A nyelvtanulásnál mindig a magam példájával jövök. Higgyétek el, ha én meg tudtam tanulni egy nyelvet, akkor nektek is menni fog! Viccnek szánom, de azért van benne valami. Anno a középiskolában az orosszal megfingattak rendesen. A gond ott lehetett, hogy már az általánosban se tanultam az oroszt, mert nem ment, nem is érdekelt, de a tanárnőtől mindig jó jegyet kaptam. Az anyu egyik jó ismerőse volt az Ica néni, valamikor barátnők voltak. Sőt! Mindketten orosz tanárként szerettek volna végezni. Az anyu lényegesen jobban ismerte az orosz nyelvet nálam. Gondolom Ica néni is ebből indult ki, egy ilyen jó oroszosnak a gyereke se tévedhetett messzire a nyelvtől. Tanulgattam én, tanulgattam, de kevés meggyőződéssel és érdeklődéssel. Felületesen szaladtam át az egészen, nagyon kevés dolog maradt meg az emlékezetemben. Lusta voltam, mint a dög.
Az anyu néha el volt hülve, hihetetlenül hülye voltam az oroszhoz, sokszor csóválta is a fejét, nem egészen értette, hogyan lehetek nyolcadikban még mindig négyes-ötös oroszból, ha még azt se tudom, hogy a nyelvben három nem (hímnem, nőnem, semlegesnem) van! Ragozásról nem is beszélve. Szerinte nekem évek maradtak ki a tudásomból. De én biztam magamban, legfőképpen a további jó szerencsémben.
Namost ez a szerencse mindjárt a középiskola első osztályában elhagyott. Megkaptuk az iskola legrettegettebb orosz tanárját, Cs. tanárnőt. Ő kérem komolyan vette az oroszt. Iszonyat volt.
Tudjátok milyen érzés volt amikor rádöbbentem arra, hogy egy délibábot kergettem, itt nem fogok tudni átevickélni egy-két aranyos mosolygással, itt meg kell tanulni a szavakat, ragozni kell tudni, sőt, írni is kell?
Mondjam azt, hogy vért izzadtam? Mondom.
Bár egy idő után világos lett, hogy azt a baromi lemaradást, amit az általánosban ügyesen felhalmoztam, már nem fogom tudni pótolni. Ehhez jött egy olyan rettenetes félelem a Tankéremtől, ami jó pár hónapomat keserítette meg (jelzem feleslegesen). Rettegtem a nőtől, betegesen féltem. Ilyennek egyáltalán nem lenne szabad előfordulnia egy iskolában. Nem is tartom jó pedagógusnak az ilyen tanárt, aki nem képes felismerni a valós problémákat, nem látja, hogy mi a baj és olyat forszíroz, ami teljességgel lehetetlen. De utáltam, istenem! De sokszor fogott bent tanítás után büntetésből, azt a randa, utált oroszt kellett gyakorolnom délutánonként. Az akciójával csak annyit ért el, hogy egy életre megutáltam az oroszt, vele együtt. A büntetések és kikényszerített extra gyakorlások ellenére, a nyelvet még mindig nem értettem és egy grammal se tudtam többet. Értem én, hogy egy tanár imádja a szakot amit tanít, hogy neki az a legfontosabb, nekem is vannak mániáim, a német nyelv nekem is fontos, és utálom, ha valaki trehányan bánik vele, de könyörgöm, én csak egy esendő polgár vagyok és nem tanár, akinek hatalma van a tanulók felett. A szentségit, neki sokkal figyelmesebbnek kellett volna lennie és észrevennie, hogy hol és milyen mélyen hibádzik az alapzat. Csak erőltette az emeletráépítést a nemlétező emeletre.
Egyik év vége felé közölte velem, hogy kegyelemkettest kapok tőle, ez lesz a bizonyítványban. Gondoltam, hogy …… (nem merem leírni). És ez a nő, a pedagógusok gyöngye még hozzátette, hogy én egy nyelvi antitalentum vagyok és az életben ne is próbáljak idegennyelvet tanulni, mert nekem ez nem megy. Innen csókúttatom a kedves pedagógust. Kapja be. Pontosabban: nyazsgem.
Na, térjünk vissza a fränkisch felé, de előtte még egy kisebb kanyar a dialektusok felé:
A sächsischsnél nincs randább
A német nyelv hála ég nem steril, a tájegységeknek megvan a saját dialektusa. Melyik szép, melyik fületbántó, ez egyedi. Léteznek közvéleménykutatáson alapuló listák Németországban, ahol általában a bajor (nem a frank) előkelő helyen áll, de egy biztos: a régi NDK-s dialektust, a sächsischst majd mindenki rettenetesnek találja. Én is. Idegesítő. Baromi randa. Az alábbi videóban láthatjátok, hogy mi lett egy teszt eredménye. Egy Berlinből származó csajszi, az irodalmi német (Hochdeutsch) mellett, beszéli az Ossik (Ossi=Ostdeutscher, azaz keletnémet) nyelvét. Sächsischül beszélve szólítja le a srácokat Kölnben az utcán azzal a történettel, hogy még lenne egy-két üres órája, szívesen meginna valahol valamit, de nincs helyismerete, Drezdából érkezett. Érdemes megnézni, a srácok kivétel nélkül (!) elutasítják, nem érnek rá. A felvétel készítői a kamerával a fiúk után erednek és felteszik nekik a kérdést, hogy mi volt a baj? Talán a dialektus, ahogy a lány beszél? A válaszok egyértelműek. Még szép, hogy az ossi-dialektussal volt problémájuk.
Aztán átvált a lány az irodalmi németre és így szólit meg srácokat és lőn csoda, kivétel nélkül ráérnek. Nem mondok mást, nézzétek meg!
Nézzük csak a fränkischt, a frankok dialektusát.
„A frank nyelv olyan, mint a latin. Csak a képzettek beszélik.”
Hogy hol található a kedvelt német dialektusok listáján? Ööö, izé, szerintem ezt most hagyjuk.
Hogyan beszéljünk fränkischül? Tök könnyű! Ha-ha-ha. Csak arra kell vigyázni, hogy mindent keményen ejts. A frankoknak nincs „hartes (kemény) T-jük“, csak „weiches (puha) D-jük. Így lesz az Autoból Audo, a Lottóból Loddo. Lotharból Loddár, Türerből pedig így lett Dürer. A Mutter is a Mudder, ahol az utolsó „r” egészen elhanyagolható. Szinte nem is ejtik.
Szeretik a „la” és „le” végződésű szavakat, ez a kicsinyitő képzőjük, ilyen a Peterselienből (petrezselyem) lett Peterle (ejtsd: Pételee), a Waggerlä, Schneggeslä.
Az „l” hangjuk is néha fura, de az „r”-jük az pörög, mint a propeller. Az „a” hangok se csilingelnek magasan, inkább az „o” felé hajaznak, mély tónusúak. A „Real” kiejtve „Reoool” lesz.
Jó példa a város neve: Eckental, amit „Eggentolll”-nak hallunk. Szoktam hülyülni és el szoktam sütni a mondatot: „megyek a Realba Eckentálba”, általában röhögés kíséri. Röhögnek rajtam, mert egyrészt tényleg fränkischül van, de a kiejtésem akkor sem tökéletes. Mindegy. Erre, hogy miként ejtsem frankul ezeket a szavakat én jöttem rá, az, hogy nem tökéletes a kiejtés, az más tészta. Gondolom nem is lesz az soha.
Fontos dolog, ahogy már írtam, hogy mindig keménykedj! A „t” helyett „d”-t, a „p” helyett „b”-t mondj, mindig valami keményebbet. És használj sok ou- t, meg au-t.
Gyakorlásra jó az „ott van az autó” mondat, ami németül így van: „Das Auto ist da.” Fränkischül pedig: „Des Audo ist doo.” Ilyen egyszerű.
A „p”, „k” és”t” hangok csak az írott nyelvben léteznek, a beszélt fränkischben soha!
(egyetlen frank szó van, amelyikben kiejtik a „t” betűt és ez a mustár szó, a „Senf„. Ebben az a poén, hogy az eredeti kifejezésben nincs „t”, csak a frankoknál)
Rengeteg saját szavuk van, amit szinte már csak az idősebbek ismernek. Az egyik helyi rádió reggeli műsorában renszeresen bemutatnak egy frank kifejezést és elmagyarázzák a jelentését.
Itt élők, figyeljétek mindig a frankok beszédét és próbáljátok megismételni. Nekem is úgy sikerült, hogy megpróbáltam felismerni a tipikus kiejtést és utánozni. Évekbe telt, de már sok minden megy. Hibátlanul, vagy nem? Hibásan. De közelít az igazihoz.
Levezetésnek nézzünk két képet! A német frank szöveg fordítását mellé írom, remélem néhányatoknak segítek vele.
Németül:
Das ist Walter.
Walter ist Franke.
Franke zu sein,
das ist total Super!
Sei wie Walter!
Magyarul:
Ő Walter.
Walter frank.
Franknak lenni totál szuper!
Legyél olyan, mint Walter!
Németül:
Das ist der Heinz-Georg.
Heinz-Georg ist Politiker.
Weil Heinz-Georg immer so viel lügt
hat er so kurze Beine.
Sei schlau wie der Heinz-Georg
und sag die Wahrheit.
Weil dann schrumpfen deine Beine nicht.
Magyarul:
Ez itt Heinz-Georg.
Heinz-Georg politikus.
Mivel Heinz-Georg mindig sokat hazudik
ezért vannak ilyen rövid lábai.
Légy okos, mint Heinz-Georg
és mondj mindig igazat.
Akkor nem fognak összemenni a lábaid.
Levezetésnek legyen valami akusztikus élmény is. Rengeteg jó előadó van a frank területen, én ma mégis kétségbeesetten kerestem a legmegfelőbb videót a neten…. de nem találtam. Nem azért mert nincs, csak a választás nehéz. Tényleg sok szenzációs előadó, humorista él errefelé, de pont azt a felvételt megtalálni, ami viszonylag rövid is és teljesen bemutatja a frank dialektus lényegét .. hát ez nem ment.
Michi Müller egy kabarérészleténél maradtam, azt mutatnám meg. Poénos, frank, németül tudók fogják érteni. A párom E. szólt, hogy ne felejtsem el, a frankon belül is vannak különböző nyelvjárások, Michi Müller is inkább „unterfränkisch”, de szerintem ennyire már nem érdemes belemenni, és se értem, hallom a különbséget.
Egy biztos. A frank nem tartozik a legszebb dialektusok közé , de nekem ez az egyik kedvencem, hiszen a mienk. Idetartozom.
én megmondom őszintén nekem a frankok dialektusa abszolút nem tetszik, olyan igazi parasztos benyomást kelt az emberben, főleg amikor úgy kezdik a mondatot hogy „froooooge”. akkor már inkább oberbayern, viszont ők meg hadarnak mint a gép. niederbayernt (straubing főleg) meg pfalzot inkább nem is említeném, mert azok meg mindennél rosszabbak, főleg a bayerischer wald környéki, az teljesen érthetetlen számomra.
Daniel, a frank dialektus nekem se tetszene, ha nem lennék ennyire személyesen érintve benne.
Oberbayern (főleg a müncheni) tetszik nekem is. A „Huber” neven gyakoroltam. Meg a kruzifixluján.
Az Oberfalz-i tájszólás a kutyaugatás. Van is egy vicc róla, talán ismered:
Hogy lehet az oberfalziakat ugatásra bírni?
Ezzel a mondattal: „Do gibts fei a Freibier!”
És erre ők: „Wou, wou, wou?”
A bayerischer Wald környékére régen sokat jártam. Freyung-Grafenau. A hojbi ojbi meg a hinaffe … esélyem se volt a megértésükre. 🙂
Úgy látom, egyezik a véleményünk. 🙂
Ismerem a viccet, jót nevettem rajta amikor először hallottam, mert tökéletesen igaz 🙂
Gondolom nem is kell mondanom, hogy Altbayernből származott az illető aki mesélte 😀
10 bajor közül 9 Oberpfalzot csatolná el legszívesebben Bajorországtól, a 10. az regensburgi 😀
A kruzifixlu-t is mondják? Én eddig csak simán kruzifix-nek hallottam, de tetszik amikor mondják hogy „kruzzzefixxx” mégha egy elég csúnya káromkodás is. A „sapparalott” is nagyon jó meg a „habidere” (errefele inkább hobidere). Egyszer voltunk sétálni, kijött egy öregember és meglátta a kisfiamat, mondja neki hogy „mogst a katze”, erre csak néztünk hogy mi a fenét akar, mert alig lehetett érteni, aztán leesett.
Edzerla (hogy maradjunk a fränkischnél), már itt is vagyok! 🙂
Mifelénk 10-ből 10 frank csatolná el Oberbayent Frankenlandtól, az utált Münchennel az élen. Az Oberfalziakkal megy a csipkelődés, de inkább ők, mint a bajorok. 🙂
Kruzifixluja-ból a rövidített változat a ‘zefix luja. Képzeld el, Bécsben a habidere helyett csak dere-t mondanak.
Feleségem nagy bánatára viszont Mittelfranken-be kell költöznünk, úgyhogy szoknunk kell a fränkischt.
Én látok mentalitásbeli különbségeket is és nem igazán a frankok felé billen a mérleg nyelve.
Daniel, köszönöm a hozzászólásaid, még „jövök hozzád” válaszokkal, de most ezen a hétvégén egy wienerisch kifejezéssel voltam elfoglalva.
Sietek! 🙂
Ne legyen a feleséged bánatos, jó itt! Merre vagytok? Ha gondolod írhatsz privátban is, ki tudja, lehet, hogy szomszédok vagyunk!
Hogy milyenek a frankok? Hogy is mondjam …. a frank nagyon barátságos, nagyon umgängliches nép. … Csak meg ne szólítsd! 🙂
Ezzel szemben az oberpfalziak nagyon-nagyon beszédesek…… csak abból nem értesz egy szót se. 🙂
Jelenleg Neuburg a.d. Donauban lakunk, viszont Ellingenben (Weissenburg mellett) építkezünk és ha minden jól megy akkor nyár végén át is költözünk.
Most legalabb tudom miert irjak a nevemet örökke Dauner-nek 🙂
😀