Ennyi időbe telt valakinek telefonon felmondanom.Két stampelt ittam rá az előbb, ami égeti a gyomrom. A korábbi telefonhívás pedig a lelkem. Most minden ég. Ha szar az élet, akkor én most valakinek még szarabbá tettem. Rajtam keresztűl jutott el hozzá egy újabb csapás, nagyon sajnálom. Korábban még nehezebb volt, mára már sajnos rutinom lett, így jobban fel vagyok készülve ezekre a telefonbeszélgetésekre, amik azért lényegesen könnyebbek, mint amikor személyes találkozások alkalmával kell közölnöm a rossz hírt. Amikor ott van a másik ember a közvetlen közeledben, akkor érzed, szinte látod a hír megérkezését az agyában, a szívében, a kárt és az
Szerző: Andi
Foci a Monarchiában
Persze nem „akkor”, hanem manapság. Az osztrákok és a magyarok is 3 góllal kaptak ki tegnap. Pedig itt (itt=Bécs, mert pár nap nyaralás mégis összejött) nagyon várták a csodát. Bíztak is benne! Olvasom a magyar véleményeket a magyar fociról. Ugyan azok, mind az osztrák vélemények az osztrákok teljesítményéről. Hozzá persze kézlegyintés és ähhh. Nincs különbség. Ez rendben is van, ha mi, szegény Magyaren kikapunk, nehogy màr a sógorék győzzenek! Ma délután se várok osztrák győzelmet …. Naná, hogy nem!! A Nürnberg játszik a Rapid Wien ellen. Többet erről majd otthonról. Így telefonon püttyögve nagyon nehéz.
Mercedes reklám …. kicsit másképpen
A legújabb vihar a biliben. A neten terjed Tobias Haase rövidfilmje, amit az egyik kedvenc helyünkön, a Fränkische Freilandmuseumban (Bad Windsheimben) forgattak. „Erkennt Gefahren, bevor sie entstehen.” azaz felismeri a veszélyeket, még mielőtt lérejönnek MCP from dath – Tobias Haase on Vimeo. A Mercedes a klipptől hivatalosan elzárkózott.
Akar a fene!
Drezdába menni. Úgy értem a Herr Főnökkel. Mert vele igazi büntetés lenne. 3 órás út fel Drezdába, ott blablablabla majd valamikor visszatérés. 8-10 órás kirándulás, köszönöm nem. Az autója vadi új, minden elektronyos, meg hangvezérlésű benne, állatira élvezi (nem mondja, de tuti), én pedig nem vagyok kiváncsi a 600 lóerős járműre, az iszonyatos gyorsulásokra, a kanyarokra. Tudom hogy vezet, eddig is féltem, mert az enyémtől khmm jóval eltérő a stílusa. Egy ilyen új szupercsodában ötször jobban félnék, mert én se lennék különb, biztosan meg kívánnám mutatni a közönségemnek, a benne ülőknek, mennyire harap a gép és mi mindent tud. És, természetesen
Vasárnap délután
Ahol ennyi bicikli van, ott kell, hogy legyen egy Wirtshaus a közelben,de legalább egy Biergarten! Nézzük csak meg! ….. Talált! Gyerünk, befelé!
Futballkurvák Dojcslandban
Ezek nem személyek, ezek csapatok. Mégpedig pénzeszsákok által felpumpált, múlttal és tradicióval egyáltalán nem rendelkező, eredetileg üzemi csapatok, vagy régi, de nevenincs mini csapatok, amikbe pénzt tettek, sok-sok pénzt. Itt van mindjárt az 1899 Hoffenheim, amelynek nevében szereplő szám az alapítás dátuma. Ezek szerint több mint száz éves klub (lenne), de ahogy egy internetes kommentelő megfogalmazta a jó kis kérdést: „és hol voltak 100 évig?” A múlt heti Hoppenheim-1.FCN meccs elején a zászlókon vigyorogtunk. Amíg a Nürnbergnél a régi idők, csaták, kupák, fociját idéző monumentális zászlókat lengették a zászlóvivők, addig a Hoppenheimnél lengedezett az Audi, az SAP. Micsoda múltidézés, gell? Miért
Elmentél
Nagymamámnak, szeretettel Drága Fürtikém, elhiszed, hogy fel se merült bennem, hogy ez megtörténhet? Ès ugye azt is, hogy még mindig nem hiszem el… ? Egy pillanatra se gondoltam én ilyenre, hogy veled valami is történhet …… Hogy történhetne, hiszen mióta az eszemet tudom, Te mindig is léteztél. Igaz, az elmúlt hónapokban, ha beszéltünk telefonon, csak-csak mondogattad, hogy: „nem is tudom, de erőtlennek érzem magad, ráadásul olyan szédülős is lettem, de máris nevettél és hozzátetted, kislelányom, mit lehet tenni, el kell fogadni, ez bizony a kor.” Bizony drágám a Te korodban már miért ne lehetne az ember egy kicsit aluszékonyabb? Májusban otthon
Rocky Horror Picture Show
Beleszerettem. Teljesen. Gondolom nem vagyok vele egyedül. A Time Warp sokunknak kitörölhetetlenül a fülében maradt, elég volt csak egyszer hallani. Remek, múlhatatlan, klasszikus. A musical CD-jét pár évvel ezelőtt állandóan az autóban tartottam, sokszor ordítottam együtt a refrént az énekesekkel még a piros lámpánál is, pedig ezzel a szomszéd autókban ülők által történő kiröhögésemet kockáztattam. Röhej, de szinte az összes dalt kívűlről ismertem a musicalból, ámbár fogalmam se volt arról, hogy melyiket mikor és milyen apropóból éneklik. Sőt, a teljes sztori is egy kérdőjel volt a számomra, annak ellenére, hogy valamikor láttam az ősrégi, az eredeti, a szenzációs filmmusicalt. Namost,
Húsvét
Kellemes Ünnepeket, a többieknek (a húsvétot hozzám hasonlóan másként értelmezőknek) pedig kellemes lazítást a pár napos szabadság alatt! Éljen a Nyúl!
Der die das – avagy a kis hárombetűs izék, amiken sok múlik
Sokszor puffogtam a német névelők miatt, egyszerűen roppant idegesítő, hogy egy ilyen kis hárombetűs izén múljon a mondat helyessége. Megtanulhatom a legbonyolultabb német kifejezést, akár még a Verpflegungsmehraufwandot is, de ha nem tudom, hogy a névelője der, akkor máris nem tudom rendesen ragozni és borul a mondat, mert onnantól aztán a többi cucc (például a melléknév) ragozása se fog harmónikázni. Aztán ki is röhögnek. Igazságos dolog ez? Nem mindegy, hogy der vagy die, vagy das? Miért nem lehet valami szisztémát belevinni a dologba, miért nem lehet nőnemű ami nőnemű, hímnemű, azaz der, ami valóban férfiből van és könyörgöm, hagyjuk meg