a rántás, a habarás, úgy egyáltalán a sűrítés, de a szöveg azért már felnötteknek íródott. A hasonlóan szakszerű, de mégiscsak nekünk fiataloknak 🙂 szóló hangnemet a kedvencemben,
Hónap: 2010. október
Èn és a gasztroblog! :)
Ha-ha-ha, én tényleg ahhoz az embercsoporthoz tartozom, amelyik a kedve és lelkesedése ellenére teljesen befuccsol a konyhában. Eleinte a lelkes, majd én megmutatom időszakomban fogtam a kottát (receptek) és szigorúan a leírás szerint haladtam pontról-pontra. Azt hittem, ha kellőképpen figyelmes vagyok és betartom az összes utasítást, sikerülni fog! A fenét! Valamin mindig elúsztam. Emlékszem, az elején még azon is dühöngtem, hogy micsoda szemtelenség olyan receptet megjelentetni, amelyikben ilyeneket írnak: ízlés szerint sózni, meg fűszerezni! Hát pont ez az! Ki a fene tudja az elején, hogy egyáltalán mi az a mennyiség ami ezekbők az ételízesítőkből szükséges? Gramm, vagy deka? :)) Na
Èn és a gasztroblog! :)
Ha-ha-ha, én tényleg ahhoz az embercsoporthoz tartozom, amelyik a kedve és lelkesedése ellenére teljesen befuccsol a konyhában. Eleinte a lelkes, majd én megmutatom időszakomban fogtam a kottát (receptek) és szigorúan a leírás szerint haladtam pontról-pontra. Azt hittem, ha kellőképpen figyelmes vagyok és betartom az összes utasítást, sikerülni fog! A fenét! Valamin mindig elúsztam. Emlékszem, az elején még azon is dühöngtem, hogy micsoda szemtelenség olyan receptet megjelentetni, amelyikben ilyeneket írnak: ízlés szerint sózni, meg fűszerezni! Hát pont ez az! Ki a fene tudja az elején, hogy egyáltalán mi az a mennyiség ami ezekbők az ételízesítőkből szükséges? Gramm, vagy deka? :)) Na
Megoldódott
A sajátoméval együtt, 15 ember sorsa dőlt el a múlt csütörtökön: a munka végetért. A megbízónál a kampányt idő előtt lefújták, nem volt többé szükség a rendes létszám feletti dolgozókra. Dilettánsan hangzik, minekután elvesztettem a munkahelyemet, de rúgjatok seggbe, én akkor is megkönnyebbültem és örültem! A többi 14 gondolom nem volt túl lelkes, de nem mutatták. Tudomásul vették és nem sírtak, nem kiabáltak. A németek sokat tűrnek, edzettek. Én voltam az egyedüli, aki egy kicsit morgolódott, hogy azért a mai világban, a jelenlegi technika mellett, talán lehetett volna minket értesíteni is, mégpedig időben, már olyan időben, hogy ne jöjjünk ide
Még mindig nem …
….nem megy az írás, még nem. Ez a 3. hét amit még mindig tökéletes izgalomban és össze-visszaságban töltök. A munka NEHÈZ, mert sokrétű, szinte minden nap újabb esetekkel találkozom, állandóan kérdezek, jegyzetelek, próbálom megjegyezni a kódszámokat, a tennivalókat, miközben az izgalomtól, nehogy elcsesszek valamit és a koncentrációtól teljesen kimerültek a telepeim. A legnagyobb „Scheiße” (bocsánat) az a műszakozás. Az egész nap a halaké. Reggel wake up 3/4 7-kor, mert a Kismucit látnom kell!!!!! Együtt reggelizek vele, aztán ő elballag az iskolába. Kismuci ez alatt a reggeli 1 óra alatt sikeresen feltornázza a vérnyomásom kb. 320-ra, mert amit a ráérőségével művel,
Még mindig nem …
….nem megy az írás, még nem. Ez a 3. hét amit még mindig tökéletes izgalomban és össze-visszaságban töltök. A munka NEHÈZ, mert sokrétű, szinte minden nap újabb esetekkel találkozom, állandóan kérdezek, jegyzetelek, próbálom megjegyezni a kódszámokat, a tennivalókat, miközben az izgalomtól, nehogy elcsesszek valamit és a koncentrációtól teljesen kimerültek a telepeim. A legnagyobb „Scheiße” (bocsánat) az a műszakozás. Az egész nap a halaké. Reggel wake up 3/4 7-kor, mert a Kismucit látnom kell!!!!! Együtt reggelizek vele, aztán ő elballag az iskolába. Kismuci ez alatt a reggeli 1 óra alatt sikeresen feltornázza a vérnyomásom kb. 320-ra, mert amit a ráérőségével művel,
Csúszás
Önálló gondolatokra jelenleg nem futja, az agyam sporolós, energiakímélő üzemmódra kapcsolt. Szükség is van rá az esti munka miatt. Viszont a Copy+Paste paranccsal még így lelassulva is remekül boldogulok, szóval rövid helyzetjelentésként álljon itt az előző bejegyzésem kapcsán írt válaszom Kormi megjegyzésére: Sajnos hétvégénél előbb nem hiszem, hogy sikerül beszámolót írnom, nagyon ki vagyok purcanva. Egyrészt nehéz a munka, mert rengeteg az új, idegen információ, amit fel kell tudni dolgozni, és nem szabad tévedni, másrészt délutános műszakban vagyok (inkább, mint a reggel 4-es kelés 😉 ) iccaka 22-ig, és ekkortájt a koncentrációs képességem hagy némi kivánnivalót maga után. Alvás kevés,
Az első (fél) munkanap
Izgulok! Nagyon. 13.00 órára kell menni, ma lesz a betanítás. Ha rágnám a körmeimet, akkor az elközvetkező 3 óra alatt tuti lerágnám őket tövig. De én nem rágok körmöt, én hajat pödrök. Ez is jó, ezzel is lehet ártani, mivel egy-két erőteljesebb csavarintás után apad a számuk. 🙂 Pozitívan kell hozzáállnom a mai naphoz. Tele van a gatyó elől is hátul is, ezért most agykontroll a köbön. 🙂 Elképzelem, hogy ott vagyok az irodában. A feladatok ismertetése és a magyarázatok után megkönnyebülök, és egy nagy sóhaj tör fel, juhuuuu, ez tök könnyű!! Èrtem!! Nem lesz gond! Ezt most háromszor elképzeltem