Embermesék

Nehéz a szívem …

mert mázsás köveket cipelek benne. A kövek őrzik az Anyukám tekintetét és mindazt amit láttam. 🙁
Istenem, a kis kezei! Erőtlen kis lepkék. Megfogtam őket, megszorítottam, de nem jött tőle válasz, viszontszorítás…. és nem azért mert nem akarja….  🙁

Hősiesen végigcsináltam mindent. Csak egyszer bőgtem el magam, de ő ezt nem látta. Csak a párom és a kisfiam. Történt ugyanis: 
Az utolsó nap reggelén tudtam, hogy mielőtt elutazunk, még reggelit kell készítenem az Anyunak és ügyelni arra, hogy bevegye a gyógyszereit. Akkor segített nekem és készítette elő a drága kis Fürtikém a hűtőszekrényből a falatokat. (A kis Fürtikém különben a nagymamám, aki a nevét az édes kis fürtjeiről kapta tőlem évekkel, talán évtizedekkel korábban, de nem viccből, hanem szigorúan szeretetből. Ezért is engedi meg, hogy így hívjam. De csak nekem szabad. Mástól ez szemtelenség lenne, egyszer így fogalmazott. Korábban ő volt az ellátott a lakásban, az anyu vásárolt be, főzött, mosott rá, de az előző hetek óta minden a múlté. Most neki kell újra gondoskodó anyává válnia és vigyáznia a kislányára ….. szörnyű …. 🙁  
Drága szivem megpróbál mindent megadni neki, de mindez 89 évesen sok tekintetben lehetetlenség.  90 % szellemi frissesség és értelem, de van 10 % korral járó amortizáció, ami miatt főleg minden nehéz.  Istenem, órákon át ül az Anyu, az ő kislánya ágya mellett egy kényelmetlen konyhaszéken, nézik együtt a mindegy mi van benne tévét, csak szorítja a kis botját, a látvány több mint szomorú …. )
Ezen a szombat reggelen adta nekem a kis Fürtikém a reggelirevalót. Ebben van löncs, abban kis sonka …. tette ki a papírba csomagolt felvágottakat az asztalra. Felbontottam az egyiket. Sötét színűre és kő keménységűre száradt felvágottat rejtett. A kezemben tartottam, és kezdtek ömleni a könnyeim.
A Nagymamám a rossz látása miatt már nem látja rendesen milyen állapotban van a falat. Az anyukám látja, de ő annak milyenségét már nem tudja megítélni …… talán meg is enné. 🙁
A sonytyorodott szalámikkal ért véget a gyerekkorom végérvényesen és kezdődött valami kegyetlen, kizárólag felnőtteknek való játék amiben pedig én nem akartam résztvenni ……
Megtörténtek olyan dolgok amiktől hirtelen fel kellett nőnöm.
Az isten óvja a világ összes Anyukáját és Nagymamáját!
Kívánom nektek, ahogy mindenkinek: soha ne kelljen felnőnötök, úgy hirtelen felnőtté válnotok mint nekem!

5 thoughts on “Nehéz a szívem …

  1. Andi, erre nem tudok mit lépni. Ezt könnyek nélkül nem lehet.
    Féltem rákérdezni, hogy mi van Fürtikéddel. Évek óta nem tudtam Róla semmit, tudod, mióta a gonosz listán megszűntünk.
    Most mit mondjak? Az egész írásodból egyetlen pozitív infó.
    Imádkozzunk!

  2. Andi, erre nem tudok mit lépni. Ezt könnyek nélkül nem lehet.
    Féltem rákérdezni, hogy mi van Fürtikéddel. Évek óta nem tudtam Róla semmit, tudod, mióta a gonosz listán megszűntünk.
    Most mit mondjak? Az egész írásodból egyetlen pozitív infó.
    Imádkozzunk!

  3. Lányok, nagyon köszönöm nektek az empátiát, az emberséget, a kedves szavakat ….., jobb, ha bele se gondoltok az egészbe, mert egy tragédia.

    Minden más lett a világomban. Ezt a változást megérteni, elfogadni szörnyű. A valóságos helyzetet látni pedig emberpróbáló. 🙁

  4. Lányok, nagyon köszönöm nektek az empátiát, az emberséget, a kedves szavakat ….., jobb, ha bele se gondoltok az egészbe, mert egy tragédia.

    Minden más lett a világomban. Ezt a változást megérteni, elfogadni szörnyű. A valóságos helyzetet látni pedig emberpróbáló. 🙁

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .