Úgy értem a személyes tragédiám megélése mellett szükségem van teljesen normális hétköznapi dolgokra is és kisebb-nagyobb örömökre, mivel csakis ezek képesek a csónakomat a teljes kétségbeesés taváról visszanavigálni a kellemesebb vízekre. Ha csak és kizárólag az anyukám súlyos betegségébe, a Fürtikém helyzetébe, az egész megoldhatatlannak látszó helyzetbe feledkeznék bele, asszem be is zárhatnám a bótot és csak az lenne a dolgom, hogy valami stabil helyet találjak a lakásban, ami biztosan megtartja a kötelet ….. Nem szabad elfelejteni, hogy napi közel 9 órát dolgozom egy irodában, ahol a főnök szinte folyamatosan jelen van, így a kollégákkal együtt a tempónk és a
Kategória: történeteim
Továbbra is töretlenül, minden logikának ellentmondva
Akkor is. Várom a csodát. Nem bírom se elfogadni, se tudomásul venni ezt az egész mindenséget ami az anyuval történik, bár mindig mindenkinek azt állítom, hogy tisztában vagyok vele. Igen, szemem van, talán értelmem is, de könyörgöm, hogy a fenébe lehetne ezt tényleg elfogadni? Tarthatnak akármekkora érthetetlen hülyének, hiszek a csodákban. A legkisebb pozitív változás az állapotában felvillanyoz ….. és ettől legalább aludni tudok. Bár nem tudunk már beszélgetni, nincsenek szavak. Elfújta őket a szél, felőrölte őket a szenvedés, a kín, a kór. Nincs hozzájuk ereje. Az én Anyukám olyan helyzetben és állapotban van, amitől világéletében írtózott, félt. Ahogy mi
Kurze Pause, Győrbe mentem
Sikerült végre úgy autót találnom az egyik telekocsin keresztűl hazafelére és a visszaútra (itthonról haza…), ami harmónikázik a szabadságommal, ami sajnos nekem se véges. Ráadásul szabit nem úgy és akkor tudok kivenni, amikor gondolok egyet, ezt egyeztetnem és engedélyeztetnem kell. Vannak területek, amikért én vagyok a felelős, nem tudom egyszerűen átadni másnak, vagy eltolni későbbre. A korlátlan szabadságot, csak az éveken keresztül tartó munkanélküliségem alatt tudtam „élvezni”. Ez alatt az évek alatt bármikor mehettem volna. Csak nem volt miből. Bár ezt sokan el se hitték. Ezt a korlátlan szabadságot nem kívánom senkinek, ahogy én se szeretném mégegyszer átélni ….. bár
Ügyintézés Magyarországon: útlevél és lakcím
A két fincsi téma. Németországi és osztrákiai tapasztalataim alapján kijelenthetem, hogy ebben a két országban a hivatalos ügyek intézése egyszerű … többnyire, de Magyarországon ugyanez akár napokba is kerülhet, fel kell rá készülni. Na most így jártam én is. Csak én nem készültem fel rá. Az okmányirodában Augusztus volt, kimondhatatlan forróság, strandra való idő, nem pedig útlevélhosszabbításra. Sajnos nem voltam egyedül az ötlettel, mások is ezt a napot találták alkalmasnak az önkínzáshoz. (Megjegyezném, hogy a győri ETO-Parkban is létezik egy okmányiroda, ami a tumultust hivatott csökkenteni, de ezt lehet ki kell érdemelni, ugyanis ekkortájt nyáron, természetesen ez a hivatal is
A tragédia felé lavírozva
Rettenetesen félek. Tegnap már megtörtént az, amitől egyfolytában rettegek. Hívás a céges mobilomon. A kijelzőn pedig egy győri telefonszám….. a Katié, az Anyu hugáé. Hívott, mert őt is hívták. Kérték, vigyen be az Anyukámnak szép ruhát az otthonba, bármi megtörténhet …… gond van. 650 km-re vagyok tőle és munkaidőben. Mindenki megértő, az összes kollégám, a főnököm. Együttérzőek, meghallgatnak, hozzászólnak, bátorítanak. De segíteni senki nem tud. Legszívesebben üvöltenék. A legszörnyűbb valóban a távolság, ami elválaszt bennünket. Pedig úgy mennék, futnék hozzá! 2 hét múlva megyek is. Csak Istenem, addig, addig ne történjen semmi, kérlek!! Az Anyuval tegnap is telefonáltam, kétszer is.
Egy kedvenc (akkor is, ha csak részben értem :-) )
Vorarlbergre azt szoktuk mondani itthon, hogy az már nem is Öszterrájk, az már kérem Svájc. 🙂 Az osztrák nyelv számos dialektusa közül, pontosan a vorarlbergi az, amit még Apus se ért. Az már tényleg „külföld”. Fiatal srácok hozták össze pár évvel ezelőtt ezt a szenzációs számot, hát elsőre, meg hatodikra is egy rejtély volt a szövege. A youtubon megtalálható a nóta fonetikus szövege is, de még így se kispálya a szöveg értelmezése. A többször felcsendülő és roppant fülbemászó részben, „vedán”-nak értettem a refrén egy kifejezését, de most már tudom, hogy ez nem más, mint „weh getan”. „d’Füaß hend mr weh
Egy kedvenc (akkor is, ha csak részben értem :-) )
Vorarlbergre azt szoktuk mondani itthon, hogy az már nem is Öszterrájk, az már kérem Svájc. 🙂 Az osztrák nyelv számos dialektusa közül, pontosan a vorarlbergi az, amit még Apus se ért. Az már tényleg „külföld”. Fiatal srácok hozták össze pár évvel ezelőtt ezt a szenzációs számot, hát elsőre, meg hatodikra is egy rejtély volt a szövege. A youtubon megtalálható a nóta fonetikus szövege is, de még így se kispálya a szöveg értelmezése. A többször felcsendülő és roppant fülbemászó részben, „vedán”-nak értettem a refrén egy kifejezését, de most már tudom, hogy ez nem más, mint „weh getan”. „d’Füaß hend mr weh
Magyarországi ügyintézés: a fantasztikus E.ON
Ahol első az ügyfél! Persze csak az az ügyfél, amelyik békén hagyja őket. 🙂 De mi van a többivel? A legelső problémám a konszernel, a Saftladennel még 2004-2006 tájékán adódott, amikor egy magyarországi ingatlant illetően, ügyintézésileg külföldről már labdába se rúghattam. Okos emberek okosan kitalálták a 40-es, meg asszem a 80-as ingyenes előhívószámokat Pestről meg vidékről, de azt, hogy a határon túlról valaki hogy jut el egy ügyintéző elvtársig, arra nem is gondoltak. Márpedig ezek az ingyenes számok csak és kizárólag Magyarországon működtek. Mivel állati fontos és sürgető volt az ügyem, ami miatt muszáj volt velük beszélnem, kínomban kikerestem a
650 km-re a valóságtól
Nem is tudom mi a nehezebb. Ott lenni az Anyunál és látni, megélni a kíméletlen valóságot, vagy sokszáz kilométer messzeségből belehülyülni a tehetetlenségbe. A győri napok nekem talán a reggelig végeztéig nyugalmasak, bár ezzel már nem állítottam valóságosat, ugyanis az éjszakák borzalmasak. Az alvás minimális, az éjszaka közepén már ébreszt az Anyuval összekötő láthatatlan köldökzsinór nálam maradt része és elkezdi kergetni a fejemben a gondolatokat. Nincsenek sokáig egyedül, érkeznek hozzájuk persze a test reagálásai, válaszai. Végtelen nyugtalanság, izzadás, rossz közérzet, idegesség, idegesség. Többfelé szeretnék szakadni, de nem lehet. Egyrészt szeretném nyugodtan, fegyelmezetten elfogadóan kezelni a kialakult helyzetet, belátva, hogy sok
Győr
Holnaptól újra. Egészen szombatig. Aztán megpróbálom magam írásilag utolérni…… Alig várom már, hogy megpillanthassam, hogy megpuszilhassam az én kis picikémet. Ez a pici már nem a kisfiam, ő már nagy. Az anyukám vált kicsivé. Kis picivé, akiről gondoskodni kell, akinek egyedül már nem menne semmi se. Rettenetesen szeretem. Az Anyukám régen (amikor még ő gondoskodott rólam)