Ez a pause nem volt se szándékos, se tervezett, de nagyon muszáj.Biztosan nem én vagyok az egyetlen, akinek, ki tudja miért, de mégsem úgy mennek a dolgai, ahogy kellene. Amíg a problémáim lefoglalnak, nem találom a nyugalmam, a kellő lendület az íráshoz ilyenkor nyomtalanul eltűnik. Pedig annyira sajnálom, hiszen annyi, de annyi minden történik, tele van a jegyzetfüzetem, de este ideülni és vidáman, vagy a sztoritól függően esetleg csak energikusan írni ……., azt nem lehet. Legalábbis én, nem tudok. De a rossz, úgy tűnik, elhúzott, fellélegezhetek. A normalitás visszatért.Pár nap és jövök. Addig is, kivánok mindenkinek boldog (boldog =kirándulós, tojáskeresős, sonkaevős, mosolygós,
Szerző: Andi
És erre a Kakas (update)
Megszületett az előző történet folytatása, aminek fő- és egyetlen szereplője a maradék szárnyas, a kakas! Mit mondjak a cikk elolvasásakor felröhögtem. forrás: Nürnberger Zeitung Fürth városa egy újabb kihívással találta szembe magát. Miután a tyúkokat megcsíppentették és elvitték a nürnbergi állatmenhelyre, már csak a kakas maradt. Márpedig ez a tollas nem adja könnyen magát. Masíroz szegény a csajai nélkül, hasítja az utcákat keresztül-kasul és megállás nélkül panaszkodik, jár a szája, csak kukorékol, kukorékol ….Az első lakossági panaszok már megérkeztek a városnál. A város újabb befogóakcióra készül. Ismét a tűzoltós-metódust alkalmazva.Látom magam előtt ezt a kis felfújt mellű, tollas paprikajancsit, ahogy
A banda három tagja rendőrkézen, a főnököt még keresik
Hátborzongató híreket olvastam a helyi újságban egy bandáról, aminek tagjai a Nürnberggel szomszédos (és a nürnbergiek által nagyon utált.… nem annyira kedvelt ) városban, Fürthben garázdálkodtak. Az éjszakai randalírozásukkal, hangoskodásukkal zavarták a lakók nyugalmát. A bandára kb. egy évvel ezelőtt figyeltek fel a Landmannstraße környékének lakói. Szeretnék megnyugtatni mindenkit, a kemény napoknak vége, a múlt csütörtökön végre elkapták őket! Az elfogásuknál a tévé is jelen volt. A banda cseles és raffinált húzásokkal tett be hónapokon keresztül az üldözőknek, a becserkészésük nehéz diónak bizonyult. Napközben keresztül-kasul sétáltak az utcákon, éreztetvén hatalmukat, erejüket. A déli városrészt soha nem hagyták el, mégis észrevétlenek
Az osztrák autópályamatricáról (die Kiberei ist ned deppat)
A PickerlBizony, Ausztriában ez a neve, Pickerl. Hát nem szebb, mint az Autobahnvignette? Ugyan így a nylontáska. Bécsben kérek egy „Sackerl-t” (zákerlt), Nürnbergben meg egy „Tütte-t” (tűtét). Most őszintén, nem elegánsabb az a zákerl? Dallama van, aranyos. Az a tűte pedig, jaj. Főleg ha kicsit affektálósan ejtik, bitte eine thűűthe … de ezzel persze csak a hozzám hasonló Bécs-kedvelők értenek egyet, más nem osztja a véleményemet.Egy volt német kolléganőm, aki állandóan fel volt háborodva a külföldieket ért megkülönböztetések miatt, előszeretettel kántálta, hogy hülye Össik (osztrákok), mindegy mi kapcsán.Már már hisztérikus ellentmondó volt, akár a paradicsom, a karfiol, az osztrák zene,
Liebe Grüße …..
írja mindig az emailokban, én olvasom, de tudom, hazudik. Üdvözöl, szól, mosolyog rám, beszél hozzám, mert kénytelen, de minden, minden hamis. Ez a színjáték hamis és vérlázító, undorító, viszketést okozó, rossz közérzetet, úgy tudnék bőgni, ordítani, de leginkább elfutni, kifutni a világból. Valami nem működik és ezt tudjuk érezzük szinte az első perctől kezdve. Idegek és egymásnak feszülő akaratok, érdekek harca, messze az egészségestől. Nem látni bele a másik kártyáiba, a fejébe, hol siklott félre és min az egész, mi volt az a mondat, helyzet, válasz, napállás, ami miatt becsődöltünk. Márpedig becsődültünk. Nem megy együtt. Ellenségekké válva, írtózva várja két,
Nürnberger Christkind – Teresa Treuheit
Ahogy minden évben, úgy az idén is: az advent kezdete előtti hét péntekén eljön ő, a Nürnbergi Jézuska, a Christkind.Izgalmas ám a teljesen elsötétített Főtéren (Hauptmarkt) állva várni, hogy a nagy-nagy csendben megjelenjen a hölgyemény a Frauenkirche karzatán. Az itt élőknek (főleg a gyerekes családoknak) egyszer mindenképpen át kellene élniük ezt a csodát. Igéző. Egyszer átéltük mi is ezt …….. és ez nekünk elég is volt. Nem szeretjük a tömeget, piszkálja az aurámat. A tollal bélelt télikabátunk pedig itthon nehezen tisztítható, márpedig a rákent mustár és rálöttyintett forralt bor nem mutat rajta túl babán. Az idén (se) mentünk be Jézuskanézőbe,
Willst du den Glubb an der Spitze sehen?
A mai négysoros: Willst du den Glubb an der Spitze sehen? Musst du die Tabelle drehen!” (Ha az 1.FCN-t az első helyen szeretnéd látni, csak fordítsd meg a tabellát!) Hát igen,…a Clubberek sorsa … nem egyszerű. Sokat nem fogok róla írni, hiszen annak, akit ez a téma érdekel, elég csak egy pillantást vetni a fenti táblicskura, a német Bundesliga jelenlegi állására. És ez van kérem minden évben. A kieséstől való izgalom. De őszintén, hát nem ez az igazi hűség? Nem szebb dolog egy ilyen esendő, emberi csapatért szorítani, mint egy Überspielerekből összevásárolt műanyagért? De „szar” lehet a Bauern-fanoknak (Bayern), hiszen csak
Majom a neten
Sőt, egyenesen a facebookon! Nonja /kép: facebook/ Előrebocsátom, a következő sorok nem bírnak különösebb hírértékkel, de muszáj megosztanom, nehogy valaki lemaradjon egy mosolyról és elkótyavetyéljen akár csak 2-3 percet az életéből vidámság nélkül. Nem szabad.Helyszín: Bécs, Tiergarten Schönbrunn (Schönbrunni Állatkert) Nonja, az orángután hölgy (37 éves lett, de még mindig gyönyörű, láttam) 2009-ben komoly játékszerhez jutott. Samsungék egy reklámkampány kapcsán a mancsába adtak egy olyan digitális fényképezőgépet, amely a vele készített felvételeket egyből nyomta át a fészbúkra. A hölgy készített is jó néhányat. Az oldalán, mert bizony már ez is van, a művek megcsodálhatóak. Nonja oldala: Klikk Mondom, hogy láttam a hölgyet!
A túrós batyu túrója
Ha sorsod külföldre szólít, meg kell, hogy tanuld a falatok nevét, különben éhen maradsz. Áh, a fenéket, ettől nem kell ám félni, az önkiszolgáló boltban megtapogathatsz mindent, nem kell elmagyaráznod egy idegen nyelven, hogy mit kívánsz főzni és mi az a belevaló, amit keresel. Ránézel, vagy megtapizod a cuccot és a kinézetéből, alakjából, formájából nagyjából rá fogsz jönni, mi az ami kell. 🙂 A péknél már nehezebb. Bár nagy segítség lehet a kéz ujjainak használata. Rámutatni a kívánt falatra és az ujjacskák segítségével megmutatni, hány darab kell belőle. Mint az írástudatlan (nem mondom a nép nevét) kecskepásztorok. Rém ciki, de