Egész nap járták a várost. Estére jól elfáradtak. Mielőtt felmentek volna a szobájukba, benéztek a szálloda bárjába. Senki se lézengett arra a vendégek közül. Ez megnyugtatta őket, mivel utálják a sokaságot. Maradtak.A bárban hangulatvilágítás, nyugalom, igazi hátradőlős ejtőzés. Végtelenül élvezték a puha létezést, a pihenést.A bár, a színek, a félhomály, bódítóan kellemes volt.Aztán hirtelen áttörte a csendet egy dal. Egy varázsos hang, egy fantasztikus zene.A zene boldogan simult a bár színei és a süppedő párnái közé.Sírnivalóan odavaló volt. Pont oda, pont akkor.A párom így mesélte el a találkozását ezzel a zenével.Alig bírtam kivárni, hogy megismerhessem.Elképzeltem lehunyt szemmel a bárt, a fényeket, a csendet,
Kategória: történeteim
Hogyan lesz valakiből focidrukker? 2.
Az előbb ott tartottam, hogy utáltam a focit. Bizony. Sőt, fel is tudtam magam húzni rajta, hiszen akkora baromság! Férfiak rohangálnak egy rohadt labda után, könyörgöm mi ami ebben érdekes? Mit találnak benne az emberek, mitől jó, mit lehet rajta nézni, árulja már el valaki? Kimondottam primitív dolognak tartottam és roppant módon idegesített a jelenléte a mindennapokban. Na, aztán a szurkolók látványa…. pffff, iszonyat. Sok dilinyós. Csak kiröhögtetik magukat ezekkel a zászlókkal, meg mezekkel, az ordításukkal, tisztára elmeosztály. Buta, primitív sport, buta primitív emberekkel. …. igen, ennyire voltam. Aztán évekkel később megérkeztem Nürnbergben, a párom szülővárosában. Neki ez a visszatérést is jelentette
Hogyan lesz valakiből focidrukker? 2.
Az előbb ott tartottam, hogy utáltam a focit. Bizony. Sőt, fel is tudtam magam húzni rajta, hiszen akkora baromság! Férfiak rohangálnak egy rohadt labda után, könyörgöm mi ami ebben érdekes? Mit találnak benne az emberek, mitől jó, mit lehet rajta nézni, árulja már el valaki? Kimondottam primitív dolognak tartottam és roppant módon idegesített a jelenléte a mindennapokban. Na, aztán a szurkolók látványa…. pffff, iszonyat. Sok dilinyós. Csak kiröhögtetik magukat ezekkel a zászlókkal, meg mezekkel, az ordításukkal, tisztára elmeosztály. Buta, primitív sport, buta primitív emberekkel. …. igen, ennyire voltam. Aztán évekkel később megérkeztem Nürnbergben, a párom szülővárosában. Neki ez a visszatérést is jelentette
Hogyan lesz valakiből focidrukker? 1.
Pedig, becsületszavamra mondom, a focit mindig is utáltam! Annak ellenére, hogy az alapjai ott vannak a családomban. A nagypapám, az apu, mindkettő kiváló futbalista volt, majd edző. Akkor is, vagy mindezek ellenére, ez a fajta labdajáték se fogott meg. Gyerekként még elbiciklizgettem, labdázgattam az apu edzésein, pörögtem a (nekem) gyönyörűszép kék-fehér macimban, ugrabugráltam, el voltam. Néha megcsodáltam milyen bődületes kitartás és erő van a játékosokban, akik a napi munkájuk után még legyúrták a kemény edzéseket, meg figyelgettem ahogy a gyúró és mindenes a kimosott kék-fehér mezeket, gatyákat, zoknikat aggatja fel a pálya menti bokrokra száradni. Emlékszem az öltözők, a folyosó
Mjuzik
Ez is már régi. Bár régen még nem ismertem a Toten Hosenéket, tehát nekem majdnem minden régi számuk új.Ezt ma hallottam munkába menet, mit mondjak, kimondottan veszélyes volt a közlekedésre nézve, mivel a jobb kezem egyből a hangerőgombot taperászta, feltekerte és juhuuuuu, nyomjuk a pedált, utazuuuunk! 🙂
Sozialschmarotzer
A Feriékről ugrott be a kifejezés, Sozialschmarotzer. A köznyelv az állam, a szociális rendszer vérét szívó élősködőket hívja így. Ide tartoznak a munkanélküliséget kihasználó, a szociális juttatásokkal visszaélő emberek. Sajnos jó néhány hazánkfia is ezek közé tartozik. Nekem ők a fifikás magyarék, az ügyeskedők. Idegesítő módon pont azt próbálják meg az új hazájukra is átmenteni, ami otthon is szar volt, ami törvénytelen, ami valójában őket is zavarta. De mert ügyes ez a fajta és persze hihetetlenül okos, az elsö dolga, hogy a Kindergeldet (családi pótlékot) elintézi, mert az ugyibár jár neki, van itteni címe! Ketyeg a pénz, örül Józsi piszkosul,
Családi pótlék ügy harmadszor, DE!
Azért az egyén felelősségére is kitérnék.Ahogy írtam, Feriéktől megvonta a magyar állam az összes cuciális plusszt, pontosabban csak az anyukától. A német családi pénztár (amik a területi Munkaügyi Hivatalok, azaz Bundesagentur für Arbeit-ekhez tartoznak) értesítése alapján, Feri kérvényét elutasították.A hivatal a 2012.március 15-én kelt kérvényt (jól gondoltam, Fecóék 2011.júniusáig visszamenőleg szerették volna az összes lóvét) a családi pótlék folyósításáról elutasítja.Az indoklásban szerepel többek között egy hiányzó aláírása Ferinének, meg a gyerekek születési anyakönyvi kivonata, de lássuk be, ezek könnyűszerrel pótolhatóak lettek volna. Nem így a „Nachweis über Ihren Wohnsitz im Inland„, a németországi lakhelyről szóló igazolás. Feri ha 100 évig
Goldenblog 2012
Most pedig tarhálni fogok.Ciki, mert rühellem, utálom azt is, ha más csinálja ….. de ugyibár mi mindannyian többre vágyunk. Hát arról van szó, hogy szeretném, ha még több emberhez is eljuthatnának az irományaim. Viszont a reklámhoz, nyomuláshoz én nem értek, nem is szeretnék hozzá érteni, a nagy számmal ellentétben (ki gondolná, igaz?) roppant szerény és önkritikus emberke vagyok. Szóval én nem ajánlgatom magamat máshol, a blogomat, maximum ismerősöknek megemlítem, de már ez is ciki, mert annyira önfényezésnek tűnik a szememben, és brrrr, kényelmetlen, na! Nem űzöm-fűzöm tovább, rátérek a lényegre. A HVG-nek köszönhetően idén is lehetőség nyílt blogok tömkelegének a
Ha már Bécs
A többiek a lakásunkból (értsd: a fijúk) szabira utaztak. Hova mennének máshova, persze, hogy Bécsbe! A naptárban már hónapok óta bejelölve az augusztus 20-a, a mellékelt fotón látható módon. Annak ellenére, hogy nem vagyok velük, nekem is jut az élményekből. Visszaképzelem magam ebbe a városba, ahol annyira szerettünk élni. Ahova visszavágyunk. És máris látom a kedvenc helyeinket, a bécsi ismerősöket és hallom a számomra annyira kedves „wienerischt”.Aztán már jön is a zene. Egy nagy-nagy kedvencem Wolfgang Ambros, aki Bécsben simán csak a Wolferl. Wolferl egy eléggé ismert száma a „Du verstehst mi ned” (dojcsul: Du verstehts mich nicht, magyarul: Te engem nem értesz).
Wienerisch – „Marie”
Még mindig Bécsben járunk. A „Piefke”, a „Blitzgneißer” szavakról már írtam. Most jöjjön a kedvencem, a lágyan, és a szó végét hosszan megnyújtva kiejtendő: Marie (kiejtve: Máriiii) Ezt a kifejezést még az osztrákokat ki nem állható főnököm és kolléganőm is napirenden használja. Előtte nem ismerték, de tőlem átvették. Beloptam az életükbe egy újat az „ellenségtől”. Marie egy női név. De Bécsben ez a pénzt jelenti. Hast a’ Marie? (Hast du Marie?) azaz „Van pénzed?” -kérdezik a bécsiek. De miért pont Marie? A magyarázathoz vissza kell menni 1897-be. A bécsi práterben járunk, ami kivétel nélkül minden nap tele volt szórakozó emberekkel.