Szeretem a focit! VM 2014 – Public viewing

Public-Viewingre, azaz a szurkolók részére közös focinézési lehetőséget biztosító kivetítős helyekre, egyszerűen szükség van. Nekem kevésbé, de ez a korral jár. A nürnbergi láttán enyhe „love Parade Duisburg” érzés fogott el, nem hiszem, hogy jól érezném magam tizenötezer ember társaságában egy bekerített részen. A Dixi-Klo-k pedig mindenképpen visszatartanak az összes ilyentöl, beleértve a fesztiválokat. A jelenlegi nürnbergit kivitték a reptér közelébe, mivel a korábbi helyén gond lett volna a csendháborítás a késői meccsek miatt  Figyelembe ajánlom a tömeget és a kép jobb oldalán elhelyezkedő budikat. Brrrr. De még egyszer bocsánat, 20 évesen ezt világos, hogy másként látnám. Talán férfiként most

A Cadolzburgi vár titka

Nem normális a dolog igaz? Már megint jártunk valahol. Úgy tűnhet, sportot űzünk a hova megyünk vasárnap kérdésből. Tiszta sznobék, meg kispolgárék, igaz? Pedig nem. Akkor miért is vannak ezek a hellyel-közzel rendszeres kirándulások? Állati egyszerű a válasz rá. Szükség van rá, különben bekattannék.Heti 42 órát töltök papíron a munkahelyemen. De mondom, ez csak a papír. Valójában ez sokkal több. Reggel 8-tól este 6-ig, 7-ig a munkám foglal le. Reggel beülök az autóba este pedig hazajövök. A nap elment és én semmit se láttam belőle. Nincs séta a belvárosban, nincs parfümpróbálgatás a Müllernél, nincs cipőmustra, könyvtárban üdögelés, nincs semmi. Az

A sziklák birodalma

A „Frank Svájc”, azaz a „Fränkische Schweiz” egy mesebeli vidék. Tele fákkal, sziklákkal, lélegzetelállító tájakkal, patakokkal, kis folyókkal, barlangokkal, várakkal, várromokkal, történetekkel. Pont ilyennek tudnám elképzelni a tündérek, koboldok és legendák országát. Ráadásul hihetetlen jókat lehet arrafelé enni, jóféle sörük van és nagy-nagy szerencsénkre Nürnbergtől nincs messze. Sajnos ez a Fränkische Schweiz a motorosok mekkája is egyben. Érthető, ezeken a gyönyörű tájakon élvezet az utazás. De néhány elmebetegnek, önkéntes szervdonornak nem elég a sebesség, belehúz. A múlt vasárnap egy ilyen idióta került el bennünket olyan sebeséggel, hogy még a velünk utazó plüssállat is beleborzongott. Képzeljetek el egy bakonyos szerpentint, ahol

A nürnbergi Germanisches Nationalmuseum – de nem egy műértő szemével

Hát nem hittem volna, hogy egyszer pont én fogok teljesen értetlenül állni egy impozáns múzeum közepén és csak azon töprengeni, hogy most meg mi történt? Miért nem tetszik? Pedig így álltam a múlt vasárnap a Nürnberg-i Germanisches Nationalmuseumban, elveszve a rengeteg vallásos témájú festmény és szobor között. Döbbenten vettem észre, hogy nem érdekel. Hogy unom. Túl sok volt ugyanabból. A temérdek vallásos, istenes kép láttán felmerült a kérdés, „ezek régen mást nem tudtak festeni?”Korai volt a kérdés, mert a múzeum egy másik részén ötmilló portré közt botorkálva ismét nem értettem a világot. Ki ez a rengeteg ember a képeken, mi

Híd a szabadság felé – az Andaui híd

Szeretettel és köszönettel Tihinek a személyes történetéért, aki 1956-ban, 18 évesen ezen a hídon keresztül hagyta el Magyarországot. Drága Tihi, nélküled soha nem figyeltem volna fel erre a különleges hídra és a vele kapcsolatos torokszorító eseményekre. Történelem, amiből nélküled  kimaradtam volna. Köszönöm. Die Brücke von Andau A szabadság és az önzetlen segítség szimbólumává vált egy icipici híd az osztrák-magyar határon, Andau hídja. Andau különben magyarul Mosontarcsa, de ez a különleges híd a német nevével vált híressé. (Apropó, Mosontarcsa csak 1921-ig tartozott Magyarországhoz, ezt követően Ausztria Burgenland tartományának része lett.) A hídat már régóta szerettük volna látni, pár napja végre sor

Pause …

Ez a pause nem volt se szándékos, se tervezett, de nagyon muszáj.Biztosan nem én vagyok az egyetlen, akinek, ki tudja miért, de mégsem úgy mennek a dolgai, ahogy kellene. Amíg a problémáim lefoglalnak, nem találom a nyugalmam, a kellő lendület az íráshoz ilyenkor nyomtalanul eltűnik. Pedig annyira sajnálom, hiszen annyi, de annyi minden történik, tele van a jegyzetfüzetem, de este ideülni és vidáman, vagy a sztoritól függően esetleg csak energikusan írni ……., azt nem lehet. Legalábbis én, nem tudok. De a rossz, úgy tűnik, elhúzott, fellélegezhetek. A normalitás visszatért.Pár nap és jövök.  Addig is, kivánok mindenkinek boldog   (boldog =kirándulós, tojáskeresős, sonkaevős, mosolygós,

Pause …

Ez a pause nem volt se szándékos, se tervezett, de nagyon muszáj.Biztosan nem én vagyok az egyetlen, akinek, ki tudja miért, de mégsem úgy mennek a dolgai, ahogy kellene. Amíg a problémáim lefoglalnak, nem találom a nyugalmam, a kellő lendület az íráshoz ilyenkor nyomtalanul eltűnik. Pedig annyira sajnálom, hiszen annyi, de annyi minden történik, tele van a jegyzetfüzetem, de este ideülni és vidáman, vagy a sztoritól függően esetleg csak energikusan írni ……., azt nem lehet. Legalábbis én, nem tudok. De a rossz, úgy tűnik, elhúzott, fellélegezhetek. A normalitás visszatért.Pár nap és jövök.  Addig is, kivánok mindenkinek boldog   (boldog =kirándulós, tojáskeresős, sonkaevős, mosolygós,

És erre a Kakas (update)

Megszületett az előző történet folytatása, aminek fő- és egyetlen szereplője  a maradék szárnyas, a kakas! Mit mondjak a cikk elolvasásakor felröhögtem. forrás: Nürnberger Zeitung Fürth városa egy újabb kihívással találta szembe magát. Miután a tyúkokat megcsíppentették és elvitték a nürnbergi állatmenhelyre, már csak a kakas maradt. Márpedig ez a tollas nem adja könnyen magát.  Masíroz szegény a csajai nélkül, hasítja az utcákat keresztül-kasul és megállás nélkül panaszkodik, jár a szája, csak kukorékol, kukorékol ….Az első lakossági panaszok már megérkeztek a városnál. A város újabb befogóakcióra készül. Ismét a tűzoltós-metódust alkalmazva.Látom magam előtt ezt a kis felfújt mellű, tollas paprikajancsit, ahogy