Kedves Sofy és Tuta, köszönöm nektek az együttérző sorokat. Sofy, a gondjaimat Te már ismered, de azzokról itt nem akarok írni (naja, egyelőre nem, de ki tudja mi lesz később?? ). A húsbavágó problémáim úgy, de úgy el tudják venni a kedvemet …..Istenuccse, sokszor látom kilátástalannak az életemet, úgy érzem olyan mint egy szélmalomharc. Egyszerűen nincs értelme … :(((Jelenleg még mindig sebnyalogatós állapotban leledzek, de már kapaszkodom kifelé. Az egész mindenség elviselésében egyvalaki segít úgy igazán, és ő az én kisfiam. Nem akarom tullihegni, de ő tényleg egy fantasztikus emberke. Pusztán a létezése, a lénye egy igazi örömforrás. Ha már
Kategória: történeteim
Hangulatom
Most, hogy jobban megnéztem az előbbi képet rájöttem, hogy az a szomorúságában is szép. Jaj de el tudnék most üldögélni azon a padon …… 🙁 Természetesen zene nélkül nem tudok élni, itt egy szépséges, amelyik jól harmónikázik a hangulatomhoz: Bob Dylan – WHEN THE DEAL GOES DOWN
Hangulatom
Most, hogy jobban megnéztem az előbbi képet rájöttem, hogy az a szomorúságában is szép. Jaj de el tudnék most üldögélni azon a padon …… 🙁 Természetesen zene nélkül nem tudok élni, itt egy szépséges, amelyik jól harmónikázik a hangulatomhoz: Bob Dylan – WHEN THE DEAL GOES DOWN
Viharfelhők gyülekeztek
Nem szeretnék ilyenekről a nyalvánosság előtt beszélni, de vannak gondjaim, nem is kevés. Számuk már meghaladta az elviselhetőt, nyögök is rendesen a társaságuk miatt. Amikor úgy rendesen elöntenek a problémák egy kicsit mindig megtorpanok, rendszerint el szokott állni a szavam, megáll a lendületem. Hát most is ilyen napokat élek ……. A holnapi egy fontos nap lesz, sok múlik rajta, hát schau mal! Szorítok. A jelenlegi hangulatomat jól tükrözi ez a kép: aboutpixel.de Das Jahr der Stille @ streusel
Viharfelhők gyülekeztek
Nem szeretnék ilyenekről a nyalvánosság előtt beszélni, de vannak gondjaim, nem is kevés. Számuk már meghaladta az elviselhetőt, nyögök is rendesen a társaságuk miatt. Amikor úgy rendesen elöntenek a problémák egy kicsit mindig megtorpanok, rendszerint el szokott állni a szavam, megáll a lendületem. Hát most is ilyen napokat élek ……. A holnapi egy fontos nap lesz, sok múlik rajta, hát schau mal! Szorítok. A jelenlegi hangulatomat jól tükrözi ez a kép: aboutpixel.de Das Jahr der Stille @ streusel
Fiam a „Naturtalent”
Szexuális felvilágosítás volt a fiam osztályában 2 órán keresztül. Rohadt kiváncsi voltam, de nem akartam kérdezgetni a élményeiről, mivel nem tudtam milyen gondolatokat váltott ki belőle a téma. Másrészt fogalmam se volt róla, milyen mélységben, mennyit magyaráznak el ezeknek a gyerekeknek (nem voltam az utolsó szülőin). Ezek a gyerekek 9 évesek, negyedikesek. Finoman megpendítettem a témát, a na mi volt, érdekes volt? -tal, de csak ja, nagyon érdekes volt a válasz. Gondoltam hagyjuk, nem kínozlak. Aztán délután a kézilabda ezdése után, pont mellé ült le az egyik kisfiú anyukája a 9 hónapos friss, ropogós bébikéjével. A kicsit muszáj volt megsimogatnom,
Egy érettségi találkozó margójára
Ez volt a 35 éves és nem tudtam jelen lenni. Bántott egy kicsit. Részletek a találkozó alkalmából született levelemből: Egyrészt állati szomorú vagyok, hogy ismét nem tudok köztetek lenni, de nem fogjátok elhinni, most hogy ezt a levelet írom, egyfolytában vigyorgok. Vigyorgok, mert emlékezem, és csak jó dolgok jutnak az eszembe. Látom Zsuzsa (S.) rosszalló, de mindezek ellenére már-már nevetõ arcát, ahogy a padban hozzám hátrafordulva egy újabb vonalzóját adja nekem kölcsönbe, és a hangjában egy hangyányi rosszallással de sokkal több együttérzéssel utal arra, hogy ez már a 32. vonalzó ebben a tanévben ……. Aztán lassan végigmegyek a padsorokon és
Albrecht Dürer
Jut eszembe Loddár után: Albrecht Dürer. Mi közük van egymáshoz? Semmi csak a frank (azaz fränkisch) dialektus. Ugyanis a frankoknak nincs „hartes (kemény) T-jük”, csak „weiches (puha) D-jük. Így lesz az Autoból Audo, a Lottóból Loddo. Lotharból így lett Loddár. Türerből pedig így lett Dürer. Épp ma jártam ebben az utcában: Na, dereng valami? Ugye-ugye! Ő az, Ajtósi Dürer junior! Először is volt a papa Magyarországról, a Gyula melletti Ajtósról, aki 1427-ben született. Az aranyműves (vagy ötvös? ebben most nem vagyok 100 %-ig biztos, utánanézek) szakmát jött tanulni egy nürnbergi mesterhez. A szakma elsajátítása mellett pedig sikerült kisajátítania a mester lányát
Lodár … most már tényleg legutoljára
Sofyka, a kérdésedre itt válaszolnék. A pali, ahogy írtam én is, nem rossz. Most se. Akkor, amikor a retrogatyát hordta, akkor még retroidők jártak 🙂 , szóval az egy régebbi kép amit láttál. (A képek vegyesek, régiek és újak.) Az általad említett gatyeszban még az első felesége mellett álldogál. Megállapítottam, hogy nyugodtan maradhatott volna mellette is, mivel a további 3 nem volt másabb, szebb. Milyen volt az újanyu előtte es hogy néz ki jelenleg? Mattheus és az Újanyú
Lodár Madeus II.
Na, szóval mostanra már tiszta, hogy Lodárt miért szeretjük. Lodár egy fess fiú és fantasztikus labdarúgó. Labdarúgó volt, de fessnek még mindig fess. Az eszéért viszont biztonsan nem rabolnánk el. Két történet a múltból: Üzleti részesedést ajánlottak fel Lodárnak. Az ajánlat a haszon (vagy bevétel? mindegy) 1/3-ra vonatkozott. Lodár viszont igazi fifikás üzletemberhez méltóan keményen ellenállt. Azt mondta, hogy az 1/3 neki kevés, 1/4 résznél kevesebbért nem tárgyal. Egy riporter kérdezte a jövőbeni terveiről. Lodárunk nyilatkozott: Jelenleg szóba jöhet Milánó, vagy Madrid. Mindegy melyik, a lényeg, hogy Olaszország. Ugye, hogy lehet szeretni? :)) Zárásként még egy pár kép „Lodárról” aztán