Be kell vallanom, a tegnapi bejegyzésemben az elejétől a végéig konzekvensen Dutzenteich-et írtam a Dutzendteich helyett. Nincs különbség igaz? De! :)) Hiányzik a D!
Higyjétek el, hogy soha nem vettem volna észre a hibát, mert az én szemem a magyar szövegre és a magyar helyesírásra van beállítva. A fejemben hátul ott egy nagy raktár, benne a magyar nyelvtan, (többnyire :)) a helyesen írt szavak képe. Amikor valamit leírok, annak képe egyből hátramegy a szememen keresztül ebbe a „raktárba” és ott villámgyorsan összehasonításra kerül a már meglévő másolatokkal. Ha nem stimmel, egyből jön vissza a vészjelzés, amit az üzenet alapján máris lokalizál a szem. Lehet javitani! 🙂
De a német szavak ojjaj! Kevés példányuk ül biztosan a fejemben levő polcokon, van amelyiket hiába teszek fel újra és újra, sajnos állandóan leesik. Befut a parancs a szememen keresztül a fejembe, kezében mondjuk a Tucat tó németül és körbenéz. Hé, fiúk! Ìgy kell ezt írni?? A fiúk pedig megrántják a vállukat, magukban persze szitkozódnak, hogy mégis honnan kéne tudnunk …. és nem túl nagy meggyőződéssel, de válaszolnak: Ja, így.
Kösz, és már fut is vissza az információ a szememig. Rendben van, mehetsz tovább! :)))
Ès bizony maradna is a hiba az idők végezetéig a szövegben ha a család nem segítene. De ők segítenek, ahogy tegnap is. Előbb-utóbb valamelyikük csak-csak rápillant a képernyőre. (Bár a kisfiam kinevetős, fejrázós, jézusom Anyu, hogy lehet ezt így írni kritikáját kicsit nehezen tűröm …)
Tegnap 2 méter távolságból érkezett a hang a kanapé irányából:
– „Azért a tucatot d-vel írod, ugye?”
– „A mivel?? Milyen d-vel? Ùgy érted Dutzend?”
– fejbólintásos nyugtázás
– „Ujujjujj dehogy is, minden szóból hiányzik! Az összeset ki kell javítanom. 🙁 De mondd csak, ezt Te hogy veszed észre ilyen messziről?!?!”
– „Egy ekkora hibát? Egyből kiböki az ember szemét!”
Hogy vannak ezzel mások nem tudom, nálam ez a probléma rendszeres. Jól ismert és állandóan használt német szavakat is képes vagyok hibásan leírni, gondolván, ha mégse lenne jó, egyből észreveszem, és ez a tévedés. A rosszul leírt (elütés, betűcsere) magyar szavakat ismerem fel csak egyből a leírás pillanatában, de nem a németet.
kép: aboutpixel.de / Buchstaben © Uwe Dreßler |
Azt pedig meg se merem mondani, hogy hány hibát találtam az előbb a szövegben a többedik átolvasás után. :((( Magyar helyesírási hibákat! Leépülök?!??!
megmosolyogtattál.
németül max nem adnak el. de ilyen „D” hibát honnan is vehetnék észre, ha még kiejtés szintjén sem ismerem a szót?
amúgy sejtem miről írsz, magyar helyesírás ha nem is tökéletesre, de a zsigerembe van vésve. ez alól persze a leggyakoribb kivétel, mikor az ujjaim a billentyűkön a gombot máshol feltételezik tanyázni, én meg idő híjján (nevezzük így a dögséget? 😀 ) nem olvasom át mit is küldök el.