2010-ben jártam ugyanennél a kardiológusnál, akiről a héten írtam. Az alábbí írásom erről, a 6 évvel ezelőtti látogatásról szól(t). Nyugodtan kijelenthetem, hogy nálamnál jobban senki nem fosik, (hoppárdon) fél az orvosnál. Mit mitől?! Hát attól a diagnózistól, amire nem vagyok felkészülve! Odamegyünk teljesen egészségesen, mit sem sejtve a dokihoz, ő pedig felállít egy kórképet és megmondja mi a bajunk. Szörnyű! Tetszik a mondás, miszerint nem kell mindennel orvoshoz futkosni, de ezt sajnos a többi hipochonderségre hajlamos pácienssel együtt nem tudom a magamévá tenni. Mit tegyünk a bajainkkal, a hirtelen fellépő sosemvolt szimptómáinkkal? Az őrület eleve otthon kezdődik, a megfejtés utáni
Címke: személyes
A kardiológusnál
Nem szívesen töröm meg a Faber-Castellék vonalát, de mielőtt folytatnám a család bemutatását, muszáj leírnom a mai élményemet, különben elfelejtem. Van, hogy muszáj orvoshoz menni, másnak is, nekem is. A panaszok néha nem tűrik a várakozást. Nálam ezek kevésbé súlyos panaszok, többnyire inkább kisebb problémák, de leginkább nyugtalan gondolatok, a folyamatosan dumáló belső beszélőm hajt, menj el, nézettesd meg magad! Természetesen nem hipochondriáról van szó, csak egyéni érzékenységről. Valakit tíz lóval se vontatnak el orvoshoz, más egy tüsszentésre is fut. Én megyek, ha úgy érzem valami nem olyan mint előtte. (sőt, futok!) Itt van mindjárt ez a fránya vérnyomás, amiből
Kaki volt a palacsintában
De tettünk rá cukrot! Csúnya bácsik, vagy csúnya robotok megtámadták a blogomat a múlt hét végén. A még csúnyább (magyarul töketlen) hostingosom, akinek jó pénzért a szerverén csücsül mindez, segíteni egyáltalán nem segített, csak leállította a blogomat. Kivonta a forgalomból addig, amíg a hiba, a betolakodó el nem tűnik az oldalamról. Hogy mi az, vagy hogyan kéne, lehetne elűzni, ebben nem nyújtott semmiféle segítséget. Őszintén megmondom, a problémát sima userként az életben se tudtam volna megoldani, de ezért van az embernek gyereke! A 15 éves kisfiam, halál megvető bátorsággal nézett farkasszemet a SQL és php datenbankkal, subdomainnal és társaival. Ami
Anyukám …. a győri meglepetés
A résnyire nyitott ajtó mögött ült a kis trabijában az én anyukám. Ő, akit december óta nem láttam, ő, aki december óta megmutatta a világnak és főleg nekünk hitetleneknek, hogy márpedig mindenre képes. Rá nem vonatkoznak világi törvények, ő képes felülírni minden, tapasztalatból, gyakorlatból, kényelemből, lustaságból indukálódott törvényt, szokást. Mert ugye nem normális dolog az, ha egy segítségre szoruló azt mondja, hogy nincs szüksége segítségre? De. Az anyu esetében minden teljesen normális. Őt más fából faragták. Ahogy már korábban a betegségét is leküzdötte. Hosszú, kemény évek után ismét hazatért. Haza oda, ahova visszavágyott. Megcsinálta. Persze, hogy a rosszullét környékezett korábban
Anyukám
Egyszer csak úgy döntöttem, elmegyek az anyuhoz. A meglepetés ötlete az én fejemből pattant ki. Sőt, képes voltam teljes titokban tartani és nem elpofázni idő előtt. Bár a vége felé majdnem elrontottam. Épp az anyuval beszéltem telefononon, ahogy évek óta minden áldott nap. Kezdte felsorolni, hogy mi mindene fogyott el, de nem gond, már megkérte az egyik ismerősét, aki megveszi neki ezeket a boltban, na akkor csillagokat láttam a marha nagy titoktartástól és éreztem, tovább nem tudom tartani, ki fog csúszni: anyuci ne vegyél ilyet, mert már ezt is vettem. A telefonnal besomfordáltam a páromhoz és kínkeserves pofákat vágva, pantominnal,
Anyukám
Egyszer csak úgy döntöttem, elmegyek az anyuhoz. A meglepetés ötlete az én fejemből pattant ki. Sőt, képes voltam teljes titokban tartani és nem elpofázni idő előtt. Bár a vége felé majdnem elrontottam. Épp az anyuval beszéltem telefononon, ahogy évek óta minden áldott nap. Kezdte felsorolni, hogy mi mindene fogyott el, de nem gond, már megkérte az egyik ismerősét, aki megveszi neki ezeket a boltban, na akkor csillagokat láttam a marha nagy titoktartástól és éreztem, tovább nem tudom tartani, ki fog csúszni: anyuci ne vegyél ilyet, mert már ezt is vettem. A telefonnal besomfordáltam a páromhoz és kínkeserves pofákat vágva, pantominnal,
Szűrővizsgálatok (egy bizonyos kor felett és alatt)
Felnőttként nem mindenki veszi komolyan az orvoshoz menést. A szűrővizsgálatokat se nagyon. Én igen, de nagyon fosok tőle. Rettegek, belehalok. Félek, hogy találnak valamit, vagy valamilyen nagyon krucifixes vizsgálatra küldenek tovább. Abba meg még egyszer belehalnék. Most nem kell felszisszenni, meg legyinteni, hogy ugyan már, mit kell ezt túldramatizálni, majd megtudjátok ti is mi ez az érzés! 42 év fölött jönnek majd elő az érdekességek. Az addig probléma nélkül, akár 38 órán keresztül viselt kontaktlencse, kb. 2 óra után kezd szarakodni. Ég a szem, kiszárad. Válasz: a kor. Ha megerőszakolom a pszichémet és agykontrollos rámondással elérem, hogy a kontaktlencse ismét
Pause …
Ez a pause nem volt se szándékos, se tervezett, de nagyon muszáj.Biztosan nem én vagyok az egyetlen, akinek, ki tudja miért, de mégsem úgy mennek a dolgai, ahogy kellene. Amíg a problémáim lefoglalnak, nem találom a nyugalmam, a kellő lendület az íráshoz ilyenkor nyomtalanul eltűnik. Pedig annyira sajnálom, hiszen annyi, de annyi minden történik, tele van a jegyzetfüzetem, de este ideülni és vidáman, vagy a sztoritól függően esetleg csak energikusan írni ……., azt nem lehet. Legalábbis én, nem tudok. De a rossz, úgy tűnik, elhúzott, fellélegezhetek. A normalitás visszatért.Pár nap és jövök. Addig is, kivánok mindenkinek boldog (boldog =kirándulós, tojáskeresős, sonkaevős, mosolygós,
Pause …
Ez a pause nem volt se szándékos, se tervezett, de nagyon muszáj.Biztosan nem én vagyok az egyetlen, akinek, ki tudja miért, de mégsem úgy mennek a dolgai, ahogy kellene. Amíg a problémáim lefoglalnak, nem találom a nyugalmam, a kellő lendület az íráshoz ilyenkor nyomtalanul eltűnik. Pedig annyira sajnálom, hiszen annyi, de annyi minden történik, tele van a jegyzetfüzetem, de este ideülni és vidáman, vagy a sztoritól függően esetleg csak energikusan írni ……., azt nem lehet. Legalábbis én, nem tudok. De a rossz, úgy tűnik, elhúzott, fellélegezhetek. A normalitás visszatért.Pár nap és jövök. Addig is, kivánok mindenkinek boldog (boldog =kirándulós, tojáskeresős, sonkaevős, mosolygós,
Liebe Grüße …..
írja mindig az emailokban, én olvasom, de tudom, hazudik. Üdvözöl, szól, mosolyog rám, beszél hozzám, mert kénytelen, de minden, minden hamis. Ez a színjáték hamis és vérlázító, undorító, viszketést okozó, rossz közérzetet, úgy tudnék bőgni, ordítani, de leginkább elfutni, kifutni a világból. Valami nem működik és ezt tudjuk érezzük szinte az első perctől kezdve. Idegek és egymásnak feszülő akaratok, érdekek harca, messze az egészségestől. Nem látni bele a másik kártyáiba, a fejébe, hol siklott félre és min az egész, mi volt az a mondat, helyzet, válasz, napállás, ami miatt becsődöltünk. Márpedig becsődültünk. Nem megy együtt. Ellenségekké válva, írtózva várja két,