Ilyen karácsonyom még soha nem volt. De kérem az eget, ne is legyen többé! Tudathasadásos állapotban telnek az óráim, mivel már úgy mennék, röpülnék az én drága kis anyukámhoz, a Fürtikémhez, tojnék itt minderre, de istenem, itt a kisfiam! Az izgalomtól szinte nem is tudott aludni, várja a Jézuskát. Igen, hozzá még érkezik a Jézuska, mégcsak 11 éves. 😉 Anyósnéninél van tegnap óta, rettenetesen izgatott ….. hát hogyan tehetném meg, hogy ne legyen neki karácsonya? :-(( Legalább 1 napig had legyen ő is boldog kisfiú. Holnaptól úgyis kemény napok várnak ránk, rá is. A nagymamájával és a dédikéjével fog találkozni.
Címke: életem
Áldott karácsony
Ilyen karácsonyom még soha nem volt. De kérem az eget, ne is legyen többé! Tudathasadásos állapotban telnek az óráim, mivel már úgy mennék, röpülnék az én drága kis anyukámhoz, a Fürtikémhez, tojnék itt minderre, de istenem, itt a kisfiam! Az izgalomtól szinte nem is tudott aludni, várja a Jézuskát. Igen, hozzá még érkezik a Jézuska, mégcsak 11 éves. 😉 Anyósnéninél van tegnap óta, rettenetesen izgatott ….. hát hogyan tehetném meg, hogy ne legyen neki karácsonya? :-(( Legalább 1 napig had legyen ő is boldog kisfiú. Holnaptól úgyis kemény napok várnak ránk, rá is. A nagymamájával és a dédikéjével fog találkozni.
A mamák nem mennek el…
Nem csalódtam. Zorán olyan mint régen. A fantasztikus hangjával, az intelligenciájával nekem ő az örök férfi. Gyerekkorom óta szerelmes vagyok belé. Akkor még nem tudtam, most azért már egyre inkább látom miért. 🙂 A hapsi úgy jó, ahogy van! Egy remek „darab”, kivül és belül! (psszt, Barbara a felesége nagyon szerencsés! ) Mivel nincsenek véletlenek, ma rá kellett, hogy leljek erre a dalra. A címére pillantva ….. hát mit mondjak, féltem tőle. Tudtam mi jön, milyen mélységre és magasságra számítsak, mivel ő nem énekel bóvlit, nem sallalázik, a dalai mélyek, emberiek. A dalaiban egy kicsit mi mindannyian benne vagyunk.
A mamák nem mennek el…
Nem csalódtam. Zorán olyan mint régen. A fantasztikus hangjával, az intelligenciájával nekem ő az örök férfi. Gyerekkorom óta szerelmes vagyok belé. Akkor még nem tudtam, most azért már egyre inkább látom miért. 🙂 A hapsi úgy jó, ahogy van! Egy remek „darab”, kivül és belül! (psszt, Barbara a felesége nagyon szerencsés! ) Mivel nincsenek véletlenek, ma rá kellett, hogy leljek erre a dalra. A címére pillantva ….. hát mit mondjak, féltem tőle. Tudtam mi jön, milyen mélységre és magasságra számítsak, mivel ő nem énekel bóvlit, nem sallalázik, a dalai mélyek, emberiek. A dalaiban egy kicsit mi mindannyian benne vagyunk.
Mesélnivaló
Van. Persze, hogy van. Pontosabban csak lenne, mivel az időmet hozzá rövidre szabták. Az Anyuról csak nagyon röviden: a múlt hétfő óta egy gondozóház lakója, ahol tegnap egy kisebb csoda történt. Képes volt egy rövidebb sétát tenni az egyik gondozóhölggyel a folyosón. Ez egy fantasztikus hír, miután az elmúlt hetekben egyre rosszabb lett az állapota, már egy percig se bírt ülni az ágyban. Ehhez képest a tegnapi teljesítménye valóban egy csoda, ahogy az is, amit egy kedves régi barátnőmtől hallottam. Bent volt az anyunál és megírta nekem, hogy képes volt pár kanállal önállóan enni! Nekem ez a menyország. Bár ha
Nehéz a szívem …
mert mázsás köveket cipelek benne. A kövek őrzik az Anyukám tekintetét és mindazt amit láttam. 🙁 Istenem, a kis kezei! Erőtlen kis lepkék. Megfogtam őket, megszorítottam, de nem jött tőle válasz, viszontszorítás…. és nem azért mert nem akarja…. 🙁 Hősiesen végigcsináltam mindent. Csak egyszer bőgtem el magam, de ő ezt nem látta. Csak a párom és a kisfiam. Történt ugyanis: Az utolsó nap reggelén tudtam, hogy mielőtt elutazunk, még reggelit kell készítenem az Anyunak és ügyelni arra, hogy bevegye a gyógyszereit. Akkor segített nekem és készítette elő a drága kis Fürtikém a hűtőszekrényből a falatokat. (A kis Fürtikém különben a
Anyu, fogjad a kezem még sokáig! Könyörgöm!
Anyukám, drága anyukám, mi lesz velünk? Miért kell mindennek elromlania, elmúlnia, mondd miért? Neked tudnod kell a választ, hiszen te az én okos és intelligens anyukám vagy, aki ráadásul gyönyörű! Akár irigy is lehettem voltam a természetes szépségedre, a fantasztikus alakodra, arra, hogy miért muszáj egy anyukának sokkal szebbnek lennie mint a lányának és még mindennek tetejébe okosnak is?! Kreol bőr, sötét haj, az ellentétem. Mindenben. Igaz, már nem járunk kéz a kézben mint régi reggeleken az óvodába menet, meg délutánonként amikor végre engem is (általában a legutolsó ovist, mert dolgoztatok ahogy mindenki más) hazavittetek, de továbbra is összetartoztunk. Az
Ùjabb munkahely
Szegény Faber-Castellék története csak nem folytatódott 😉 de kifogásom persze most is van, a szokásos: kissé megsokasodtak a teendőim. Lesz folytatás, de az az igazság, hogy tényleg nagyon időigényes. Nem csak maga az írás, hanem a téma összeállítása. Jómagam is végigolvasom az összes lehetséges információt velük kapcsolatosan, elmerülök a ceruzakészítés rejtelmeiben, böngészem a képeiket, szóval a forrásmunkára rengeteg időt szánok. Nemcsak azért, mert igen okosnak szeretnék tűnni, hanem tényleg érdekel és nem szeretnék baromságokat írni. Ahhoz, hogy a lényeges pontokat és az össszefüggéseket agyilag fogjam, értelmeznem kell az olvasottakat. Ebben pedig a hajszín és a kor (mindkettő saját ) két,
A háló fogságában
Már írtam arról, hogy milyen bődületesen sok időt töltünk el a számítógépeink előtt. A munkavégzéshez és a szórakozáshoz is őket nyomigáljuk. Ez a királyi többes egy picit puderezi a saját, a géppel eltöltött óráim vérfagyasztóan magas számát. 🙂 A munkám (jelenleg már csak 3-4 óra naponta) a multinál, ától-cettig, kizárólag csak számítógépes munka. Ráadásul elég szűkreszabott normákkal kell megküzdenünk. Egy adott munkafolyamat elvégzéséhez egységidőket határoztak meg, és ezeket nekünk szem előtt kell tartanunk, valamint ami még rosszabb, be is kell tartanunk. Magáról a munkáról és az ott használt szoftverekről nem letyelótyálhatok, a titoktartásról szóló nyilatkozatot itt is aláírtuk. Egy email
Egyedül a városban
kép: aboutpixel.de / Tim Becker Hát nehogy azt higyjétek, hogy vicces volt! Egyáltalán nem. Azt hittem, hogy a kisfiammal és a párommal közösen végrehajtott belvárosbeli shoppingolások kizárólag vérnyomáskarbantartásra valók -bár a le-fel futkározó szisztolés értékeim miatt nekem nem igazán ajánlottak 🙂 -, másra nem. Hát tévedtem. Másra is jók. Nevetni, hülyülni, együtt lenni. De ezt csak tegnap óta tudom. Eleinte örültem annak, hogy végre nyugalom van, a gyerek anyóspajtinál, a páromnak estig terminjei, juhuu, szabad a vásár! Néhány dologra már feltétlenül szükségem volt, ezért muszáj volt bemennem a belvárosba. Előre élveztem és kóstolgattam a közeledő élmény ízét: istenem, talpig nyugalomban