Már megint összegyűlt egy csomó olyan dolog a fejemben és a cetliken, amikről feltétlenül írni szeretnék, de nem érem magam utol. Èrzem, megint kapkodás lesz a vége. A másik problémámat a rendszeres írással és azok témájának kiválasztásával a hangulatváltozásaim okozzák. Sajnos a fennálló problémáim miatt a kedélyállapotom jelenleg (is), úgymint az asszony, ingatag. 🙂 Az egészről egy régi történet jutott ismét az eszembe, amit a korábbi szándékaimmal ellentétben, mégiscsak megírok. Hogy miért? Talán intelemnek, talán bátorításnak, talán ijesztegetésnek? Valamire csak jó lesz a mások számára is! A lelkünk mélységeiről szólnék, de most nem a kellemes agykontrollos pozitív gondolatok által kézbentartott
