A legújabb vihar a biliben. A neten terjed Tobias Haase rövidfilmje, amit az egyik kedvenc helyünkön, a Fränkische Freilandmuseumban (Bad Windsheimben) forgattak. „Erkennt Gefahren, bevor sie entstehen.” azaz felismeri a veszélyeket, még mielőtt lérejönnek MCP from dath – Tobias Haase on Vimeo. A Mercedes a klipptől hivatalosan elzárkózott.
Goldenblog 2013 – jupiii
El se hiszem, a 15. lettem a 114-ből!!! Köszönöm mindenkinek, ismerősnek, ismeretlennek, blogolvasónak! 🙂 Aranyosak vagytok! http://goldenblog.hu/hirek/20130826_Ego_eredmeny_2013_goldenblog_kozonseg_sza.aspx Nekem öröm, ha újra és újra eljöttök ide, mert az azt jelenti, hogy adtam valamit. Nem írok népszerű dolgokról, se aktuális, mindenkit érintő témákról, elsősorban nem megfelelni szeretnék, csak kiadni mindazt magamból, amit ezerfelé kiabálnék a világban, amiről biztosan érzem, hogy tudnia kell mindenkinek, mert fontos, vagy érdekes, vagy röhejes …. Muszáj megosztanom. Ki kell írnom magamból. Mások örömére, vagy megbotránkoztatására, az mindegy. Az is mindegy, ha a kutyát se érdekli, mert a szándék a lényeg. Teszem mindezt őszinte szívvel és szeretettel.Még akkor is ha
Akar a fene!
Drezdába menni. Úgy értem a Herr Főnökkel. Mert vele igazi büntetés lenne. 3 órás út fel Drezdába, ott blablablabla majd valamikor visszatérés. 8-10 órás kirándulás, köszönöm nem. Az autója vadi új, minden elektronyos, meg hangvezérlésű benne, állatira élvezi (nem mondja, de tuti), én pedig nem vagyok kiváncsi a 600 lóerős járműre, az iszonyatos gyorsulásokra, a kanyarokra. Tudom hogy vezet, eddig is féltem, mert az enyémtől khmm jóval eltérő a stílusa. Egy ilyen új szupercsodában ötször jobban félnék, mert én se lennék különb, biztosan meg kívánnám mutatni a közönségemnek, a benne ülőknek, mennyire harap a gép és mi mindent tud. És, természetesen
Vasárnap délután
Ahol ennyi bicikli van, ott kell, hogy legyen egy Wirtshaus a közelben,de legalább egy Biergarten! Nézzük csak meg! ….. Talált! Gyerünk, befelé!
Futballkurvák Dojcslandban
Ezek nem személyek, ezek csapatok. Mégpedig pénzeszsákok által felpumpált, múlttal és tradicióval egyáltalán nem rendelkező, eredetileg üzemi csapatok, vagy régi, de nevenincs mini csapatok, amikbe pénzt tettek, sok-sok pénzt. Itt van mindjárt az 1899 Hoffenheim, amelynek nevében szereplő szám az alapítás dátuma. Ezek szerint több mint száz éves klub (lenne), de ahogy egy internetes kommentelő megfogalmazta a jó kis kérdést: „és hol voltak 100 évig?” A múlt heti Hoppenheim-1.FCN meccs elején a zászlókon vigyorogtunk. Amíg a Nürnbergnél a régi idők, csaták, kupák, fociját idéző monumentális zászlókat lengették a zászlóvivők, addig a Hoppenheimnél lengedezett az Audi, az SAP. Micsoda múltidézés, gell? Miért
Végre, foci!
Iszonyú hosszú volt ez a foci nélküli időszak! Már kínunkban újra megnéztük a 2007-es kupadöntős videót (nem röhögni, nekünk még csak ilyenünk van, videjjó) és végigizgultuk az amúgy jó néhányszor látott képeket: többek között Marek Mintál gólját, a sérülését, átkoztuk a Stuttgartot és rohadtul örültünk a végének. Az 1.FCN megnyerte a német kupát. Jupiiiii!! 🙂 Komolyan szar dolog, amikor végre ráharapsz ennek a sportnak az ízére, beleszerelmesedsz egy csapatba, végigizgulsz meccseket, aztán cakk, jön a nyári szünet. Hetekig nix. Hiányzik a megszokott heti ritmus, az állandó hétvégi meccsek, a hírek, a pontok, a bajnokság, az izgalom, az öröm, a csalódás (utóbbiból
A júliusban tartott tradicionális ünnep ….. mi lehet más? Persze, hogy karácsony! :-)
Nürnberg és Bécs. A két kedvenc városom. Bennük éveket eltöltve csak-csak ragadt rám néhány olyan is, amire mezei turistaként nem igazán lett volna lehetőségem. Pár napos látogatással nem lehet ennyire mélyen lemerülni ezekbe a városokba, elsősorban Bécs az, amihez főleg idő kell. Idő, hogy befogadd magadba az egészet. De biztos vagyok abban is, hogy ennek a sok mindennek magamtól a töredékét se ismerném, hiszen szinte az összes információt az én két lábon járó „On-line (kivéve ha alszik) wienerisch-fränkisch Nagyszótáromtól”, azaz a páromtól hallottam. Imádom a meséit, a történeteit. 20 évi bécsi élet és még egyszer annyi nürnbergi után érthető, hogy
Elmentél
Nagymamámnak, szeretettel Drága Fürtikém, elhiszed, hogy fel se merült bennem, hogy ez megtörténhet? Ès ugye azt is, hogy még mindig nem hiszem el… ? Egy pillanatra se gondoltam én ilyenre, hogy veled valami is történhet …… Hogy történhetne, hiszen mióta az eszemet tudom, Te mindig is léteztél. Igaz, az elmúlt hónapokban, ha beszéltünk telefonon, csak-csak mondogattad, hogy: „nem is tudom, de erőtlennek érzem magad, ráadásul olyan szédülős is lettem, de máris nevettél és hozzátetted, kislelányom, mit lehet tenni, el kell fogadni, ez bizony a kor.” Bizony drágám a Te korodban már miért ne lehetne az ember egy kicsit aluszékonyabb? Májusban otthon
Rocky Horror Picture Show
Beleszerettem. Teljesen. Gondolom nem vagyok vele egyedül. A Time Warp sokunknak kitörölhetetlenül a fülében maradt, elég volt csak egyszer hallani. Remek, múlhatatlan, klasszikus. A musical CD-jét pár évvel ezelőtt állandóan az autóban tartottam, sokszor ordítottam együtt a refrént az énekesekkel még a piros lámpánál is, pedig ezzel a szomszéd autókban ülők által történő kiröhögésemet kockáztattam. Röhej, de szinte az összes dalt kívűlről ismertem a musicalból, ámbár fogalmam se volt arról, hogy melyiket mikor és milyen apropóból éneklik. Sőt, a teljes sztori is egy kérdőjel volt a számomra, annak ellenére, hogy valamikor láttam az ősrégi, az eredeti, a szenzációs filmmusicalt. Namost,
Kedvesem – Bye Alex und bei Sissi
Irigylem a „Teilzeitkraftokat”, a részmunkaidősöket. Nekik biztosan könnyebb. Én reggel legkésőbb 8.00 órakor a távozás hímvesszejes mezejére lépek és irány a mókahely. Este 18.00 – 19.00 óránál előbb nem érek haza. Az ágyba ájulásig fennmaradó időbe túl sok mindent kell tudnom beszorítani. Néha még matekozást is a kisfiammal, mert nagy tét. Khmmm ….. aztán ott van az a latin is …. megint köhögnöm kell …. Főzni? Egyrészt nem nagyon tudok, másrészt ha arra kéne várnom hogy végre (1-2 óra múlva) elkészüljön a falat, fel is dobnám a bakancsom. Éhenhalnék. De a legnagyobb bajom nem a teendőimmel van, hanem az erőmmel.