A Grinzing egyik kicsi kávéházában ültem, amikor felfigyeltem a két fiatal lányra. A szomszédos asztalnál ültek, kb.18 év körüliek lehettek. Az életkorúknak megfelelően, megszakítás nélkül nyomkodták a mobiltelefonjaikat, túlontúl nem voltak érdekesek. Pár perccel később megérkezett a harmadik társuk is. Az újonnan érkezett lány se hozott magával valódi frissességet, perceken belül ő is nyomkodta a mobilt. Jöttek a szokásos csajos dumák, csacsogás, pont azok, amikre nem figyelünk oda, mert nem érdekel. De csak addig nem, amíg el nem hangzott a név: Sissi. Erre már fülelni kezdünk. A milyen Sissi hama’ világos lett, a Kaiserin (császárné) szavak után. A fiatal bécsi
Bécs kívülről, belülről, meg egy pici Sissi
NEKEM BÉCS = SZERELEM Ez a szerelem persze nemcsak úgy egyszerűen jött és lecsapott rám a 38-as Bim-en (villamos) zötyögve a Schottentortól a Grinzing felé, hanem hosszú évek alatt teljesedett ki. És persze ehhez is, mint minden jó dologhoz az életemben kellett ő: Erhard, a párom. Valójában neki köszönhetek mindent, ő szerettette meg velem a várost, annak gyönyörű dialektusát, kultúráját, zenéjét, történelmét, épületeit. Ő mesélt nekem sokat híres és kevésbé híres emberekről, pletykákról, igaz történetekről, helyekről és ezeket a meséket úgy érzem le kell írnom, tovább kell adnom. Részben ezért is ez a blog. Anno domino Győri lányként azért párszor
Last Christmas
Nekem nem megy, na…. Korábban is írtam már róla, talán már kétszer is, nem akarom ugyanazt ismételgetni, de a helyzet változatlan. Évek óta vágytam arra, hogy legalább nyomaiban hasonlítson a karácsonyunk a régi, gyerekkori karácsonyokra, de már tudom, hogy soha nem fog sikerülni. Szervezésileg, főzésileg hátul kullogok a tehetségek listáján, ez az egész „karácsonyosdi” meg főleg kifog rajtam. Az ajándékok beszerzése, készülődés, takarítás és a fő mummus a főzés, csak ha rágondolok kiver még most is a víz. De esküszöm, hogy utoljára. A minimális kreativitásom ilyenkorra megszűnik teljesen, csak a pánik marad, a decemberi napok múlásával egyre szarabb a helyzet.
Hát ideköltözött a blog!
Újabb mérföldkő a blogom történetében egy elég véglegesnek tűnő költözés. (most írjak hostingról, meg domainről, meg hasonlóakról? Nem fogok, nem értek hozzá. Ezért is tartott eddig.) Két év sikeres várakozás után végre a végleges helyre került a második gyermekem, a blogom. Ezentúl a www.embermesek.blog címen érhettek el. (Köszi André, szuper vagy!) Örülnék, ha továbbra is velem maradnátok! Ahol lassan kihunynak a gyertyák: http://neu.embermesek.de/
Ha elkap a pánik ….
Nem lesz túl vicces, de elmesélem. A sorstársaim miatt is. Ez a történetem kicsit kilóg a sorból, mivel nem annyira humoros és pozitív, továbbá szokatlanul kitárulkodós. A célom, hogy segítsek az őszinteségemmel azokon, akik hasonló fenoméntól szenvednek. Szeretnék hitet és erőt adni a legyőzéséhez. Vagy legalábbis ötleteket. Úgy kezdődött, hogy ismét Bécsbe utaztunk. Alig vártam már ezt a pár napot, istenem de fasza, újra Bécs! Október kezdődik, de jó időnek néz ki, mindennek tetejébe, vasárnap este színházba van jegyünk! Jaj, nagyon vártam már. Az egész hét szuper hangulatban telt el, remekül éreztem magam. A vérnyomásom is olyan volt, mint az
Bist du deppert! :-)
A facebookon sok a hülyeségre öszpontosító oldal, csoport (hála Isten!), néha jókat mosolygok a megosztott poénokon, képeken, de ez itt az eddigi összest felülmúlta, mert ezen felnyerítettem. A kördiagram ezt a kérdést feszegeti: Mikor táncolnak a bécsiek valcert? A lehetséges válaszok: Elegáns öltözékben egy kultivált esti rendezvényen (sárga színnel jelölve) Bebaszva mint atom szilveszterkor (lila színnel jelölve) Felhívnám a figyelmet a gyönyörű „Blunznfett” kifejezésre. A Blunzen a véreshurkát jelenti, a fett pedig hogy valami zsíros. A kifejezés lefordíthatatlan, de szerintem érthető. A nagyon részeg emberre mondják, hogy blunznfett, vagy hogy fett wie ein Igel (Igel = sün), vagy angsoffen wie
Szombat délutáni kacsák
Ma nekünk úsztak szinkront. Nekünk, mert véletlenül nálam volt a kamera.
Magyarul egyszerűbb
Gyerekem ért magyarul. Ért. Majdnem mindent. Latinból is megszerezte a großes Latinumot, azaz a nagy latin vizsgát, de a latin nyelvet nem beszéli. Azt mondja ő az élő példa arra, hogy ez a fenomén létezik: megtanultál egy nyelvet, mégsem tudod. Sok-sok seggeléssel, tanulással bevágta kívülről a ragozást, az eseteket, a szavak összes lehetséges jelentését (hú, a latinban ez nagyon nehéz), tehát megtanulta a nyelvet, ami mégsem lett az övé. Nem beszéli. Talán nem is érti. (bár a latin esetében nem kimondottan beszédről van szó). A magyarral is kicsit így áll, de ezt megbotránkozás nélkül csak a benfentesek értik, ugye Arany!
Színházi este Bécsben
A terv Hónapokkal ezelőtt megterveztük az akciót. Május 25. csütörtök nemzeti ünnep Németországban, utána a péntek már ismét munkanap lenne, amit aki megtehet, kiveszi szabadságként. Az ilyen péntekek neve Brückentag (híd-nap), Ausztriában Fenstertag (ablak-nap). A mi tervünk ez volt: csütörtökön elutazunk Bécsbe és vasárnapig ott leszünk. Szombaton pedig színházba megyünk, mert ez volt a vágyam, mégpedig abba a színházba, ahol E. a párom a Mucival már volt. Akkor én nem tudtam velük tartani és a kíváncsiság azóta is piszkált. A jegyeket az előadásra már korábban megvettük. Megvettük? Lecsapott rájuk E. remek érzékkel! Tudta, hogy a Józsefvárosi színházban minden hónap 10-től
Bécsben jártam (ugyan ki gondolná? …)
Egy 2014-ből származó írásom poroltam le, kár lenne érte, ha eltűnne. A múzeumok, emlékhelyek közül sokat, már sokszor láttunk, ezért a kevésbé izgalmas Kaisergruftra került a sor. Ez az a hely ahova tényleg csak akkor mész, ha már mindent láttál. Főleg egy gyerekkel. Egy Sisi lakosztállyal, Hofburggal, Schönbrunnal nem veszi fel a versenyt. A Kaisergruft a császárok, a császári család temetkezési helye, magyarul a Császári kripta, ami Bécs belvárosában található, a Hofburg közelében. A Kaisergruft Anna császárnő alapította 1617-ben a Kapucínus kolostort és rendelte el benne a kripta építését. Ennek a kriptának aztán egy évvel később ő lett az első