De nehogy szomorúságba döntsek másokat is, jöjjön most valami kellemesebb téma! Térjünk vissza a múlt vasárnapig! A vasárnapi kirándulásunk persze nemcsak lélekgyógyító, simogató volt, hanem vidám, sőt néha röhögésbe fulladó! Bármennyire is ronda a szó, hogy „röhögés” akkor is a legfontosabb. Nevetés, röhögés, e nélkül nincs élet. Szerencsém van, tudok nevetni, és nemcsak másokon, magamon is! Egyáltalán nem sértődöm meg, ha a hegymászás közben én maradok legutolsónak a meredeken, a többiek pedig a „csúcson” (unatkozva, rám várva), a nyelvüket rajtam köszörülve, széles mosollyal kérdezik, hogy na? Megy? :))) – Dehogy megy! – és vigyorgok rajta magam is. – Jönnék én
Vasmarok és boszorkányság
A mummusaimnak egyrészt hihetetlen erejük, másrészt kitartásuk van. Vasmarokkal szorítottak egy egész héten át, megmérgezték a napjaimat. Hogy egyedül valóban képesek-e erre a teljesítményre ..hmm, nem vagyok benne biztos. Az egészhez nagyban hozzájárul a boszorkányságom, mivel egyszerűen megérzem, a rossz érkezését. A múlt héten egy pillanatra se hagytam el a lakást, régen nem érzett borzalmas hangulatba kerültem. Tudtam, éreztem, hogy valami lesz, valami újra betart nekem, nekünk. A problémáim fontossága a héten egészen egyszerűen a százszorosára növekedett, elborítottak, beszőtték a gondolataimat, szünet nélkül foglalkoztattak amivel térdremegéstől kezdve a bőgésig, mindent produkáltam. De csak magamnak persze, másokat a világért se terhelnék.
A padlón /a psziché hatalma/
Már megint összegyűlt egy csomó olyan dolog a fejemben és a cetliken, amikről feltétlenül írni szeretnék, de nem érem magam utol. Èrzem, megint kapkodás lesz a vége. A másik problémámat a rendszeres írással és azok témájának kiválasztásával a hangulatváltozásaim okozzák. Sajnos a fennálló problémáim miatt a kedélyállapotom jelenleg (is), úgymint az asszony, ingatag. 🙂 Az egészről egy régi történet jutott ismét az eszembe, amit a korábbi szándékaimmal ellentétben, mégiscsak megírok. Hogy miért? Talán intelemnek, talán bátorításnak, talán ijesztegetésnek? Valamire csak jó lesz a mások számára is! A lelkünk mélységeiről szólnék, de most nem a kellemes agykontrollos pozitív gondolatok által kézbentartott
Németül tanulóknak
Első és legfontosabb tanács: nyugi, nem kell ezt az egészet annyira halálosan komolyan venni! 🙂 Tényleg felesleges a görcsölés, hónapok alatt úgyse fog sikerülni. Lassan, apránként kell kétvállra fektetni az idegen nyelvet, ami majd úgyis csak az igazi nyelvi közegben fog kikristályosodni. A nyelvtan természetesen szükséges, de attól nem félni kell, hanem alkalmazni. Hogyan? Hát gyakorolni kell a példamondatokkal, újra és újra átrágni, emésztgetni, kérdezni, ha valamiben nem vagyunk biztosak! Ùjságokat kéne olvasni idegen nyelven, rádiót hallgatni, tévét nézni és BESZÈLNI! És ez a második fontos tanács: A beszédtől nem kell félni! Mindegy milyen hibásan beszélünk, ez is csak a
Séta Nürnbergben
Az elmúlt hét a születésnapok miatt (gyerek+mink) egy kicsit húzós volt. A menetnek még nincs vége, vasárnap lesz az André születésnapi bulija a közlekedési múzeumban (9 gyerek összesen, közülük csak egy kislány) hát asszem utána jól fogunk aludni. A múlt heti mozival kapcsolatosan még valami eszembe jutott, egy jópofa szöveg a filmből: Konrad Koch felhívja a gyerekek figyelmét egy nagyon fontos dologra, ami az angoltanulásnál nélkülözhetetlen! „Azt a személyt, aki nem tudja kimondani a „tiédzset” (th), már megbocsássanak a kifejezésért, de Angliában egy trottliként fogják kezelni. :)) „ Bizony megszívlelendő! 🙂 A moziban különben összesen 4-en ültünk. Mi hárman,
Egy szép kis mese, egy majdnem igazi történet
Moziban voltunk. Èn is, és ez tényleg kivételes alkalom, mivel nem szeretem a mozit. Az egyik helyi mozitól (Admiral) az ott regisztrált gyerekek minden évben köszöntő kártyát kapnak a születésnapjukra, benne egy ingyenes mozilátogatásra és egy gyerekmenüre (pattogatott kukorica+üdítő) jogosító utalvánnyal. A jegy, csak a születésnapi előtti, ill. utáni hétre érvényes, érdemes kihasználni.Miután az Andrénak is megérkezett a küldemény, egyből megkukkeroltuk, milyen filmeket játszanak, de elcsüggedtünk, egyik se csigázta fel az érdeklődésünket. Aztán mégis, hurrá rátaláltunk egyre! Végre már nem rajzfilm ;), meg nem is amerikai hiperszuper háromdimenziós eksön, csak egy egyszerű történet, egy német film. Der ganz grosse Traum
Fränkisch nyelvlecke
Gerd Bauer, a nürnbergi karikatúrista szellemes rajzait a szombati kiadványaiban rendszeresen megjelenteti a Nürnberg-i Abendzeitung. A legújabb, az 1.FCN- ről filozófáló szurkoló, akinek a gondolatmenetét, gyors eszmefuttatását követhetjük a drámai felismerésig. Ez az ember kérem aggódik! Tapasztalatból beszél. Bezony ám, és igaza van, az aggodalom jogos! Ugyanis akkor szokott bekövetkezni a „Tragédia” a csapatnál, amikor éppen a legjobban megy. Ahogy most is. Jól játszanak nagyon a fiúk, ideje aggodalmaskodni! 🙂 Vegyük át a szöveget! Először „Hochdeutschra”, majd onnan magyarra. Es leffd subber= Es läuft super = szuperül megy minden Immer wenns subber leffd = Immer wenn es super läuft =
Szülinap
foto: aboutpixel.de/ © marshi
Ùjabb Club Sieg!
Vagyis: ismét győzött az 1FCN! Hihetetetlen, fantasztikus érzés, tiszta eufórikus állapot egy ilyen győzelemmel végződő meccs! Amúgy egy Clubberer élete elég nehéz, a mélyrepülésekről kivétel nélkül gondoskodik a Club. De most valami megváltozni látszik. A negyedik meccs zsinórban, amit megnyertek és nemcsak úgy, hogy: na ja, szerencsével sikerült berúgniuk egy gólt, hanem pazar, bámulatos focival, szinte kakivá verve az ellenfeleket. Oda vagyok tőlük meg vissza, eszméletlen jól játszanak. Látszik, hogy valóban egy csapat, szívvel és lélekkel. Az edző Dieter Hecking szenzációsan passzol a játékosokhoz, ért a nyelvükön, a bizalom, megértés kölcsönös. A hapsi eleve egy rendkivül természetes, finom modorú, intelligens
Mire jó a PageMaker?
Ahogy már írtam, a profik már nem használják, csak én. 🙂 (Az InDesign mindent vitt. De nálam még nem. 🙂 ) Az alábbiakban három születésnapi meghívó. Mindhárom PageMakerral született. Az utolsó kettőhöz annyit, hogy a „keki”-lila volt az André ötlete, de meggyőztem, hogy a lila túl lányos, változtassunk a színeken. Ìgy lett belőle narancssárga, ami szintén lányos, de legalább az én kedvencem. 🙂 Szerintem a képeken jól látszik, hogy mennyi mindent lehet vele buherni. A háttérszínektől kezdve …. nem írom tovább, mert hosszú a lista és unalmas lenne. 🙂