Seeteufel – Seezunge
Örökre megjegyeztem a nevét. Seeteufel. Seeteufelnek hívják a dögöt. (Ördöghal). Ezt rendeltem az olasznál. Mert azt hittem, hogy Seezungét (nyelvhal) kértem. Elcsesztem.
Amikor kihozták az ételt, már rosszat sejtettem. Aztán csak rosszabb lett. De kértem a családomat (akik persze könnyes szemmel röhögtek rajtam), hogy 2 napon belül ne merjék nekem megkeresni a neten a Seeteufelt, mert nem akarom látni.
Rendesek voltak. Nem mutatták meg. Csak maguknak keresték ki gyorsan a náluk levő mobiltelefonokon és huuu, haaaaa röhögős szörnyűlködésüket hallgatva, biztos voltam benne, jobb ha nem látom.
A grappa (törköly) és a családom ételének maradéka (gyerek pizza, apuka milánói szelet) jót tett a gyomromnak.
Otthon már erőre kapva néztem meg a neten a falatomat. Neeeee. Soha, de soha többet nem megyek szótár nélkül enni.
A lepényhal se matyóhímzés, de ez?! Olyan, mintha az évmilliók alatt soha nem módosult volna. Maradt ősállatként a mai napig.
