Nem szívesen töröm meg a Faber-Castellék vonalát, de mielőtt folytatnám a család bemutatását, muszáj leírnom a mai élményemet, különben elfelejtem. Van, hogy muszáj orvoshoz menni, másnak is, nekem is. A panaszok néha nem tűrik a várakozást. Nálam ezek kevésbé súlyos panaszok, többnyire inkább kisebb problémák, de leginkább nyugtalan gondolatok, a folyamatosan dumáló belső beszélőm hajt, menj el, nézettesd meg magad! Természetesen nem hipochondriáról van szó, csak egyéni érzékenységről. Valakit tíz lóval se vontatnak el orvoshoz, más egy tüsszentésre is fut. Én megyek, ha úgy érzem valami nem olyan mint előtte. (sőt, futok!) Itt van mindjárt ez a fránya vérnyomás, amiből
Hónap: 2016. március
Színes ceruzák (Gróf Anton-Wolfgang von Faber-Castell emlékére) 3.
Ottilie von Faber (1877-1944), Egy igazi nő. Öntörvényű, erős, érdekes. Ő az a személy, aki az elején leginkább felkeltette az érdeklődésemet. Ottilie (szóban különben mindig rosszul ejtem, Ottiliázom) nagypapája, Lothar kedvence volt. Mivel Ottilie apja -aki egyben Lothar egyetlen fia- Wilhelm, 42 éves korában elhalálozott, nem maradt férfi a családban, aki egyeneságon örökölhette volna a céget. Ottilie két kisöccse már korábban meghalt. Lothar Ottiliében látta a folytatást, biztos volt abban, hogy a lány méltó lesz a posztra, valamint kellőképpen intelligens és erős a világcég vezetéséhez. Lothar tanácsadói, az őt körülvevő emberek a kor szellemének megfelelően, természetesen le akarták őt beszélni az
Már csak négyet alszunk és ……
3 éve volt, hogy utoljára a koncertjén voltunk St. Pöltenben. Vagy Bécsben? Már nem tudom melyik városban volt az utolsó koncert, de valójában lényegtelen. A lényeg a jövő hét. A koncert. James Hunter újra. Ki se bírom! A többedik szaltót ugrottam képzeletben. Örület van, öröm, zene, tánc, boldogság. A zenéért érdemes élni. Ezekért a percekért érdemes. Nélküle szegényebb lennék. Köszönet a zenéért James!
Színes ceruzák (Gróf Anton-Wolfgang von Faber-Castell emlékére) 2.
Folytatom a család történetét. A negyedik generációnál tartunk, az 1800-as években. Ugorjunk át a tengerentúlra! Az amerikai polgárháború ideje alatt (1861-1865) egyre nehezebbé vált az áruk szabad kereskedelme. Faberék az amerikai piacon való maradást ügyesen megoldották, saját ceruzagyárat létesítettek 1861-ben Brooklynban. Vezetését Eberhard Faber, Lothar testvére látta el. A gyár később levált az anyacégtől és „Eberhard Faber” névvel önálló vállalkozássá vált. A logójuk: Most térjünk vissza Nürnbergbe, pontosabban Steinbe. Ahogy írtam, a negyedik generáció Lothar von Faber– nevével fémjelzett, aki számomra az egyik legnagyobb zseni ebben a családban. Egy igazi üzletember, remek meglátásokkal, ötletekkel, tapasztalattal, munkásait támogató szociális érzékenységgel