Embermesék

Wolfgang Ambros – A klanes Resümee

Nagyon fontos nekem a zene, valamilyen újonnan hallott, felfedezett daltól, zenekartól mindig fel vagyok lelkesülve, nincs üresjárat. Van aki számomra megunhatatlan, mint például Wolfgang Ambros Bécsből. Rendszeresen fedezem fel egy-két régi számát (újakat nem ír), nagy kedvencem. Vannak nóták, amik néha eredetiben a hangszerelés miatt nem is annyira ragadták meg a figyelmemet, de hála a temérdek koncertfelvételnek néha szinte rácsodálkozok egy-két újra kitalált és feldolgozott régi számára, amik az új hangzásukkal teljesen elvarázsolnak. Nagy élményt jelentettek nekem Wolferl koncertjei, jó néhány kincsre leltem ezeken az estéken.

A pali szenzációs. Az is, ahogy játszik a gitárján, ahogy énekel. Egy ilyen kincs számomra a következő száma is, “A klanes Resümee” (ein kleines Resümee) az egy kis összefoglaló.
Egy biztos. Másként hallom ezt a számot a youtubon lejátszva és másként cseng a koncertteremben, az első sorban ülve. Akkor, amikor betölti a termet a gitár fájdalmas hangja, amikor Ambros a rekedtes hangján belekezd, amikor látom őt, a gerincműtétektől megtört testet, ahogy ott ül és mesél. Ez a szöveg lelkig hatol, engem végtelenül meghat mindig. Gondolom nem igazán fog itt a blogomon átjönni az érzés, amit leírattatta velem mindezt, ami rávett arra, hogy fordítsam le magyarra a szövegét. Nem vagyok műfordító, de megpróbáltam visszaadni a szöveg lelkét, a vívódást, a kétségeket, a idő múlását.
Már alig várom, hogy újra láthassam Wolfgang Ambrost, hogy élvezhessem ismét a művészetét! A találkozás 2020 áprilisában lesz Bécsben, de addig még sokszor kell aludnom. Nagy szerencsémre a dal szerepelt a műsorában, remélem jövőre se veszi le.

A dal, ahogy azt a koncerten játsza (bénáskodtam, így 2 részletben rögzíttem), illetve egy korábbi stúdiós felvételen.

Wolfgang Ambros – A klanes Resümee

I ziag was an, weu langsam wird ma kalt.
Jo, wann der Regen draußen fallt
und die Luft riecht nach Schnnee,
fliegen die Gedanken weit
und endlos fort,
treffen si an an geheimen Ort
zu an klanen Résümée.

Und ma wird stolz, ma hat aus seinem
Leben wos g’mocht,
vielleicht a großes Werk vollbracht,
und alles is so wunderschee.
Dann denkt ma nach,
und ganz still und insgeheim
schleichen si die Zweifel ein
in des klane Résümée.

Hob i des tan, wos i tuan hob woll’n,
hätt i alles anders machen soll’n?
War des die Wahrheit,
dia i g’sagt hab, oder ned?
San meine Träume Wahrheit wurd’n?
hob i mei Ziel aus die Aug’n verlur’n?
Doch für an neuen Start,
da is es nie zu spät.

Es gibt Momente,
da könnt ma schreien,
denn nur a Mensch,
das möcht’ ma bleib’n-

Ma geht in Wald,
dort wird ma ehrfürchtig und still.
Hot ma denn immer sein Bestes geb’n?
Is ma gezeichnet für sein Leb’n?
Wer kann behaupten, dass er tuat,
wos er wirklich wü?
Gestern hob i no dacht:
Was is scho morg’n,
warum moch i mir heit scho Sorg’n?
Es is no lang ned Zeit zum Geh’n!

Ma tramt an Tram,
dann wacht ma auf und schon is heut.
Und es ist wieder an der Zeit
für a klanes Résümée.

Quelle: Musixmatch Songwriter: Günter Dzikowski
Felveszek valamit, mert lassan kezdek fázni.
Ha esik kint,
és hó illata van a levegőnek,
a gondolatok szünet nélkül
messze szállnak,
majd egy titkos helyen találkoznak
egy kis összefoglalóra.

Büszkeség tölt el bennünket attól,
amit az életünkben elértünk,
lehet, hogy valami nagy dolgot csináltunk,
és minden annyira gyönyörű.
Belegondolunk,
és egyszercsak egészen halkan és titokban
begyűrűzik a kétség
ebbe kis összefoglalóba.

Megtettem mindent amit tenni akartam,
vagy másként kellett volna mindent csinálnom?
Igazat beszéltem,
vagy nem?
Valósággá váltak az álmaim?
Elvesztettem a célomat a szemem előtt?
Bár egy újabb kezdéshez
soha nincs késő.

Vannak pillanatok,
amikor ordítani tudnék,
pedig csak ember,
ember szeretnék maradni mindenképpen .

Ha bemegyünk egy erdőbe,
átjár bennünket az áhitat, a csend.
Mindig a legjobbat adtam magamból?
Rám van írva, látszik rajtam az életem?
Ki mondhatja el magáról, hogy mindaz amit csinál,
az valóban az amit csinálni szeretne?
Tegnap belegondoltam:
Azért, hogy mi lesz holnap,
miért idegeskedek már ma?
Még messze nincs itt az időm, nem kell még mennem. (meghalnom)

Álmodunk egy álmot,
majd felébredünk és már meg is érkeztünk a mában.
és újra itt az idő
egy kis összefoglalóra.

www.embermesek.blog

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .