Embermesék

A pechszériáról konkrétan 2. rész

Az előzőekből kiderült, hogy vállalkozásunk egyik sarkalatos pontja Herr Sepp, akiről az operáció hetében csak annyit tudtunk, hogy váratlanul többet nem ébredt fel. (Azóta már magához tért, de még mindig az intenzív osztályon fekszik, nem tudni hogyan tovább.) El lehet képzelni a helyzetünket Seppel kapcsolatosan. Ha ő nincs, nekünk befellegzett. A hozzá kapcsolódó munkáink nem frisskeletűek, mindegyik mögött hosszú hónapok előkészítő munkája fekszik, a részünkről is komoly anyagi befektetéssel. Ha Sepp nincs, akkor nincs tovább. Örültem a szerencsének ami végre hozzánk szegődött, de ez az öröm korai volt. 🙁 De folytassuk a pechszériát! Ez a történetem újkeletű, nincsenek a múltba

A pechszériáról konkrétan 1. rész

Vegyünk egy 50 feletti férfit, legyen a neve mondjuk Sepp (a magyar általános alany -ami nincs- hímnemű alakjának, a Józsinak itteni megfelelője), akinek földjei és telkei vannak. Ja, meg bérházai is, de nem egy ingatlanmogulról van szó. A földek már évszázadokkal ezelőtt a családjának birtokában voltak, Sepp ezeket egyenesági, vagy ferdeági 🙂 rokonként simán csak megörökölte. A termőföldek jó része szintén az örökkévalóság óta művelésre bérbeadva, Seppinek gondja egy szál se. Sőt! Voltak egyéb jó ötletei is. A szülői házhoz tartozó telken (annak mérete miatt) nyugodtan meg lehetett volna rendezni az Octoberfestet, és Sepp a telekben rejlő lehetőséget felismerve úgy

Megoldódott

A sajátoméval együtt, 15 ember sorsa dőlt el a múlt csütörtökön: a munka végetért. A megbízónál a kampányt idő előtt lefújták, nem volt többé szükség a rendes létszám feletti dolgozókra. Dilettánsan hangzik, minekután elvesztettem a munkahelyemet, de rúgjatok seggbe, én akkor is megkönnyebbültem és örültem! A többi 14 gondolom nem volt túl lelkes, de nem mutatták. Tudomásul vették és nem sírtak, nem kiabáltak. A németek sokat tűrnek, edzettek. Én voltam az egyedüli, aki egy kicsit morgolódott, hogy azért a mai világban, a jelenlegi technika mellett, talán lehetett volna minket értesíteni is, mégpedig időben, már olyan időben, hogy ne jöjjünk ide

Még mindig nem …

….nem megy az írás, még nem. Ez a 3. hét amit még mindig tökéletes izgalomban és össze-visszaságban töltök. A munka NEHÈZ, mert sokrétű, szinte minden nap újabb esetekkel találkozom, állandóan kérdezek, jegyzetelek, próbálom megjegyezni a kódszámokat, a tennivalókat, miközben az izgalomtól, nehogy elcsesszek valamit és a koncentrációtól teljesen kimerültek a telepeim. A legnagyobb „Scheiße” (bocsánat) az a műszakozás. Az egész nap a halaké. Reggel wake up 3/4 7-kor, mert a Kismucit látnom kell!!!!! Együtt reggelizek vele, aztán ő elballag az iskolába. Kismuci ez alatt a reggeli 1 óra alatt sikeresen feltornázza a vérnyomásom kb. 320-ra, mert amit a ráérőségével művel,

Még mindig nem …

….nem megy az írás, még nem. Ez a 3. hét amit még mindig tökéletes izgalomban és össze-visszaságban töltök. A munka NEHÈZ, mert sokrétű, szinte minden nap újabb esetekkel találkozom, állandóan kérdezek, jegyzetelek, próbálom megjegyezni a kódszámokat, a tennivalókat, miközben az izgalomtól, nehogy elcsesszek valamit és a koncentrációtól teljesen kimerültek a telepeim. A legnagyobb „Scheiße” (bocsánat) az a műszakozás. Az egész nap a halaké. Reggel wake up 3/4 7-kor, mert a Kismucit látnom kell!!!!! Együtt reggelizek vele, aztán ő elballag az iskolába. Kismuci ez alatt a reggeli 1 óra alatt sikeresen feltornázza a vérnyomásom kb. 320-ra, mert amit a ráérőségével művel,

Csúszás

Önálló gondolatokra jelenleg nem futja, az agyam sporolós, energiakímélő üzemmódra kapcsolt. Szükség is van rá az esti munka miatt. Viszont a Copy+Paste paranccsal még így lelassulva is remekül boldogulok, szóval rövid helyzetjelentésként álljon itt az előző bejegyzésem kapcsán írt  válaszom Kormi megjegyzésére:   Sajnos hétvégénél előbb nem hiszem, hogy sikerül beszámolót írnom, nagyon ki vagyok purcanva. Egyrészt nehéz a munka, mert rengeteg az új, idegen információ, amit fel kell tudni dolgozni, és nem szabad tévedni, másrészt délutános műszakban vagyok (inkább, mint a reggel 4-es kelés 😉 ) iccaka 22-ig, és ekkortájt a koncentrációs képességem hagy némi kivánnivalót maga után. Alvás kevés,

Az első (fél) munkanap

Izgulok! Nagyon. 13.00 órára kell menni, ma lesz a betanítás. Ha rágnám a körmeimet, akkor az elközvetkező 3 óra alatt tuti lerágnám őket tövig. De én nem rágok körmöt, én hajat pödrök. Ez is jó, ezzel is lehet ártani, mivel egy-két erőteljesebb csavarintás után apad a számuk. 🙂 Pozitívan kell hozzáállnom a mai naphoz. Tele van a gatyó elől is hátul is, ezért most agykontroll a köbön. 🙂 Elképzelem, hogy ott vagyok az irodában. A feladatok ismertetése és a magyarázatok után megkönnyebülök, és egy nagy sóhaj tör fel, juhuuuu, ez tök könnyű!! Èrtem!! Nem lesz gond!  Ezt most háromszor elképzeltem

Talán …

A tegnapi megbeszélésen még nem született döntés, csak egy ígéret. Holnap minden kiderül.  Ugye, a vállalkozások csak a mesében, illetve csak a nagyon szerencsések esetében működnek úgy mint egy álom. Hopp, itt az ötlet, holnap megcsináljuk és már folyik is a zsé. A nagyobb költségvonzatú álmok (mint a mienké is), amiknek a realizálása sajnos igen csak hosszí ideig tart, még a Nemzeti Bankot is alapjaiban rengetné meg, nemhogy a mi kis szerény büdzsénket. 🙂 Nálunk ráadásul hatványozottan is jelen van Murphy bácsi (igaz ezt agykontrollosként azonnal vissza is szívtam 🙂 ) , szóval legyen csak volt! De hogy Murphy tényleg

Szorítás!

Ezen a héten sok minden múlik, főleg egy mai megbeszélésen! Ez a megbeszélés 10.00 óra óta már tart, szorítsatok légyszíves!! Addig is (mert nagyon ideges vagyok 😉 ) valami könnyedebbet: nagy meglepetésemre, a kisfiam élvezte a sajtos stangli sütését, még a trutyit is lendülettel gyüszmékelte. El is neveztük André Backstubéjának a konyhát. 🙂Képek az alkotóról és a műről.

Szorítás!

Ezen a héten sok minden múlik, főleg egy mai megbeszélésen! Ez a megbeszélés 10.00 óra óta már tart, szorítsatok légyszíves!! Addig is (mert nagyon ideges vagyok 😉 ) valami könnyedebbet: nagy meglepetésemre, a kisfiam élvezte a sajtos stangli sütését, még a trutyit is lendülettel gyüszmékelte. El is neveztük André Backstubéjának a konyhát. 🙂Képek az alkotóról és a műről.