Beleszerettem. Teljesen. Gondolom nem vagyok vele egyedül. A Time Warp sokunknak kitörölhetetlenül a fülében maradt, elég volt csak egyszer hallani. Remek, múlhatatlan, klasszikus. A musical CD-jét pár évvel ezelőtt állandóan az autóban tartottam, sokszor ordítottam együtt a refrént az énekesekkel még a piros lámpánál is, pedig ezzel a szomszéd autókban ülők által történő kiröhögésemet kockáztattam. Röhej, de szinte az összes dalt kívűlről ismertem a musicalból, ámbár fogalmam se volt arról, hogy melyiket mikor és milyen apropóból éneklik. Sőt, a teljes sztori is egy kérdőjel volt a számomra, annak ellenére, hogy valamikor láttam az ősrégi, az eredeti, a szenzációs filmmusicalt. Namost,
Hónap: 2013. május
Kedvesem – Bye Alex und bei Sissi
Irigylem a „Teilzeitkraftokat”, a részmunkaidősöket. Nekik biztosan könnyebb. Én reggel legkésőbb 8.00 órakor a távozás hímvesszejes mezejére lépek és irány a mókahely. Este 18.00 – 19.00 óránál előbb nem érek haza. Az ágyba ájulásig fennmaradó időbe túl sok mindent kell tudnom beszorítani. Néha még matekozást is a kisfiammal, mert nagy tét. Khmmm ….. aztán ott van az a latin is …. megint köhögnöm kell …. Főzni? Egyrészt nem nagyon tudok, másrészt ha arra kéne várnom hogy végre (1-2 óra múlva) elkészüljön a falat, fel is dobnám a bakancsom. Éhenhalnék. De a legnagyobb bajom nem a teendőimmel van, hanem az erőmmel.