Embermesék

Magyarországi ügyintézés: a fantasztikus E.ON

Ahol első az ügyfél! Persze csak az az ügyfél, amelyik békén hagyja őket. 🙂 De mi van a többivel?
A legelső problémám a konszernel, a Saftladennel még 2004-2006 tájékán adódott, amikor egy magyarországi ingatlant illetően, ügyintézésileg külföldről már labdába se rúghattam.
Okos emberek okosan kitalálták a 40-es, meg asszem a 80-as ingyenes előhívószámokat Pestről meg vidékről, de azt, hogy a határon túlról valaki hogy jut el egy ügyintéző elvtársig, arra nem is gondoltak. Márpedig ezek az ingyenes számok csak és kizárólag Magyarországon működtek.
Mivel állati fontos és sürgető volt az ügyem, ami miatt muszáj volt velük beszélnem, kínomban kikerestem a portás, meg az összes lehetséges osztály (már nem emlékszem melyik, talán műszaki, vagy számlázás) számát és hívtam őket rendületlenül. Hála isten otthon azért mennek a dolgok félhivatalosan is (erre majd a népességnyilvántartás kapcsán rá fogok térni), szóval találtam magamnak segítőket, akik azért méltatlankodva, mert így nem szabadna ügyféllel beszélniük, meg külünben is, de azért segítgettek.
De ez semmiség volt. Az E.ON most hozta a csúcsformáját.
A szüleim 1985-ben elváltak. Az apu nevén maradt a villanyszámla, nem lett átíratva. Minek? Maradtunk a lakásban, nem mindegy kinek a nevére szól a számla? A lakás a mienk, az áramfogyasztás is. 
Az elmúlt 27 év alatt a T. Szolgáltatónak semmi gondja nem volt azzal, hogy a „Kovács János” nevére érkező számlák eleinte még csekken, majd később „Kovács JánosNÉ” bankszámlájáról kerültek kiegyenlítésre. Sőt, az anyu a banknak megbízást kapott arra, hogy az E.ON-tól érkező számlákat kifizesse, bizonyára erről is született valamilyen papírka, amit az eonnál is rögzítettek, de ezt nem állítom. Az elmúlt években aztán visszatért az anyu a csekkes megoldásra, nem volt probléma ezzel se. Egyszer nem reklamáltak eonék az miatt, hogy nem egyezik a fogyasztó tulajdonosának és a számlákat fizető személynek a neve, amíg ugye kaszíroznak, ilyenre nem adnak.
Aztán egyszercsak túlfizetést állapítottak meg, amit vissza szerettek volna fizetni. Na ekkor történt. Az E.ON egy hihetetlenül fogós probléma elé állított minket és saját magát.
Ugyanis visszafizetni csak „Kovács Jánosnak” lehet SZEMÉLYESEN! Más nem veheti át, csakis ő. Bankszámlára nem utalnak persze, mert már nem onnan történt a számlák kiegyenlítése, meg különben is, személyesen a fogasztónak jár vissza píz. Vele párhuzamosan voltak persze aktuális számlák, amikre a józan paraszti ész azt mondaná, hogy egyszerű, be kéne számítani! De az eon-nál valószínűleg erre külön épületben levő osztályok jogosultak, külön ügyszám, illetékesség, cégespapír … ki tudja … 🙂
A postásnénit is megpróbáltuk megkenni, de a neki ajándékozott tábla csoki végül is felesleges invesztíciónak minősült, mivel nem merte átadni a pénzt a mindenbe beavatott szomszédnéninek. Kár, pedig le volt vajazva az egész, ő odaírta volna, hogy „Kovács János”. A pénz újra visszakerült áramékhoz.
Az anyu huga hiába járt az ügyintéző nyakára, hajthatatlanok maradtak. Az átíráshoz ragaszkodtak. A bevitt 1985-ös (!) válóperes végzésre is csak sajnálkozva tellegettek, az aztán nem jelent semmit, attól még az exférj manapság is a lakásban élhet. 
Az anyu huga próbálkozott: 
„De nem él a lakásban, higyje el!. És kérem szépen tessék megérteni, hogy nincs vele kapcsolatunk, nem is tudjuk merre lakik. A nővérem meg nagyon beteg, kérem keressünk valami egyszerűbb megoldást, csak van valami ….ha gondolja aláírom Önnek a János nevét, csak legyen már ennek vége.. „
„Nincs más megoldás. Esetleg még behozhat egy tulajdoni lapot, azt elfogadhatjuk.”
Azért az ügyintéző humoránál volt, mivel a 14.000,-Forintos túlfizetés „rendezéséhez” kiváltjuk persze kb. 6.000,-forintért a tulajdoni lapot …. ittenem.
Nehezen sikerült azt elérni, hogy legalább a túlfizetés egy részét beszámítsák az újabb számlák egyikébe, a többihez viszont nem volt mese, kellett az apu.
Hála isten beleegyezett, aláírva visszaküldte az átjelentőt …..
Mondhatjuk happy end, de azt hiszem a fentiekből jogosan következhet a kérdés:  muszáj minden baromságot, ennyire véresen komolyan venni és körömszakadtáig betartani??? Nem lehetett volna egy kicsit megértőbb, gördülékenyebb az ügyintéző, a szolgáltató? Uramisten, hát mekkora törvénytelenségre kértük, most mondjátok meg?
Adatvédelem, szabályok, trallala. Egy kicsi megértés, emberség, félrenézés, hiszen nem követett volna el akkora szabálytalanságot, nem ártott volna vele se a munkaadójának, se az ügyfélnek, sőt! Az ügyfélnek óriási segítséget nyújthatott volna, ha esetleg megkülönböztetett figyelembe részesíti a súlyosan beteg ügyfél nevében eljáró és segítséget kérő rokont, ha azt mondja esetleg, tetszik tudni én nem tehetek semmit, de várjon szólok a főnökömnek, kérek tőle engedélyt, vagy egyszerűen asssszongya, jóvanna. Átállítottam a gépben a kifizetést, rámegy arra a bankszámlára ahonnan a teljesítések érkeztek …
Heteken keresztül ment a ciriburi.
A postásnéni meg visszaadhatná a csokikát, teljesen szabálytalan, hogy elfogadta. 
Akár fel is jelenthetnénk! :-))))

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .