Moziban voltunk. Èn is, és ez tényleg kivételes alkalom, mivel nem szeretem a mozit. Az egyik helyi mozitól (Admiral) az ott regisztrált gyerekek minden évben köszöntő kártyát kapnak a születésnapjukra, benne egy ingyenes mozilátogatásra és egy gyerekmenüre (pattogatott kukorica+üdítő) jogosító utalvánnyal. A jegy, csak a születésnapi előtti, ill. utáni hétre érvényes, érdemes kihasználni.Miután az Andrénak is megérkezett a küldemény, egyből megkukkeroltuk, milyen filmeket játszanak, de elcsüggedtünk, egyik se csigázta fel az érdeklődésünket. Aztán mégis, hurrá rátaláltunk egyre! Végre már nem rajzfilm ;), meg nem is amerikai hiperszuper háromdimenziós eksön, csak egy egyszerű történet, egy német film.
Der ganz grosse Traum – azaz a Nagy álom (vagy a hatalmas álom, vagy az igazán nagy álom )
A történet a futballról szól és egy tanárról, Konrad Kochról aki 1874-ben elhozta Angliából Németországba a focit. Egy rendkivül bájos történet!
1874. Németországban császár bácsi uralkodott. Az iskolákban az akkori időknek megfelelően dúlt a hazaszeretet, a dicső háborúról való zengedelem, és persze mindenek felett fegyelem.
Egy fiatal tanár Konrad Koch érkezik a Braunschweiger-i Martino-Katharineum iskolába, angol nyelvtanárként. Koch éveket töltött Angliában, kiválóan beszél angolul és délutánonként persze teázik.
Ez idő tájt Németországban akkor még sehol nem tanultak angolul. Minek? A császári csapatok előbb-utóbb úgyis leigázzák az angolokat, akikröl a gyerekek ezt tudják:
Az angolok barbárok, mert:
– nyershúst esznek borsmenta mártással brrr!
– elveszik a többi ország négerét!
– és nő náluk a császár!
Konrad Koch más mint az akkori tanárok. Az egyetlen, aki még mosolyogni is tud, ami fel is tűnik a gyerekeknek.
„Die Schüler sind verwirrt. So einen Lehrer haben sie hier noch nie gesehen. „Lächelt der etwa?“, fragt ein Junge. „Vielleicht eine Kriegsverletzung“, antwortet sein Sitznachbar.”
A gyerekek össze vannak keveredve. Egy ilyen tanárt még soha nem láttak. „Csak nem mosolyog?” – kérdezi az egyik fiú. „Talán egy háborús sérülés” – feleli a padszomszédja.
Az alábbi filmrészletben többek között láthatóak és hallhatóak fenti kijelentések, Koch első találkozása az osztállyal.
A nemes, illetve gazdag családból származó fiúkon kivül van egy kis proletárgyerek is az osztályban (egy édes kis pofa), akinek az élete a történet elején még elég nehéz. A többiek megpróbálják kiutálni. Koch megismerteti a focival az osztályt, amibe természetesen a gyerekek beleszeretnek. A focival nemcsak az angol nyelv ismerete érkezik, hanem gondolatok reformálódnak a srácok fejében. A fairplay, a teamspirit életre kell!
A focit az iskolában természetesen betiltják, Kochnak mennie kell ….. nem mondok mást. Meg kell nézni a filmet!
Hogy miért majdnem igazi a történet? Mert valódi adatokon alapul, valóban részben az igazi Konrad Kochnak köszönhető a németországi futball megteremtése, de nem egészen a filmbeli történet alapján. A film szabad fantáziszárnyalása a történet írójának, amire csak azt tudom mondani, hogy hála neki! Egy édes kis történet, régen nem élveztem ennyire mozit!
Psszt! Es bőgtem is rajta!
Szívből ajánlom!
https://www.kinderfilmwelt.de/filmpool/film/der-ganz-grosse-traum
