Az előbb ott tartottam, hogy utáltam a focit. Bizony. Sőt, fel is tudtam magam húzni rajta, hiszen akkora baromság! Férfiak rohangálnak egy rohadt labda után, könyörgöm mi ami ebben érdekes? Mit találnak benne az emberek, mitől jó, mit lehet rajta nézni, árulja már el valaki? Kimondottam primitív dolognak tartottam és roppant módon idegesített a jelenléte a mindennapokban. Na, aztán a szurkolók látványa…. pffff, iszonyat. Sok dilinyós. Csak kiröhögtetik magukat ezekkel a zászlókkal, meg mezekkel, az ordításukkal, tisztára elmeosztály. Buta, primitív sport, buta primitív emberekkel. …. igen, ennyire voltam. Aztán évekkel később megérkeztem Nürnbergben, a párom szülővárosában. Neki ez a visszatérést is jelentette
Címke: Nürnberg
Hogyan lesz valakiből focidrukker? 2.
Az előbb ott tartottam, hogy utáltam a focit. Bizony. Sőt, fel is tudtam magam húzni rajta, hiszen akkora baromság! Férfiak rohangálnak egy rohadt labda után, könyörgöm mi ami ebben érdekes? Mit találnak benne az emberek, mitől jó, mit lehet rajta nézni, árulja már el valaki? Kimondottam primitív dolognak tartottam és roppant módon idegesített a jelenléte a mindennapokban. Na, aztán a szurkolók látványa…. pffff, iszonyat. Sok dilinyós. Csak kiröhögtetik magukat ezekkel a zászlókkal, meg mezekkel, az ordításukkal, tisztára elmeosztály. Buta, primitív sport, buta primitív emberekkel. …. igen, ennyire voltam. Aztán évekkel később megérkeztem Nürnbergben, a párom szülővárosában. Neki ez a visszatérést is jelentette
Foci, foci, foci és Tote Hosen
Nem lennék igazi Nürnberg-i, és főleg nem igazi 1.FCN szurkoló, ha kedvelném a Bayern Münchent és a Greuther Fürthöt. Nem is kedvelem őket. Sőt. Nagy-nagy elégedettségünkre, a Bayern idén ismét nem nyert se német bajnokságot, se kupát. A Fürth felküzdötte magát az I.Ligába. Bár ahogy a rádióban hallottam, még ebben is bénák. Ugyanis 8 éven keresztül jártak folyamatosan közel a tűzhöz, de a bajnokság végén szinte mindig csak a negyedikek lettek. Lieber Fünfter als Fürther (inkább ötödik mint fürthi) szól a helyi mondás. Sokszor felhangzik a remekbeszabott nóta: Alle Blumen blühen, alle Blumen blühen nur das Fürther Kleeblatt nicht. (minden virág
Vigyázat! Csalók!
Az ember azt hinné, hogy ennyire nem lehet senki se hülye, de ajjaj, lehet! 🙂 Egy oknyomozós tévémüsorban mutatták be azt a csajt, aki kiadó lakást keresve egy szép napon rátalált a neten álmai lakására. Luxuslakás, luxusberendezéssel, de természetesen böven áron alul. (bocsánat a hibás magánhangzók miatt, de sztrájkol a gép, nem engedi magyarra átállítani a billentyüzetet) Nem volt neki semmi se gyanús (ittenem, mekkora liba!), pedig kizárólag fotókat láthatott a lakásról. A magát tulajnak kiadó akárki megetette emailban a csajt, hogy külföldön van, trallala, a lényeg, hogy küldik a kulcsot, a lánynak csak át kell utalnia a moneyt. Arra
Időjárás
Szerencsére holnap szombat, így nem kell reggel a 7.20-as „bászt” elérnem. Máskülönben nagy gondban lennék az öltözékkel. Egész héten recccckenő 30-35 fok körüli hőmérséklet leledzett errefelé, az esőerdőknek megfelelő páratartalommal. A saját levünkben főttünk az irodában. Félpofának irányított ventillátorral kívántam biztosítani a légáramlást, ami nem is igazándiból a hűtést volt hivatott megoldani, pusztán csak a létezést, a friss, éltető levegő illuzióját. Telearcra (premier planra) nem lehetett irányítani, mert nem gesztenyesütőként, hanem irodai alkalmazottként dolgozom, így sajnos papírhegyek állnak az íróasztalomon. A ventillátor idomíthatatlan vadállatként kéjes örömet talál az iratok szétfújásában. Szép szóra, ostorra nem hallgat (mondom, hogy hülye), ezért egyszerűen
Ùjabb munkahely
Szegény Faber-Castellék története csak nem folytatódott 😉 de kifogásom persze most is van, a szokásos: kissé megsokasodtak a teendőim. Lesz folytatás, de az az igazság, hogy tényleg nagyon időigényes. Nem csak maga az írás, hanem a téma összeállítása. Jómagam is végigolvasom az összes lehetséges információt velük kapcsolatosan, elmerülök a ceruzakészítés rejtelmeiben, böngészem a képeiket, szóval a forrásmunkára rengeteg időt szánok. Nemcsak azért, mert igen okosnak szeretnék tűnni, hanem tényleg érdekel és nem szeretnék baromságokat írni. Ahhoz, hogy a lényeges pontokat és az össszefüggéseket agyilag fogjam, értelmeznem kell az olvasottakat. Ebben pedig a hajszín és a kor (mindkettő saját ) két,
Elvarázsolva – A Faber-Castell story 1.
Sorsomnak hála, a napokban egy olyan család történetet ismerhettem meg, ami levett a lábamról, teljesen elvarázsolt. Napok óta nem hagy nyugodni ez a szerintem hihetetlenűl lebilincselő téma. Egyfolytában bújom a netet, még többet szeretnék megtudni erről a családról, a történetükről, erről a meséről. Ami a figyelmemet és a fantáziámat a legelején megragadta, az egy kastély, és annak úrnőjének története. Itt kezdődött a kaland. A hölgy neve: Ottilie (bár én folyton Ottiliának hívom) von Faber-Castell. Gondolom a Faber-Castell név ismerősen cseng sokunknak. A honnan kéne, hogy ismerős legyen? kérdésre a válasz: a képről kiderül. A kastélyuk, a különben Steiner Schlossnak hívott
Ismét a román étteremben jártunk … bár most kevesebb szerencsével mint az elmúlt héten
De az éttermesek nem tehetnek róla, mi húztunk mellé. A párom egy tipikus frank ételt választott (bár ugyibár a kérdés automatice adódik, hogy mi a fenének? 🙂 A német étteremben én se kérek ungarische gulyáslevest. ). Én belevágtam a töltöttkáposztába, gyerek maradt a korábban már kipróbált lángosnál, de tejföl nélkül kérte, ugyanis a korábbi lángoson levő mennyiség az éves szükségletét bőven betakarta. 🙂 Az eredmény: Apus szerint ehető volt a töltött marhatekercs, nem volt rossz, csak teljesen más ízű mint az itteniek általában. Viszont a hozzá szervírozott krumpligombóc pont olyan volt mint ahogy a nagykönyvben megírták. A töltött káposztümről. Hát
Ismét a román étteremben jártunk … bár most kevesebb szerencsével mint az elmúlt héten
De az éttermesek nem tehetnek róla, mi húztunk mellé. A párom egy tipikus frank ételt választott (bár ugyibár a kérdés automatice adódik, hogy mi a fenének? 🙂 A német étteremben én se kérek ungarische gulyáslevest. ). Én belevágtam a töltöttkáposztába, gyerek maradt a korábban már kipróbált lángosnál, de tejföl nélkül kérte, ugyanis a korábbi lángoson levő mennyiség az éves szükségletét bőven betakarta. 🙂 Az eredmény: Apus szerint ehető volt a töltött marhatekercs, nem volt rossz, csak teljesen más ízű mint az itteniek általában. Viszont a hozzá szervírozott krumpligombóc pont olyan volt mint ahogy a nagykönyvben megírták. A töltött káposztümről. Hát
A Bläbele igazándiból: Bläbberla
Elcsesztem!!! Bocsánat!! Lehet, hogy emberek tízezreit taszítottam a hibás útra? Asszem nem. 😉 Bocsánat, de a Bläbelét tegnap rosszul írtam. Megpróbáltam hallás után ( mivel a neten nem találtam) leírni és így lett belőle Bläbele. De ma, a párom felhomályosított, hogy azt nem így írják. Igaz tegnap még ő se tudta, hogy írják rendesen, de ma már tudja. 🙂 Szóval Bläbberla a helyes. És itt a magyarázat hozzá a Frank Wikiből: „Aufkleber, Etikett oder Anhänger, z.B. an einem Koffer bzw. Kleidungsstück.” vagyis ahogy már írtam, felragasztott bizbasz (cimke, ár), vagy ligő-lógó információs cetli, például egy kofferen, vagy ruhadarabon. Mindenképpen ajánlom