Egy felejthetetlen koncert. Egy felejthetetlen hang, egy felejthetetlen művész… és Istenem, ez a dala! Majd elmesélem. Peter Cornelius dalait papírzsebkendőben mérem. Már, hogy mennyit használok el a bőgéshez. Ez a dal 2 zsepis. És benne van minden. Múlt, barátság, tragédiák, döntések, sorsok, emberek …és persze a tényleg nagybetűs ZENE és Bécs. Szerelem. Javítom. 3 papírzsebkendő. https://www.youtube.com/watch?v=fbz_7vAzifI
Szerző: Andrea
Update Marla Glenhez
és az összes, a youtubon a genya GEMA miatt letiltott, soha többet le nem játszható számhoz. Nem kell mást tenni, csak letölteni a ProxTube Add-ons-t. (Firefoxhoz és Chromhoz tölthető le.) A kis mosolygós muki szarik a GEMÁra (mennyire igaza van!) és feloldja a korlátozást. Nem tudom hogyan csinálja, attól tartok nem is akarom tudni. A lényeg, hogy nem maradunk zene nélkül. Próbáljátok ki! Ügyesen és elegánsan vágja szájba ezt az etikátlan, pénzleső, bohóc társulatot. Istenkáromlása lenne nem meghallgatni Marla Glen – Destiny cimű számát, tehát most még egyszer. Egy fantasztikus előadó egy fantasztikus száma. És mielőtt kérdeznétek, igen, a Marla
Update Marla Glenhez
és az összes, a youtubon a genya GEMA miatt letiltott, soha többet le nem játszható számhoz. Nem kell mást tenni, csak letölteni a ProxTube Add-ons-t. (Firefoxhoz és Chromhoz tölthető le.) A kis mosolygós muki szarik a GEMÁra (mennyire igaza van!) és feloldja a korlátozást. Nem tudom hogyan csinálja, attól tartok nem is akarom tudni. A lényeg, hogy nem maradunk zene nélkül. Próbáljátok ki! Ügyesen és elegánsan vágja szájba ezt az etikátlan, pénzleső, bohóc társulatot. Istenkáromlása lenne nem meghallgatni Marla Glen – Destiny cimű számát, tehát most még egyszer. Egy fantasztikus előadó egy fantasztikus száma. És mielőtt kérdeznétek, igen, a Marla
Kaki volt a palacsintában
De tettünk rá cukrot! Csúnya bácsik, vagy csúnya robotok megtámadták a blogomat a múlt hét végén. A még csúnyább (magyarul töketlen) hostingosom, akinek jó pénzért a szerverén csücsül mindez, segíteni egyáltalán nem segített, csak leállította a blogomat. Kivonta a forgalomból addig, amíg a hiba, a betolakodó el nem tűnik az oldalamról. Hogy mi az, vagy hogyan kéne, lehetne elűzni, ebben nem nyújtott semmiféle segítséget. Őszintén megmondom, a problémát sima userként az életben se tudtam volna megoldani, de ezért van az embernek gyereke! A 15 éves kisfiam, halál megvető bátorsággal nézett farkasszemet a SQL és php datenbankkal, subdomainnal és társaival. Ami
A kimerítő idegen nyelv – Bad Windsheim-i múzeumfalu
Végre hétvége! Végre mehetünk valahová! Valójában nekem mindegy hová, csak egy a fontos, kint legyek a világban. Ja és ne kelljen főzni. Nem kell ám nagy dolgokra gondolni, nagyon sok hétvégét töltünk el pusztán a környéken a biciklink nyergében, vagy szeljük Nürnbergben, illetve egy másik közeli városban gyalog a kilométereket. Kék ég, napsütés, hihetetlen csodát tud tenni a lelkünkkel, a testünkkel. Nem tudom ti hogy vagytok vele, számomra létfontosságúak ezek a hétvégék, sokat jelent ez a két nap szabadság, a munka teljesen lemerít. Csendesen megjegyezném, hogy anno domino, Magyarországon a heti munka után én soha nem voltam annyira elintézve mentálisan,
Ha új vagy egy munkahelyen
Ki ne ismerné azt az érzést, azt az izgalmat, amit egy új munkakezdés jelent! Hogy féltünk az állásinterjútól, igaz? Hogy izgultunk előtte, mennyire nehéz volt az a reggel, amikor készülődtünk, istenem! De szeretnénk megkapni az állást, fúúú de jó lenne! Ha szerencsénk van, működik a dolog. Először is eljutunk az állásinterjúra, ami alatt hirtelen kisüt a nap. Érezzük a megnyugtató rezdüléseket, a testbeszédek, a hangsúlyok, a mosolyok erőt adnak. Megnyertünk egy háborút, jól zajlott le a beszélgetés. Úgy érezzük, ez volt a legfontosabb, a legnehezebb, csak ezt a kanyart kellett bevenni, ez volt a legnagyobb kihívás. Tévedés, de mindegy, most
Alles kommt aus Ungarn! II.
És ezzel borzolom is az idegeket itthon, napi szinten szállítom a magyar vonatkozású újabb és újabb sztorikat. Ugye nem kell mondanom, hogy az echte német (frank) kollégám, a ki mit szeret enni téma taglalása közben érdeklődve hallgatta (érdeklődve, ha-ha-ha, mindegy, már bent hagyom), hogy én a több mint 10 éves itt élés dacára, még mindig nem váltam a frank konyha kedvelőjévé. Amint ezt kimondtam, rögtön éreztem milyen udvariatlanság volt ez tőlem, én is utálom, ha külföldiek fitymálják a magyar konyhát, így próbáltam ellenpontozni. Gyorsan hozzátettem, hogy én az ilyen konyhatémában nem igazán vagyok mértékadó, sőt, biztosan másként is vagyok bekötve,
Anyukám …. a győri meglepetés
A résnyire nyitott ajtó mögött ült a kis trabijában az én anyukám. Ő, akit december óta nem láttam, ő, aki december óta megmutatta a világnak és főleg nekünk hitetleneknek, hogy márpedig mindenre képes. Rá nem vonatkoznak világi törvények, ő képes felülírni minden, tapasztalatból, gyakorlatból, kényelemből, lustaságból indukálódott törvényt, szokást. Mert ugye nem normális dolog az, ha egy segítségre szoruló azt mondja, hogy nincs szüksége segítségre? De. Az anyu esetében minden teljesen normális. Őt más fából faragták. Ahogy már korábban a betegségét is leküzdötte. Hosszú, kemény évek után ismét hazatért. Haza oda, ahova visszavágyott. Megcsinálta. Persze, hogy a rosszullét környékezett korábban
Anyukám
Egyszer csak úgy döntöttem, elmegyek az anyuhoz. A meglepetés ötlete az én fejemből pattant ki. Sőt, képes voltam teljes titokban tartani és nem elpofázni idő előtt. Bár a vége felé majdnem elrontottam. Épp az anyuval beszéltem telefononon, ahogy évek óta minden áldott nap. Kezdte felsorolni, hogy mi mindene fogyott el, de nem gond, már megkérte az egyik ismerősét, aki megveszi neki ezeket a boltban, na akkor csillagokat láttam a marha nagy titoktartástól és éreztem, tovább nem tudom tartani, ki fog csúszni: anyuci ne vegyél ilyet, mert már ezt is vettem. A telefonnal besomfordáltam a páromhoz és kínkeserves pofákat vágva, pantominnal,
Születésnapi buli nürnbergi gyerekeknek
Nem igazán szeretem a nagy, happeninges, örülős, túlontúl boldogságos ünnepségeket, sőt taszít, mert valahogy mindig olyan műnek tűnnek. A vendégségbe járást se nekünk találták ki. Mi se tartunk partykat. Szeretjük az embereket, a barátainkat, de ne járjon az egész felesleges stresszel. Találkozzunk valahol, mennyünk enni-inni-bodorodni, legyen közös programunk, röhögjünk, vagy sírjunk együtt, de ne kelljen nekem ezért külön letörölgetnem a port, vagy, felmosnom a padlót, mert úristen, mit fog az Erika szólni hozzá, ha meglátja …. Na, ugyanígy voltunk a gyerekbulikkal. Írtóztam(tunk) tőlük, mert nem szeretünk ilyeneket se szervezni, se tartani. De a gyereknek születésnapja van, mi a fenét csináljunk?