Nem mindenkinek adatik meg az a testi metamorfózis, amiben nekem az eddigi életem során már részem volt. Nem az öregedésre, dehogy! A kilókra gondolok! 🙂 A legutolsó, a jelenlegi állomást szívesen elfelejteném, kihagynám a sorból. Gyerekként még sovány gebécske, huszonvalahányig vékonyka, aztán egészen 33 éves koromig teljesen normális volt az alakom. Istenem, 25 évesen 68 cm-es derékbőséggel, angyali nyugalommal gusztálhattam a rucikat a butikokban. Mini, passzentos, kivágott, bevágós :), tényleg jöhetett minden. Csak a magasságom miatt kellett 38-as méretet választanom, különben „szélességben” jó volt a 36-os méret, azt valahogy soha nem töltöttem ki. 🙂 Persze soványkán, jó alakúan, kit érdekel
Kategória: történeteim
Muszáj lefogyni!
Nem mindenkinek adatik meg az a testi metamorfózis, amiben nekem az eddigi életem során már részem volt. Nem az öregedésre, dehogy! A kilókra gondolok! 🙂 A legutolsó, a jelenlegi állomást szívesen elfelejteném, kihagynám a sorból. Gyerekként még sovány gebécske, huszonvalahányig vékonyka, aztán egészen 33 éves koromig teljesen normális volt az alakom. Istenem, 25 évesen 68 cm-es derékbőséggel, angyali nyugalommal gusztálhattam a rucikat a butikokban. Mini, passzentos, kivágott, bevágós :), tényleg jöhetett minden. Csak a magasságom miatt kellett 38-as méretet választanom, különben „szélességben” jó volt a 36-os méret, azt valahogy soha nem töltöttem ki. 🙂 Persze soványkán, jó alakúan, kit érdekel
Az egyik kedvencem aus Wien: Wolfgang Ambros
I red und red, i versuch zu erklärn. I bin schon ganz hasrig, mir fallt nix mehr ein wos soll jetzt werdn? Egal was i sag, es is alles ned woa, du glaubst ma ka Wuat, du siehst es ned ein, und mir is zum rean. I bin offn und ehrlich, wie seltn zuvua, i sog, was i denk, oba du bist so stur, i bin boid so weit, dass i nimmermehr was, was i tua. Du verstehst mi ned, du verstehst mi ned, mir kummt sogoa vua, du huachst goa ned zua. Du schaust nur bled, ja du schaust
Néha főzök én is
A magyar és a frank konyhát összekötő igencsak vékony pallón egyensúlyozva, újra és újra megpróbálkozom a lehetetlennel, olyat főzni, amit mind a ketten megeszünk. Megfigyeltem, azok a falatok sikerülnek a legjobban, amiknek az elkészítése előtt már nem érdekel semmi, tojok a kinek mi ízlikre, ezt én most megpróbálom megfőzni és slussz! 🙂 Na így történt ez 2 napja is. Karfiolra támadt kedvem. Nem azért mert annyira szeretem, hanem azért, mert már régen nem ettem és néha elkap a lelkiismeret, túl kevés a zöldség, az egészséges falat amit megeszünk. Ilyenkor aztán nagyon hamar tenni kívánok az ügy érdekében. Most a karfiol
Nemzetek csatája … máris itt a lestyán! :)
A csata nálunk is zajlik. Helyszíne a konyha és az étkező. A magyar gyomor és a frank konyha rengeteg ponton tér el egymástól, és ezt még megfejeljük mi ketten, a párom és én, két rendkivül finnyás ember. Ha valami nekem nem ízlik (és itt elég ám annyi is, hogy fura a színe, az állaga), akkor én köszönöm szépen nem kérek többet. A falatozást rögtön abba is hagyom, de tapasztalatból tudom, hogy ez rendszerint már akkor is késő. A gyomromat már elcsesztem. Elég 2 kanálnyi étel ahhoz, hogy további 1-2 napon keresztül csak arra gondoljak. 🙂 Èrzem az illatát, az ízét,
Nesze nekem Halloween!
Michaela Rupprecht / pixelio.de Èvek óta utálom ezt a napot. Nem mások örömét irigylem, a saját nyugalmunkat féltem, ugyanis nehéz előle elbújni. Résztvenni nem kívánok benne, mert nem érdekel, nem találom értelmét. Meghagynám a keltáknak és az amiknak, ott ezt értékelik. Nekem had ne kelljen. A happy halloweenes üdvözletektől, meg az ilyen hülye kérdésektől, hogy „hogy ünnepled idén a halloweent?” a falramászok. Miért ünnepelném? Ez egy ünnep talán? Nee. Tessékengembékénhagyni! A gyerekem (ahogy a többi is a korosztályából) az elmúlt 2-3 évben lelkesen várta ezeket a napokat, nem értem el nála semmit se a folyamatos morgásommal, és a halloween ellen
Végre kiderül, mi is az a rántás!
Az alábbi képekkel be szeretném bizonyítani azt az állításomat, hogy nekem Horváth Ili szakácskönyve az etalon. 🙂 Az első képen a jelenleg is „használt”, agyonforgatott, szétlapozott könyvem, amit 1993-ban adtak ki. A könyv tényleg már szétesőben, a szárazbabfőzeléket és a perkeltet már csak a jóindulat tartja meg a lapok között. A második képen a gondoskodó előrelátásom, hiszen beszereztem a könyv újabb, 2008-as kiadását. Ili néni szépen elmagyarázza a szakácskönyvében mi is az a rántás, a habarás, úgy egyáltalán a sűrítés, de a szöveg azért már felnötteknek íródott. A hasonlóan szakszerű, de mégiscsak nekünk fiataloknak 🙂 szóló hangnemet a kedvencemben,
Èn és a gasztroblog! :)
Ha-ha-ha, én tényleg ahhoz az embercsoporthoz tartozom, amelyik a kedve és lelkesedése ellenére teljesen befuccsol a konyhában. Eleinte a lelkes, majd én megmutatom időszakomban fogtam a kottát (receptek) és szigorúan a leírás szerint haladtam pontról-pontra. Azt hittem, ha kellőképpen figyelmes vagyok és betartom az összes utasítást, sikerülni fog! A fenét! Valamin mindig elúsztam. Emlékszem, az elején még azon is dühöngtem, hogy micsoda szemtelenség olyan receptet megjelentetni, amelyikben ilyeneket írnak: ízlés szerint sózni, meg fűszerezni! Hát pont ez az! Ki a fene tudja az elején, hogy egyáltalán mi az a mennyiség ami ezekbők az ételízesítőkből szükséges? Gramm, vagy deka? :)) Na
Èn és a gasztroblog! :)
Ha-ha-ha, én tényleg ahhoz az embercsoporthoz tartozom, amelyik a kedve és lelkesedése ellenére teljesen befuccsol a konyhában. Eleinte a lelkes, majd én megmutatom időszakomban fogtam a kottát (receptek) és szigorúan a leírás szerint haladtam pontról-pontra. Azt hittem, ha kellőképpen figyelmes vagyok és betartom az összes utasítást, sikerülni fog! A fenét! Valamin mindig elúsztam. Emlékszem, az elején még azon is dühöngtem, hogy micsoda szemtelenség olyan receptet megjelentetni, amelyikben ilyeneket írnak: ízlés szerint sózni, meg fűszerezni! Hát pont ez az! Ki a fene tudja az elején, hogy egyáltalán mi az a mennyiség ami ezekbők az ételízesítőkből szükséges? Gramm, vagy deka? :)) Na
Megoldódott
A sajátoméval együtt, 15 ember sorsa dőlt el a múlt csütörtökön: a munka végetért. A megbízónál a kampányt idő előtt lefújták, nem volt többé szükség a rendes létszám feletti dolgozókra. Dilettánsan hangzik, minekután elvesztettem a munkahelyemet, de rúgjatok seggbe, én akkor is megkönnyebbültem és örültem! A többi 14 gondolom nem volt túl lelkes, de nem mutatták. Tudomásul vették és nem sírtak, nem kiabáltak. A németek sokat tűrnek, edzettek. Én voltam az egyedüli, aki egy kicsit morgolódott, hogy azért a mai világban, a jelenlegi technika mellett, talán lehetett volna minket értesíteni is, mégpedig időben, már olyan időben, hogy ne jöjjünk ide