Embermesék

Alles kommt aus Ungarn! II.

És ezzel borzolom is az idegeket itthon, napi szinten szállítom a magyar vonatkozású újabb és újabb sztorikat.
Ugye nem kell mondanom, hogy az echte német (frank) kollégám, a ki mit szeret enni téma taglalása közben érdeklődve hallgatta (érdeklődve, ha-ha-ha, mindegy, már bent hagyom), hogy én a több mint 10 éves itt élés dacára, még mindig nem váltam a frank konyha kedvelőjévé. Amint ezt kimondtam, rögtön éreztem milyen udvariatlanság volt ez tőlem, én is utálom, ha külföldiek fitymálják a magyar konyhát, így próbáltam ellenpontozni. Gyorsan hozzátettem, hogy én az ilyen konyhatémában nem igazán vagyok mértékadó, sőt, biztosan másként is vagyok bekötve, mivel nekem az sem ízlik, ami sok-sok magyarnak. Nem lépek a lángosért, a lecsót meg utálom. A lecsót utálod? Kérdezte a kollégám. Ő pedig szereti, emlékszik milyen jókat készített a nagymamája. A nagymamád?! Aha, valami magyar származás van a dologban, ő is valahonnan Magyarországról érkezett – felelte, de láttam nem igazán érdekelte a téma, többet nem is árult el, ráadásul éppen keresték telefonon. Én meg nem firtattam, mert ennyi is elég volt. Röhögtem magamban nagyokat és dörzsöltem a markomat,  otthon milyen képet fog ehhez vágni a családom.
Helyes volt az is, amikor a szintén frank kolléganőm beszédbe elegyedve velem, egyszercsak megkérdezte, hogy tudom-e hol van Németkér, mert onnan származik az ő családja is, a dédapa (talán a dédmama is, de ebben már nem vagyok biztos) volt magyar.
Arányaiban nem rossz igaz? Nürnbergi iroda 8 fős csapatából 1 magyar (szerény személyem) 2 frank pedig magyar felmenőkkel büszkélkedhet. Mondom én, hogy az „alles kommt aus Ungarn” tézis biztos alapokon nyugszik!

900354977393A legröhejesebb helyzetek persze akkor adódnak, amikor olyan valakiről derül ki a magyar származása, akiről az tényleg már képtelenség, amikor az valóban nem illik a képbe. Ahogy például Paul Hörbigerről se mertem volna elképzelni, hogy valamilyen módon köze van Magyarországhoz. Istenem, Paul Hörbiger, a bécsiek halhatatlan nagy színésze, felejthetetlen szerepekkel és gyönyörű bécsi dialektussal. Tessék kérem megnézni:

Nem hittem a fülemnek! Két nagy bécsi színészről, Hörbigerről és Peter Alexanderről kiderül, hogy előző Magyarországon született, utóbbi anyukája böhm volt, azaz cseh. Ez a hír a még sokat próbált páromat is kilendítette az egyensúlyából, rögvest utána kellett, hogy eredjek az okoknak.
Íme a magyarázat: Hanns Hörbigernek hívták a papát, aki feleségül vette Leopoldine Janákot, a böhm származású varrónőt. (ezért beszél a felvételen Hörbiger a magyaron kivül csehül is). Bécsből átköltöznek Budapestre, ahol 1891-től a Lang Gépgyár dolgozója. 1896-ban szép kis pénzt hozott a papának egy találmánya, a róla elnevezett „Hörbiger-Ventil“, azaz „Hörbiger-szelep”.  Fiúk, Paul Hörbiger Budapesten született 1896-ban. 8 éves volt, amikor a családjával visszaköltözött Bécsbe. Uram Isten, most gondoljátok el, ez az ember csak élete első 8 évében hallotta és beszélte a magyar nyelvet, idős korára mégis még mindig ilyen jól ment neki, megtartotta ezt a nyelvet, vigyázott rá, hihetetlen. Többször lehallgattam azt a mondatot, amit Hörbiger magyarul mond. Nem hallom ki az idegen akcentust. Félelmetes.

(Megjegyezném, hogy a Hörbiger család egy szinészdinasztia. Paul testvére Attila Hörbiger, bátyjáhozHorbiger hasonló, nagy kaliberű osztrák szinész volt. Mindhárom gyermeke színész, közülök Christiane Hörbiger a kedvencem, szerintem az egyik legnagyobb szinésznő a földön. Tuti, hogy már láttátok. Gyönyörű fényképek a szinésznőről: Agentur-Alexander /Christiane Hörbiger/ )

Jaj, nagyon élveztem a szitut, kéjes élvezettel kóstolgattam a szavakat, egy bécsi szinész Budapestről… hi-hi-hi. Kimondottan élvezem az ilyeneket. Nézem a párom arcát, a döbbenetet, amit persze két nanószekundum alatt átvesz az önfeledt nevetés, de akkor is: Alles kommt aus Ungarn! Lassan én is elhiszem.

5 thoughts on “Alles kommt aus Ungarn! II.

  1. Christiane Hörbiger színésznö A Guldenburgok öröksége c. tévésorozatban is játszott, sokaknak innen lehet ismerös. Èn is onnan emlékszem rá 🙂 Nagyon tetszik a blogod, Andrea! üdv, Enikö

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .