Némaságos hallgatásomnak (de béna kifejezés, de most már hagyom! 🙂 ) ezernyi oka volt. Egyik, sajnos a legrosszabb, egy személyes problémám. Nem családi, nem egészégügyi ….. szóval, ki lehet találni kizárásos alapon. 😉 Azt hiszem, ha nem lennék kellőképpen jókedélyű, ha nem látnám mindennek egyből a vicces oldalát, már rég feladtam volna. Imádom a krimit olvasva, nézve, mindenhogyan, de néha tényleg jókat vigyorgok tévés Tetthely krimiken, amikor olyan összegek miatt halnak/ölnek a népek, amiket én …… szóval már átéltem. Pokol, persze, hogy az, de tényleg nem tudom elképzelni, hogy annyira el legyek keseredve, hogy bárkinek is, főleg nem magamnak ártsak.
Címke: gondjaim
Schatzi valahány
A lehető legnagyobb hibát követtem el. Meghunyászkodtam egy olyan embernek, aki erre érdemtelen volt. Ráadásul tisztára olyan érzésem volt, mintha még valaki lenne bennem (egy másik entitás) és ez a valaki állandóan lenyomna az akaratával. Mit is akarok mondani? Bizonyos szitukban tudtam jól, mit nem lenne szabad mondani, illetve tenni, de ez a gonosz valaki, vagy valami daffke kimondatta, ill. megcsináltatta velem. 🙂Például: Schatzi tök hülye volt az internethez, azt, hogy esetleg egy telefonszám után lehet keresni egy adatbázisban, ez a kósza agyában meg se fordult. Amikor pedig egy érdeklődőtől csak egy név és telefonszám állt a rendelkezésére, akkor azon
Schätzchen III.
Ahogy már fenyegettelek benneteket, a filmnek még nincs vége, nem felállni! 🙂 Az első találkozón kétszer tette fel Schatzi hangosan a kérdést: Frau Izé, mit csináljak magával?– Hát próbáljon ki, Frau Ész (persze akkor még nem neveztem el mindennek)! – válaszoltam, de nagyon izzadtam, rettentő kényelmetlen volt a helyzet. Állatira szerettem volna azt az állást, az nem történhet meg, hogy nem vesznek fel! Gyűrögettem a kezemet, megszünt a külvilág, csak a szitura koncentráltam. Aztán úgy döntött, hogy jöjjek egy próbamunkára. Ez 2 nappal később várt rám. Hát nem tudom, az elején még minden okésnak tűnt. Arra emlékszem, hogy amikor odaültetett
Schätzchen III.
Ahogy már fenyegettelek benneteket, a filmnek még nincs vége, nem felállni! 🙂 Az első találkozón kétszer tette fel Schatzi hangosan a kérdést: Frau Izé, mit csináljak magával?– Hát próbáljon ki, Frau Ész (persze akkor még nem neveztem el mindennek)! – válaszoltam, de nagyon izzadtam, rettentő kényelmetlen volt a helyzet. Állatira szerettem volna azt az állást, az nem történhet meg, hogy nem vesznek fel! Gyűrögettem a kezemet, megszünt a külvilág, csak a szitura koncentráltam. Aztán úgy döntött, hogy jöjjek egy próbamunkára. Ez 2 nappal később várt rám. Hát nem tudom, az elején még minden okésnak tűnt. Arra emlékszem, hogy amikor odaültetett
Schätzchen II.
Nem is tudom hol folytassam? Azt hiszem jobb lesz, ha előlről kezdem. Az előzmények nélkül nehéz lesz életszerűvé és érthetővé tennem.Kezdem akkor az elején:Àllatira örültem, hogy sikerült, az egyik pályázatom célba ért, hiszen felhívtak a cégtől. Egy nővel beszéltem, azt mondta tetszett neki az életrajzom és szeretne személyesen is megismerni. Az ilyen személyes találkozást itt úgy hívják Vorstellungsgespräch, azaz bemutatkozó beszélgetés. Otthon (magyarul?!?! :))) ez az interjú. Márpedig, ha valakit ilyen Vorstel…..-re hívnak, az már nagyon klassz – ismerve az itteni munkanélküli rátát és a reális esélyeket a hasonló munkakörökben. A megbeszélt időre pontosan érkeztem, remegett a térdem, rettenetesen izgultam.
Schätzchen II.
Nem is tudom hol folytassam? Azt hiszem jobb lesz, ha előlről kezdem. Az előzmények nélkül nehéz lesz életszerűvé és érthetővé tennem.Kezdem akkor az elején:Àllatira örültem, hogy sikerült, az egyik pályázatom célba ért, hiszen felhívtak a cégtől. Egy nővel beszéltem, azt mondta tetszett neki az életrajzom és szeretne személyesen is megismerni. Az ilyen személyes találkozást itt úgy hívják Vorstellungsgespräch, azaz bemutatkozó beszélgetés. Otthon (magyarul?!?! :))) ez az interjú. Márpedig, ha valakit ilyen Vorstel…..-re hívnak, az már nagyon klassz – ismerve az itteni munkanélküli rátát és a reális esélyeket a hasonló munkakörökben. A megbeszélt időre pontosan érkeztem, remegett a térdem, rettenetesen izgultam.
Schätzchen
Gondok vannak Schätzchennel. Pontosabban velem, mer nem bírom elviselni. Utálom mint a bötüreklámot. Egy igazi szurkapiszka boszorka. Hogy ki ő? Hát sajnos az egyik munkahelyem atyaúristene, a Tulajdonos Asszony, a Frau Főnök. Nem túl kedvező a helyzetem igaz? 🙂 Erről az egészről be fogok számolni, mivel ez nem csak tragédia, hanem azért komédia is (akadnak benne vicces részek szép számmal), kár lenne bárkit is megfosztanom az élménytől. 🙂 A beszámolóval jövök holnap, ma már semmiképpen nem fog menni, nincs erőm, ma kiszívott ez az energiavámpír nyanya. A maradék kis erőmet tartalékolnom kell holnapra ….nagy sóhaj …. sajnos holnap újra Schatzinál
Egy seggel két lovat megülni ..
nehéz. Főleg nekem, aki nem tud lovagolni. Az elképzeléseimmel szögesen ellenkezően, sajnos fáradok. Igaz már jobban bírom a rőzsehordást mint az első 2 hétben, de be kell látnom, hogy igazuk volt azoknak, akik felszisszentek amikor meghallották, hogy 2 helyen dolgozok. Èrdekes módon, már a mekisék (márhogy a Mac PC-sék) távolsága miatt is sajnálgattak. 40 percig tart az út itthonról az irodáig, (ha rossz villamosra szállok, kicsit tovább 🙂 ) de nem tudom, egy ekkora városban szerintem elmegy. Na jó, bevallom, utálom én is ezt az utazgatást, de sajnos egyelőre meg kell tartanom azt az állást is. Mi van nem tetszik???
Munka van és vérnyomás is!
Valóban (harcos volt a falóban …:)) lenne mit mesélnem, de úgy vagyok vele mint a család a Hahó Öcsiben: „Öcsikém, nincs időőő”!!! :)) Rengeteg a munkám és sajnos van vényomásom is. (Ha az indiánnak lehet a fejfájás helyett azt mondania, hogy „érzem a fejemet”, akkor nekem is gyühet a „van vérnyomásom”, nemdebár?. 🙂 Méghozzá olyan, amiből szívesen adnék olyannak, akinek alacsony. Számításaim szerint 2 emberre való feleslegem van. Erről is és a heti történésekről muszáj még mesélnem. Hogy el ne felejtsem a sztorikat, kis papírra írom fel a velük kapcsolatos „Stichwörtereket”, azaz a címszavakat. Jövök!!!
Az Öffik-ről még egyszer
Akkor újra nekifutnék a tömegközlekedésnek. Tényleg milyen hülye kifejezés ez az „öffentliche Verkehrsmittel” nem? De eltörpül a Freizügigkeitsbescheinigung mellett. :))Mióta intenzíven öfizek, kicsit belecsobbantam a citylifeba és most olyan dolgok idegesítenek, amik eddig az autóban nem. 🙂 Hát igen az utasok. Vannak közöttük kevésbé kellemes példányok is. A leszarom a többieket típusból kevés van ugyan, de vannak. Ezeket követik szorosan azon egyszerűék, akik egyszerűen nem veszik észre, hogy zavarnak.Rövidre fogom. Szabályoznám az öffiket.Kizáró, szóval kiszállítandó ok lenne, ha a páciens:1. Koszos és büdös alsó- vagy felsőtestileg.2. Ha összepruncizott a gatyesza, vagy barnul. (Mahlzeit! 🙂 )3. Betintózott, vagy bekokszolt.4. Sérelmeit üvöltéssel,