Embermesék

Schätzchen III.

Ahogy már fenyegettelek benneteket, a filmnek még nincs vége, nem felállni! 🙂

Az első találkozón kétszer tette fel Schatzi hangosan a kérdést: Frau Izé, mit csináljak magával?
– Hát próbáljon ki, Frau Ész (persze akkor még nem neveztem el mindennek)! – válaszoltam, de nagyon izzadtam, rettentő kényelmetlen volt a helyzet. Állatira szerettem volna azt az állást, az nem történhet meg, hogy nem vesznek fel! Gyűrögettem a kezemet, megszünt a külvilág, csak a szitura koncentráltam. Aztán úgy döntött, hogy jöjjek egy próbamunkára. Ez 2 nappal később várt rám. Hát nem tudom, az elején még minden okésnak tűnt. Arra emlékszem, hogy amikor odaültetett a gépéhez, hogy diktáljon nekem egy emailt és én elkezdtem keresni a levelező programot, amit nem találtam, kezdtem megijedni. Ez nem lehet igaz, közel 20 éves, napi több száz órás számítógépezés után ez nem történhet meg! Nem látom át, olyan fura a képernyő és jösszasz, az a progi, amire rábökött Önagysága, egyáltalán nem ismerős! Istenem, ne hagyj cserben!
Na ebben a pillanatban tévedt a szemecském a kb. egy arasznyival lejjebb fekvő “almára” és megvilágosultam: ez egy Mac????? – kérdeztem Magasészt. Hát persze, ki nem állhatom a dobozokat! – érkezett a roppant “tárgyilagos” és egyben a magasszintű szakmai hozzáértésről árulkodó válasz. Ez a windows utálat az elején még nem volt röhejes, egyelőre még csak újgazdagék egy igen hülye, másokat lekezelő megnyilvánulásának tűnt. Ugye anyu már az elején utalt rá, hogy “reserve”, azaz financiális tartalékok nélkül egyszerűen nem lehet élni, akinek nincs elég pénze, az nem él, az csak van. És szerinte borzasztóak az ilyen emberek! Megmondom őszintén, nagyon rosszul érintettek a szavai. Mivel nagyon is tudom, mit jelent, ha valakinek komoly problémái vannak, igencsak vissza tudtam volna szólni ennek a nőnek, hogy vigyázzon, nem tudni még mi vár rá ebben az életben. A gazdagságot, a jólétet egy pillanat alatt el lehet veszíteni ….ezt a témát nem is nagyon ragoznám, én már megjártam a poklot.  Na, szóval elkezdtem ismerkedni a maccel. Azt hittem anyu igazi profi, de a napok múlásával egyre inkább megbizonyosodtam arról, hogy tök hülye a géphez. Állandóan ilyenkkel ba..tatott: jaj, most mit csinál, hát Apple+C, meg Apple+Z, meg Apple+P, meg, meg, meg ….ezzel kell csinálni!  Eleinte még nagyon jóindulatúan válaszoltam neki, hogy tetszik tudni, én a jobb egérklikkel csinálom ugyanezt, kevésbé használom a billentyűparancsokat, de tessék nekem (hülye néni brrrr :)) )  elhinni, az eredmény ugyan az lesz, csak az út vezet másként hozzá. Nem akarta az istennek se elfogadni, szerinte rosszul csináltam. Ekkor már láttam, ott állt egy kis helyes, piros sapkás törpike a belső énemnél és rázta szegényem a harangot, csak rázta. Nagyon szomorú volt, szerintem ő már akkor tudta ….. A Mac-nek különben örültem,  gondoltam de fasza, végre megismerhetem, dolgozhatok egy ilyen géppel is. A Mac-es tapasztalataimról még külön fogok írni.
Most mennem kell, de még mielőtt a távozás hímvesszejes mezejére lépek, még tisztázni szeretném, mit is jelent a Schatzi, ill. a Schätzchen. Magyarul kincsem, szivem, szóval a drááááágaságom ilyen-olyan alakja. És ezek ott az irodában (anyu és apu) egyfolytában sacizták egymást, egyszerűen röhejes volt. Itthon, ha meséltem róluk, akkor már a Schatzikról meséltem, poénból át is vettük, jó néhányszor alkalmaztuk a kifejezést.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Schätzchen III.

Ahogy már fenyegettelek benneteket, a filmnek még nincs vége, nem felállni! 🙂

Az első találkozón kétszer tette fel Schatzi hangosan a kérdést: Frau Izé, mit csináljak magával?
– Hát próbáljon ki, Frau Ész (persze akkor még nem neveztem el mindennek)! – válaszoltam, de nagyon izzadtam, rettentő kényelmetlen volt a helyzet. Állatira szerettem volna azt az állást, az nem történhet meg, hogy nem vesznek fel! Gyűrögettem a kezemet, megszünt a külvilág, csak a szitura koncentráltam. Aztán úgy döntött, hogy jöjjek egy próbamunkára. Ez 2 nappal később várt rám. Hát nem tudom, az elején még minden okésnak tűnt. Arra emlékszem, hogy amikor odaültetett a gépéhez, hogy diktáljon nekem egy emailt és én elkezdtem keresni a levelező programot, amit nem találtam, kezdtem megijedni. Ez nem lehet igaz, közel 20 éves, napi több száz órás számítógépezés után ez nem történhet meg! Nem látom át, olyan fura a képernyő és jösszasz, az a progi, amire rábökött Önagysága, egyáltalán nem ismerős! Istenem, ne hagyj cserben!
Na ebben a pillanatban tévedt a szemecském a kb. egy arasznyival lejjebb fekvő “almára” és megvilágosultam: ez egy Mac????? – kérdeztem Magasészt. Hát persze, ki nem állhatom a dobozokat! – érkezett a roppant “tárgyilagos” és egyben a magasszintű szakmai hozzáértésről árulkodó válasz. Ez a windows utálat az elején még nem volt röhejes, egyelőre még csak újgazdagék egy igen hülye, másokat lekezelő megnyilvánulásának tűnt. Ugye anyu már az elején utalt rá, hogy “reserve”, azaz financiális tartalékok nélkül egyszerűen nem lehet élni, akinek nincs elég pénze, az nem él, az csak van. És szerinte borzasztóak az ilyen emberek! Megmondom őszintén, nagyon rosszul érintettek a szavai. Mivel nagyon is tudom, mit jelent, ha valakinek komoly problémái vannak, igencsak vissza tudtam volna szólni ennek a nőnek, hogy vigyázzon, nem tudni még mi vár rá ebben az életben. A gazdagságot, a jólétet egy pillanat alatt el lehet veszíteni ….ezt a témát nem is nagyon ragoznám, én már megjártam a poklot.  Na, szóval elkezdtem ismerkedni a maccel. Azt hittem anyu igazi profi, de a napok múlásával egyre inkább megbizonyosodtam arról, hogy tök hülye a géphez. Állandóan ilyenkkel ba..tatott: jaj, most mit csinál, hát Apple+C, meg Apple+Z, meg Apple+P, meg, meg, meg ….ezzel kell csinálni!  Eleinte még nagyon jóindulatúan válaszoltam neki, hogy tetszik tudni, én a jobb egérklikkel csinálom ugyanezt, kevésbé használom a billentyűparancsokat, de tessék nekem (hülye néni brrrr :)) )  elhinni, az eredmény ugyan az lesz, csak az út vezet másként hozzá. Nem akarta az istennek se elfogadni, szerinte rosszul csináltam. Ekkor már láttam, ott állt egy kis helyes, piros sapkás törpike a belső énemnél és rázta szegényem a harangot, csak rázta. Nagyon szomorú volt, szerintem ő már akkor tudta ….. A Mac-nek különben örültem,  gondoltam de fasza, végre megismerhetem, dolgozhatok egy ilyen géppel is. A Mac-es tapasztalataimról még külön fogok írni.
Most mennem kell, de még mielőtt a távozás hímvesszejes mezejére lépek, még tisztázni szeretném, mit is jelent a Schatzi, ill. a Schätzchen. Magyarul kincsem, szivem, szóval a drááááágaságom ilyen-olyan alakja. És ezek ott az irodában (anyu és apu) egyfolytában sacizták egymást, egyszerűen röhejes volt. Itthon, ha meséltem róluk, akkor már a Schatzikról meséltem, poénból át is vettük, jó néhányszor alkalmaztuk a kifejezést.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .