Idén januárban hallottam meg véletlenül egy hírt a tévében egy nürnbergi bírósági tárgyalásról. Már későn figyeltem fel a hírre, úgy hallottam, 6 maca jelentette fel a főmacát, az elmaradt járandóságaik miatt. A vád Zuhälterei, azaz futtatás, kerítés. A lányok, főmacástól együtt, mind-mind magyarok. És ezt így a tévében közölték is. Nix osteuropäische, meg nix ausländische Frauen, hanem durr-bele a közepébe: ungarische Frauen. Persze igaza van az egyik itteni ismerősömnek, aki erre azt mondja, „a nők magyarok .. és akkor mi van?”. rajtunk kivül a kutyát nem érdekli, hogy ezek a lányok éppen Magyarországról jöttek, a hír nem bír akkora jelentőséggel,
Kategória: történeteim
A Big Mama Nürnbergből
Idén januárban hallottam meg véletlenül egy hírt a tévében egy nürnbergi bírósági tárgyalásról. Már későn figyeltem fel a hírre, úgy hallottam, 6 maca jelentette fel a főmacát, az elmaradt járandóságaik miatt. A vád Zuhälterei, azaz futtatás, kerítés. A lányok, főmacástól együtt, mind-mind magyarok. És ezt így a tévében közölték is. Nix osteuropäische, meg nix ausländische Frauen, hanem durr-bele a közepébe: ungarische Frauen. Persze igaza van az egyik itteni ismerősömnek, aki erre azt mondja, „a nők magyarok .. és akkor mi van?”. rajtunk kivül a kutyát nem érdekli, hogy ezek a lányok éppen Magyarországról jöttek, a hír nem bír akkora jelentőséggel,
A Nürnberg-i Hauptmarkt 2/2.
Jöjjenek a kutak. Először is a korábban említett Neptun-kút nyomába eredtem. Kicsit kever-kavar volt nekem a ki csinálta, hol az eredeti, melyik az igazi, ezért most rendeztem. Az eredeti Neptun-kút Szent Pétervárott áll. A másolatát 1902-ben készítette el Nürnbergben egy zsidó művész, aki azzal a kitétellel vállalta el a megbízást, hogy a kút a Hauptmarkton, azaz a főtéren kerül felállításra. Ott is állt, amíg Streicherék bandája 1934-ben el nem távolíttatta. Jelenleg a kút a Stadtparkban látható, bár egy hangyányit „viseltes”, megkopott a régi fénye. A Neptunbrunnen és Herr Neptun És következzen a highlight, minden túrista kedvence, a Schöner Brunnen, a
A Nürnberg-i Hauptmarkt 2/2.
Jöjjenek a kutak. Először is a korábban említett Neptun-kút nyomába eredtem. Kicsit kever-kavar volt nekem a ki csinálta, hol az eredeti, melyik az igazi, ezért most rendeztem. Az eredeti Neptun-kút Szent Pétervárott áll. A másolatát 1902-ben készítette el Nürnbergben egy zsidó művész, aki azzal a kitétellel vállalta el a megbízást, hogy a kút a Hauptmarkton, azaz a főtéren kerül felállításra. Ott is állt, amíg Streicherék bandája 1934-ben el nem távolíttatta. Jelenleg a kút a Stadtparkban látható, bár egy hangyányit „viseltes”, megkopott a régi fénye. A Neptunbrunnen és Herr Neptun És következzen a highlight, minden túrista kedvence, a Schöner Brunnen, a
A Nürnberg-i Hauptmarkt 1/2.
Régóta terveztem írni a túristák által annyira szeretett nürnbergi Hauptmarktról, amit, ha a túristák ott vannak én nagyon nem szeretek. De egy ropogósan hideg, minden jézuskát, nyulat és bioételt nélkülöző (tehát vásár-, és egyéb kirakodás nélküli), egyszerű, mezei vasárnap délidő táján, akkor szeretem! Akkor csak a miénk. Se csoportok, se lökdösődés. Ilyenkor jó a bámészkodás. A Hauptmarkt, azaz a Főtér A Schöner Brunnen és a (szerintem sajnos) lebontott Kolonnaden 1880-ból forrás: http://www.petraschuster.de A téren álló legrégebbi épitészeti emlékek a Schöne Brunnen (Szép Kút) valamint, a templom (Frauenkirche). Németország legrégebbi könyvkereskedésének, a „Korn und Berg” -nek is ezen a
Ey horch amol!
Emmeg mi? A „hé, hallgass ide!” itteni megfelelője. Ne keresse senki, a nyelvtanfolyamon nem így tanultátok. Ott még „hör zu!” áll, de mint tudjuk, a német nyelv nem ennyire egyszerű. Az irodalmi németet valahol fent, Hannover környékén beszélik a legszebben, a többiek kicsit vettek el belőle, de egyben tettek is hozzá, így lettek a dialektusok. Itt a fränkischt, azaz a frank-dialektust beszélik. Hogy szép-e? Dehogy szép! De a miénk. Persze ez is csak leírva fränkisch, a tényleges kiejtéshez passzítva: frängisch. Dürer kapcsán (aki itt persze „Derrer”) már írtam a frankoknál teljesen hiányzó hartes (kemény) t-ről, ami errefelé nem létezik. Minden
A víz kivert!
Csak egy telefonszám a kijelzőn, ami egyáltalán nem ismerős. Hmm, valaki faxot akar nekünk küldeni. 18.00 óra elmúlt, fura. A faxok érkezéséről általában tudunk, előzmény nélkül nem szoktak érkezni. Ki lehet? Na, amíg próbálkozik a küldő, utánanézek a neten a telefonszámnak És ekkor áll meg bennem az ütő. Obasszameg, ez egy hamburgi ügyvédi iroda! Jézusisten mármegint mi van?! Egyből leizzadtam. A deja vu érzésem miatt, mivel így már jártunk. Hosszú évekkel ezelőtt történt. Akkor még az ingatlanos világban nem google mapseket, meg bingeket használtunk, hanem térképeket. Mezei, egyszerű, olyan benzinkúton is vásárolható térképeket, amiket kihajtigáltunk, kivagdostunk, a megfelelő részeknél kifénymásolgattunk,
Nürnberg utolsó napjai – 1945
„Tudtam, hogy van ilyen, csak titkolják!” – ezek voltak a párom diadalittas szavai és győzedelmesen lobogtatta a Nürnberger Zeitung 2015. január 2-i számát. Ugyanis biztos volt abban, hogy kellett lennie egy központi irányító bunkernek is, ahol a város vezetői és a náci lótuszfaktuszok (bár e kettő ugyanazt jelentette) végezhették a munkájukat, de eddig egy ilyen bunkerről még soha nem szólt a fáma. A Nürnberger Zeitung azonban beszámol egy, a Polizeipräsidium (Központi Rendőrkapitányság) épülete alatt meghúzódó, u.n. Palmenhofbunker-ről (Pálmaudvar bunker). A nevét a rendőrség épülete melletti telken álló Palmenhof-Kávéház után kaphatta, amely kávéházat a telekkel együtt a rendőrség 1939-ben megvett. Az
Nürnberg 70 évvel ezelőtt. Pont a mai napon.
Nürnberg bombázásának 75. szomorú évfordulója alkalmából, az 5 évvel ezelőtti, a 70. évfordulóra megjelent rövid írásom olvashatjátok az alábbiakban. A lényeg főleg a képeken látható. A kiállítás a Heimatmuseumban már nem aktuális, nürnbergiek, Nürnbergben járók, ne keressétek. 70 éve történt. Hajszálra pontosan úgy, ahogy a tragédiák történni és érkezni szoktak. Egy pillanat alatt és a semmiből. Jönnek, zúdulnak, lecsapnak és megállíthatatlanok, feltartóztathatatlanok, visznek magukkal mindent. 1945-ben a maihoz hasonló, hideg januári nap volt, még csak két napja tartott az év. Estefelé járt. Sokan éppen befejezték a szegényes, szűkös vacsorájukat, amikor ismét felsivítottak a légvédelmi szirénák. Nürnbergben mindennaposak voltak a kisebb
Karácsonyra
Hát nem vagyok egy karácsony-fan. De tudok viselkedni, ezért most sem fogok írni egy hangot se a karácsonnyal kapcsolatos aggályaimról és véleményemről. Így nem haragítok magamra senkit se. Ettől függetlenül imádom ennek a pár napnak minden olyan percét, ami nem a sikamikáról, a főzésről és az oh Gott, oh Gott, oh Gott, mit veszünk neki, neki, neki .. szól, hanem arról, ami a világon a legklasszabb dolog: együtt lenni. Együtt a kiscsaládommal, Anyóspajtival (egy fantasztikus hölgy) és csak röhögni, röhögni, röhögni. Azon is röhögni, amin különben sírnunk kéne, de ilyenkor, ebben a díszekkel és gyertyalánggal teli, emelkedett lelkületű pár napban