Embermesék

Németül tanulóknak

Első és legfontosabb tanács: nyugi, nem kell ezt az egészet annyira halálosan komolyan venni! 🙂  Tényleg felesleges a görcsölés, hónapok alatt úgyse fog sikerülni. Lassan, apránként kell kétvállra fektetni az idegen nyelvet, ami majd úgyis csak az igazi nyelvi közegben fog kikristályosodni. A nyelvtan természetesen szükséges, de attól nem félni kell, hanem alkalmazni. Hogyan? Hát gyakorolni kell a példamondatokkal, újra és újra átrágni, emésztgetni, kérdezni, ha valamiben nem vagyunk biztosak! Ùjságokat kéne olvasni idegen nyelven, rádiót hallgatni, tévét nézni és BESZÈLNI!  És ez a második fontos tanács: A beszédtől nem kell félni!  Mindegy milyen hibásan beszélünk, ez is csak a

Piefke

Ò a kedvenc témám! Ausztria – Németország, az “Ösis” és a “Piefkék“, örök ellentéte. 🙂 Az osztrákok Piefké-nek hívják a németeket, pontosabban a poroszokat. A név eredetéről létezik egy teória. A német-osztrák szövetség 1866-ban vesztett a poroszok ellen a német háborúban. A Bécstől 20 km-re fekvő Gänserndorfban rendezett katonai parádén ünnepelték a győzelmet és Gottfried Piefke a testvérével Rudolffal együtt vezényelte a zenekart. Bécsiek siettek ki a városból megnézni mi ez a buli,  és a közöttük levő jól értesültektől informálódtak az eseményröl, akik ezt mondták: Jönnek a Piefkék!  A mondat elterjedt, minden bizonnyal így vált szinonímájává az 50.000 porosz látványának. (Iszonyú