Munkába menet beugrottam a henteshez, megvettem az ebédemet, egy szendvicset. Olyasmit mint a képen. Aztán beszálltam az autóba. A párom megjegyezte. – Hmmm, kicsit hentesüzlet szagod van. /Du riechst a’weng nach Metzgerei. – Úgy érted olyan szagom van, mint a sültkolbásznak? – vicceskedtem /Rieche ich nach Bratwurst? – Nem, inkább olyan mint egy disznónak. – válaszolta a párom /Nein, irgendwie nach Sau! és röhögtünk mint az inaszakadtak. Mert értem én. A poén az poén. És hála isten, ő azt soha nem hagyja ki. Ezért értjük meg egymást olyan jól. Még akkor is, ha más nyelven beszél.
