Természetesen Bajorországban 2 hetes pünkösdi szünet van, a dokinénim június 7-ig szabin, a közelben rendelő szakorvosok szintén szabin, vagy éppen úgy tele, hogy esély se volt arra, hogy valamelyikhez eljuthassak. Aztán sikerült időpontot kapnom egy, a dokim helyettesítését is ellátó szakorvosnál. Rettegtem. (Tudom, már legalább háromszor írtam le ezt a kifejezést, de ez a legkifejezőbb az akkori állapotomra. A sima félelemtől már messze jártam.) Iszonyú volt a várakozás, a vizsgálat alatt a „jézusom, mit láthat, mit tud megállapítani ….”, de valahogy akkor is bíztam a saját teóriámban. Ugye azt nem lehetett „elképzelnem”, hogy minden rendben van, mert nem volt minden
A félelem folytatása ..
Ùristen, mi lesz velünk? Ez volt a bumerángként visszatérő gondolat. Nehéz ám bármiféle megoldást, kiutat elképzelni és klasszul azt vizualizálni, ha egyik sincs. Reális, elképzelhető terv híján álmodni se lehet. Aludni meg főleg nem. 🙂 A legrosszabbak azok az éjszakák, amikor még a legvadabb álomban se érzem magam biztonságban, mert az aggodalom onnan is kirángat, felébreszt. Éppen a gyilkos elől menekülök, amikor kitör az álombeli tehetetlen pánik. Mindenki ismeri, a legnagyobb erőfeszítés dacára se tudunk tovább lépni, főleg nem elrohanni. Kiabálni szeretnénk, figyelmeztetni másokat, segítséget kérni, de bármennyire is erőlködünk, nem jön ki hang a torkunkon. Ilyenkor megváltás, ha felébredünk,
Félelem
Amikor azt hiszed, hogy kész, mindennek vége, akkor csak ne gondold azt, hogy rosszabb már nem lehet, mert lehet! Bebizonyítottam! A múlt héten kaptam még egy „adaggal”, ezúttal egy, az egészséggel kapcsolatos pofont és nem túlzok, ha azt mondom: halálfélelmem volt. Eddig meg se mertem szólalni, annyira meg voltam ijedve. Ma is még nyalogatom a sebeimet, testileg kevésbé, de lelkileg nagyon megviselt a dolog.Fogok róla írni. Arról is, kihez fordultam kétségbeesésemben segítségért.
Casting
….annyira fáj minden, direkt jó, hogy a kisfiam hétfő óta csütörtökig az Omijánál (nekem Anyóspajti) leledzik, Istenuccse nem tudom mit kezdhetnénk vele itthon, se kedv, se semmi ….. Ez a kisgyerek különben olyan tényleg mint egy angyal! Gyógyir ő mindenre. A humorát pedig imádom. 🙂Hétfön pakolta össze a táskáját: ez azt jelenti, hogy én a ruhanemüt összekészítem, beteszem a táskájába ( ő ezzel persze nem foglalkozik, véleménye szerint „es ist Wurst”, szóval tökmindegy mit vesz fel az ember :))) ), csak azt kéri, hogy maradjon elég hely a Barátainak. 🙂A maradék helyet aztán kitöltik a Barátok, a Plüssállatok. Szerinte Plüss
Casting
….annyira fáj minden, direkt jó, hogy a kisfiam hétfő óta csütörtökig az Omijánál (nekem Anyóspajti) leledzik, Istenuccse nem tudom mit kezdhetnénk vele itthon, se kedv, se semmi ….. Ez a kisgyerek különben olyan tényleg mint egy angyal! Gyógyir ő mindenre. A humorát pedig imádom. 🙂Hétfön pakolta össze a táskáját: ez azt jelenti, hogy én a ruhanemüt összekészítem, beteszem a táskájába ( ő ezzel persze nem foglalkozik, véleménye szerint „es ist Wurst”, szóval tökmindegy mit vesz fel az ember :))) ), csak azt kéri, hogy maradjon elég hely a Barátainak. 🙂A maradék helyet aztán kitöltik a Barátok, a Plüssállatok. Szerinte Plüss
Amikor már az égiek is elfeledtek
Kétségbeesés magas fokon. A múltkor Èva rámszólt, hogy kapjam össze magam, nem ilyennek ismer, meg különben is egy agykontrollos így nem viselkedhet …. hát elmélyültem magamban. A szentségit, hát igaza van! Ha elkezdem az önsajnálatot … itt azért pontosítanék: szóval folytatnám az önsajnálatot, azzal menthetetlenül még mélyebbre süllyednék a szerencsétlenségben, amivel klasszul be is varrnám magam mögött az ajtót, kizárva a visszautat, a napfényre jutás lehetőségét. Tudom, nem lehet feladni, mert azzal tényleg vége mindennek. Nem adtam fel. Viszont a nagyon pozitív gondolatok valahogy nem akarnak jönni, nem tudom elképzelni a megoldást. Bármilyen hiú ábránd bevillan, jön az okostojás belső
Egy darab Magyarország
Tavaly szerencsések voltunk, éppen jött egy fiatalember Nürnbergbe és volt még hely az autójában. Ìgy sikerült az anyunak ismét kijönnie. (Vonat már Bécsben átszállós = stressznadrág. Röpcsi csak Pestről indul, oda valahogyan még el is kell jutni, szóval mindenképpen egyszerűbb az autózás.) A fiatalember (kedveském, ha olvasod, akkor nem vigyorogni, mégis hogy írjam másképp? Írjam azt, hogy Attila?!?!? :)))) ) kedves, aranyos, szimpatikus. De sok dolgunk nem volt egymással, jött, hozta az anyut, aztán vitte 1 hét mulva haza. Utána, ahogy az lenni szokott: iwiw, facebook, trallala, rövidre zártuk az ismeretséget. Nem is tudom mikor kezdődött, de elkezdtünk „beszélgetni” az
Talán …
A tegnapi megbeszélésen még nem született döntés, csak egy ígéret. Holnap minden kiderül. Ugye, a vállalkozások csak a mesében, illetve csak a nagyon szerencsések esetében működnek úgy mint egy álom. Hopp, itt az ötlet, holnap megcsináljuk és már folyik is a zsé. A nagyobb költségvonzatú álmok (mint a mienké is), amiknek a realizálása sajnos igen csak hosszí ideig tart, még a Nemzeti Bankot is alapjaiban rengetné meg, nemhogy a mi kis szerény büdzsénket. 🙂 Nálunk ráadásul hatványozottan is jelen van Murphy bácsi (igaz ezt agykontrollosként azonnal vissza is szívtam 🙂 ) , szóval legyen csak volt! De hogy Murphy tényleg
Szorítás!
Ezen a héten sok minden múlik, főleg egy mai megbeszélésen! Ez a megbeszélés 10.00 óra óta már tart, szorítsatok légyszíves!! Addig is (mert nagyon ideges vagyok 😉 ) valami könnyedebbet: nagy meglepetésemre, a kisfiam élvezte a sajtos stangli sütését, még a trutyit is lendülettel gyüszmékelte. El is neveztük André Backstubéjának a konyhát. 🙂Képek az alkotóról és a műről.
Szorítás!
Ezen a héten sok minden múlik, főleg egy mai megbeszélésen! Ez a megbeszélés 10.00 óra óta már tart, szorítsatok légyszíves!! Addig is (mert nagyon ideges vagyok 😉 ) valami könnyedebbet: nagy meglepetésemre, a kisfiam élvezte a sajtos stangli sütését, még a trutyit is lendülettel gyüszmékelte. El is neveztük André Backstubéjának a konyhát. 🙂Képek az alkotóról és a műről.