Embermesék

Wienerisch – “Marie”

Még mindig Bécsben járunk. A “Piefke”, a “Blitzgneißer” szavakról már írtam. Most jöjjön a kedvencem, a lágyan, és a szó végét hosszan megnyújtva kiejtendő:

Marie (kiejtve: Máriiii)

Ezt a kifejezést még az osztrákokat ki nem állható főnököm és kolléganőm is napirenden használja. Előtte nem ismerték, de tőlem átvették. Beloptam az életükbe egy újat az “ellenségtől”.
Marie egy női név. De Bécsben ez a pénzt jelenti. Hast a’ Marie? (Hast du Marie?) azaz “Van pénzed?” -kérdezik a bécsiek.

De miért pont Marie?

A magyarázathoz vissza kell menni 1897-be. A bécsi práterben járunk, ami kivétel nélkül minden nap tele volt szórakozó emberekkel. A Práterben már ekkor is léteztek vendéglátóhelyek, de mozgóárusok is, akik Fleisch und Käse = húst és sajtot (ahol a hús értelemszerűen nem nyers pacal)  kínáltak a népnek. Ekkortájt volt nagyon menő a Strauss dinasztia, a zenéjük. A valcer aratott minden társadalmi rétegnél. Maga a tánc, a valcer különben egy felsőausztriai néptáncból a “Landler”-ből fejlődött ki. 
A práterben a párok élőzenére táncolhatták az imádott valcerüket, de ez nem volt ingyenmulatság. 5 krajcárt kellett a táncért cserébe fizetniük. Ezért a köznyelvben a valcert “5 krajcáros táncnak” hívták.
A táncért járó díjat gyakran a hölgyek fizették a szegény katona udvarlójuk helyett. A fiúknak nem igazán volt rá pénzük. A lányok jobban álltak anyagilag, ők többnyire szobalányok, illetve cseh származású szakácsnők voltak az úri házaknál. És nagyon gyakori név volt közöttük a Marie. Így vált ez a kedves hangzású név, a pénz szinonímájává Bécsben.

 

Forrás és egyben könyvajánlatom:  Edith Kneifl – Der Tod fährt Riesenrad (Ein historischer Wien-Krimi)  a Haymont Verlagtól

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .