Szeretem figyelgetni az embereket. Gyakran hasonlítgatom a reakciójaikat is a sajátjaimhoz. Próbálom kitalálni, mi fog történni az éppen soronkövetkező jelenetben, aminek megoldásához saját magamból indulok ki. Vajon mit mondanék, mit tennék én, ebben a helyzetben? Àltalában megdöbbentő az eredmény, mivel az emberek reakciója, az adott válaszaik merőben eltérnek az általam logikusnak és lehetségesnek tartott választoktól! Teljesen másként reagálnak! Valahol érdekes ám ez az egész, hogy hányfélék is vagyunk mi emberek, hányfélének látjuk ugyanazt a képet! Amennyire szeretem figyelgetni a körülöttem lévő embereket, annyira utálom, ha valaki velem ugyanezt teszi. Kimondottan idegesít. Feszengve figyelgetem a ruházatom, kotorászok a táskámban a tükröm
Kategória: történeteim
Előzetes (egy kép erejéig)
Èlményeimről írnivaló és mesélnivaló is lenne doszt, a jövő héten jövök is velük! Addig is a szavak helyett csak egy kép, egy emlék, ami csak az enyém. 🙂
James Hunter – I’ll Walk away”
Jujjjj, már kezdek izgulni, pedig még 2 nap!
James Hunter – I’ll Walk away”
Jujjjj, már kezdek izgulni, pedig még 2 nap!
Születésnapi ajándék
Hiába minden, állati feledékeny vagyok. Elfelejtettem elmesélni, micsoda ajándékot kaptam khmmm a februári születésnapomra. A kavarodást az okozza, hogy a blog és a fészbúk néha nekem több ponton összemosódik, így előfordul, hogy oda beírok valamit, amiről itt aztán megfeledkezem. Ìgérem, ezentúl majd jobban figyelek! 🙂 Időnként benézek a kedvencem, James Hunter weboldalára, nézegetem, merre is fog fellépni, hátha! Àltalában nulla találat, mivel koncertek New Yorkban, Bostonban, Melbourneben, Londonban, meg Finnországban, Franciaországban, Spanyolországban … eh, nekem nem fog összejönni, no chance. Erre mit fedeztem fel februárban? Az amerikai turné és egy holland koncert között elbújva mosolygott rám a maga kb. 450
Oachkatzlschwoaf /bayrisch haladóknak :) /
Emmeg mi? Hát a tegnapi után könnyű kéne, hogy legyen! Hát persze, hogy a mókus farka! Eichhörnchenschwanz helyett Oachkatzlschwoaf. Nem szép? 🙂 Itt lehet róla meggyőzödni: Az ajánlott oldalon két audio file is található. Lejátszva meg lehet hallgatni, hogyan szól a mókus farka bajorul, ill. osztrákul. Bejelöltem a képen pirossal a bajor kiejtését, zölddel az osztrákot. Hogy jön az osztrák kiejtés a bajorhoz? Ùgy, hogy Bajoroszág és Ausztria összetartozik. 😉
Oachkatzl
Tessék megpróbálni bayrischül, mélyen, brummogósan, ráérősen kiejteni! Oachkatzl – (ejtsd: óhkac’l) Mi ez? Hát a mókus! Németül Eichhörnchen, de bajorul Oachkatzl. Szerintem sokkal helyesebb! Minden ami Hochdeutsch, merev. Minden ami dialektus, ezen belül bajor és főleg bécsi, az „lieb”, azaz kedves a fülnek. Kivéve persze ami nem. 🙂 Elrettentésnek itt van mindjárt a bevásárlásnál használt nylonszatyor. die Tüte – ahogy a németek kiejtik thüthe. Szörnyű! Bécsben nincs Tüte, ott kérem Sackerl (ejtsd: zákerl) van! Hát nem szebb? A wienerisch dúdol, dallama van, hanglejtése. A poroszok Brötchent esznek és tartanak a péksékben. A bajorok és az osztrákok Semmelt. Na ja, Nürnbergben
Vidám élet a várban … na de addig! :)
De nehogy szomorúságba döntsek másokat is, jöjjön most valami kellemesebb téma! Térjünk vissza a múlt vasárnapig! A vasárnapi kirándulásunk persze nemcsak lélekgyógyító, simogató volt, hanem vidám, sőt néha röhögésbe fulladó! Bármennyire is ronda a szó, hogy „röhögés” akkor is a legfontosabb. Nevetés, röhögés, e nélkül nincs élet. Szerencsém van, tudok nevetni, és nemcsak másokon, magamon is! Egyáltalán nem sértődöm meg, ha a hegymászás közben én maradok legutolsónak a meredeken, a többiek pedig a „csúcson” (unatkozva, rám várva), a nyelvüket rajtam köszörülve, széles mosollyal kérdezik, hogy na? Megy? :))) – Dehogy megy! – és vigyorgok rajta magam is. – Jönnék én
Vasmarok és boszorkányság
A mummusaimnak egyrészt hihetetlen erejük, másrészt kitartásuk van. Vasmarokkal szorítottak egy egész héten át, megmérgezték a napjaimat. Hogy egyedül valóban képesek-e erre a teljesítményre ..hmm, nem vagyok benne biztos. Az egészhez nagyban hozzájárul a boszorkányságom, mivel egyszerűen megérzem, a rossz érkezését. A múlt héten egy pillanatra se hagytam el a lakást, régen nem érzett borzalmas hangulatba kerültem. Tudtam, éreztem, hogy valami lesz, valami újra betart nekem, nekünk. A problémáim fontossága a héten egészen egyszerűen a százszorosára növekedett, elborítottak, beszőtték a gondolataimat, szünet nélkül foglalkoztattak amivel térdremegéstől kezdve a bőgésig, mindent produkáltam. De csak magamnak persze, másokat a világért se terhelnék.
A padlón /a psziché hatalma/
Már megint összegyűlt egy csomó olyan dolog a fejemben és a cetliken, amikről feltétlenül írni szeretnék, de nem érem magam utol. Èrzem, megint kapkodás lesz a vége. A másik problémámat a rendszeres írással és azok témájának kiválasztásával a hangulatváltozásaim okozzák. Sajnos a fennálló problémáim miatt a kedélyállapotom jelenleg (is), úgymint az asszony, ingatag. 🙂 Az egészről egy régi történet jutott ismét az eszembe, amit a korábbi szándékaimmal ellentétben, mégiscsak megírok. Hogy miért? Talán intelemnek, talán bátorításnak, talán ijesztegetésnek? Valamire csak jó lesz a mások számára is! A lelkünk mélységeiről szólnék, de most nem a kellemes agykontrollos pozitív gondolatok által kézbentartott