Ausztria-Németország 2018. június 2. Wörthersee-Stadion, Klagenfurt, barátságos mérkőzés
A két nappal ezelőtt kezdődött futball világbajnokság előtt pár héttel találkozott a két ország válogatottja egy barátságos (hahaha) meccs alkalmával. Talán lényegtelen információ, de én is az osztrák csapatnak drukkoltam. Egy ilyen barátságos mérkőzés tétje is nagy a két ország között, hiszen ők egymás „kedvenc szomszédai”. Az utálat kölcsönös, de azért Bajoroszágot tessék kérem ebből kihagyni!
Az osztrákok 2:1 -re győztek a németek ellen, ami Ausztriában egy hatalmas szenzáció. 32 éve, Cordóba óta nem sikerült a németeket legyőzniük, hát mi ez, ha nem egy második Cordóba? Edi Finger kommentátor az 1978-as meccs alatt elhangzott elragadtatott „I wer’ narrisch“ (megőrülök) mondata újra aktuális. Sikerült! Legyőztük a németeket! (1978-ban az argentiniai világbajnokságon az osztrákok igaz győztek Cordóbában a németek ellen, de minkét csapat pakolhatott és húzhatott haza. Kiestek mindketten.) Az akkori meccset közvetítő Edi Finger legendás mondatai még mindig közszájon forognak. A legismertebb:
Az osztrák csapat
Siebenhandl – Lainer, Dragovic, Prödl, Hinteregger – Baumgartlinger, Alaba – Zulj, Grillitsch, Schöpf – Arnautovic aztán jött a Burgim. Schöpf und Burgi két ex Glubberer (mindketten a Schalkéban játszanak)
A gyenge német csapatról. Először a nevet írom, majd a jelenlegi csapatát a kiegészítő infóval együtt.
Neuer – Bayern München (gyenge csapat, tudjuk)
Kimmich – Bayern München (tipikus C csapat)
Rüdiger – Chelsea (harmatgyenge)
Süle – Bayern München (ki az a Süle, mi az a Bayern München? )
Hector – 1.FC Köln (na ja, egy gyenge csapatnál játszik, a Köln most csúszott le a másodosztályba. De ez a német Bundesliga. Ráadásul Hector 4 évvel ezelött már a német világbajnok csapat tagja volt.)
Khedira – korábban a Real Madridnál, 2015 óta a Juventusnál játszik. Idén olasz bajnokok lettek. (Na ja, olasz bajnokság …. foci az is?)
Gündogan – Manchester City (idén angol bajnokok lettek a Pep Guardiolával. És nem szabad elfelejteni, Gündogan 2009-től 2011-ig a Nürnberg játékosa volt. Ja, meg a 4 éve is játszott a VB-én. Bár az Erdoganos sztorit azért kihagyhatta volna. Szerintem is. )
Brandt – Bayer Leverkusen (német első liga)
Özil – korábban a Real Madrid, 2013 óta FC Arsenal London (Arsenal az idén csak a 6. lett, tuti nagyon gyengék. 4 évvel ezelőtt Ösil is a világbajnok csapat tagja volt. Idén találkozott Erdogannal. Szegény. )
Sane – Manchester City a Gündugannal együtt. (Egy rettenetesen gyenge csapat. Az angol bajnokságban éppen hogy csak az első helyet sikerült megszerezniük. )
Petersen – SC Freiburg (a Lewandowski után a második legtöbb gólt rúgta a német Bundesligában. Ha a Lewa… kivesszük, mert ő lengyel, akkor Petersen az, aki a német (!) Bundesliga elmúlt szezonjában a legtöbb gólt rúgta. Ez volt az első, bemutatkozó szereplése a német válogatott csapatban. De bizonyára nagyon gyenge. )
A cserék közül csak két név:
Draxler – Paris St. Germain (francia bajnokcsapat az idén) (Draxlert én a pár évvel ezelőtti Nürnberg-Schalke kupameccs óta utálom. A Glubb sokkal jobb volt. A hosszabbításban az éppen hogy becserélt Draxler rúgta be azt a gólt, amivel a Glubb elbúcsúzhatott a kupától. A haragom még tart. Ezért szerintem is, Draxler egyértelműen gyenge. )
Reus – Borussia Dortmund (aki ismeri a Reus fantasztikus játékát, az mind tudja, milyen gyenge. 4 évvel ezelőtt egy ország sajnálta őt a VB előtt. Egy igen hülye sérülés miatt sajnos neki kimaradt az akkori világbajnokság. Gyenge? )
Na, ez ellen a C-csapat ellen nyert Ausztria. A meccs után az osztrákoknak rengetegen gratuláltak a Piefkék (Piefke = porosz) közül is, de soha sehol nem jött elő ez a „na ja, a németek csapata nem volt túl erős” téma, mert ez így valóban nem igaz!
Apropó Cordóba. Idevág Helmuthunk, a snájdig bécsi Zahlkellner (fizetőpincér) a Haag kávéházból (ami ma már a Diglas kávéház), aki a családunk bécsi vonalához tartozott. Egy sajnálatos válás után a bécsi vonal sajnos teljesen elhalványult, majd szegény Helmuth és Anni Tante halálával meg is szűnt létezni. Helmuth egy rendkívül kellemes ember, egy tipikus gavallér volt. Fesch, óriási dumával. A wiener Schmä maga volt a Helmuth. Kisztihand madam, leheletfinom csókok a hölgyek kacsójára, bókok, dícséretek, udvariasság, figyelmesség, az összes nő (természetesen az idősebbek), mindegyik egy kicsit szerelmes volt Helmuthba. A család férfitagjai is kedvelték nagyon. Cordóbáig. Aztán az a győzelem a németek felett kihozta belőle az ősosztrák frusztrációját. Onnantól kezdve naponta többször, boldogságban úszva, széles mosollyal az arcán közölte a család német tagjaival a megmásíthatatlant, miszerint na ugye, wir haben euch gezeigt, wo Gott wohnt, szóval megmutattuk nektek hol lakik az Isten he-he-he! És ezzel elvágta magát. Kegyvesztett lett a fiúknál. Ahogy mesélték, ne tudjuk meg milyen baromi idegesítő, amikor valaki nap, mint nap röhögve vállon vereget és ugyanazt a szar poént próbálja elsütni és egy pillanatra se veszi észre magát.
De hát ez a foci.
Érzelmek és indulatok.
Helmuth most biztosan nagyon örülne, hiszen Ausztria ismét megverte Dojcslandot. Tökmindegy, hogy milyen apropóból. Ausztria megint megmutatta a németeknek, hogy hol lakik az Isten. Amen.