Embermesék

Először is a legfontosabb: győzött a Club!!! :))

Tuti nem ilyesmi hírekre számítotok, de ezt most muszáj közreadnom! 🙂 A nürnbergi futtbalcsapat az 1FCN, a Clubb. (fränkischül: Glubb) A Clubb szurkolói pedig a „Clubbererek”. Hát én is egy Clubberer vagyok. Na ja, szolid változatban, de teljes mellszélességgel. Ez a csapat nem semmi. A német focitörténelemben a rekord Absteiger/Aufteiger, szóval az itteni Bundesliga 1 és Bundesliga 2 között szambázó csapat. Mióta „Clubberer” vagyok ;), már izgultam végig tétmeccset aminek a vége nem happy enddel végzödött, hanem egy szomorú ténnyel: na isten hozott 1FCN a második ligában. Izgultam végig második ligás meccseket, örültem a „Nie mehr 2.Liga!!” (azaz soha többé

Megvan az irodánk!!!!

Az Öffik, a nyaralás, Schäffer Erzsi, James Hunter,  jönnek még becsszó! De az elmúlt pár napban látástól-mikulásig dolgoztam, ma már a határán jártam a mindennek, főleg a terhelhetőségemnek. Visszaszól ám a test, nem hagyja magát! Nekem szédüléssel és rossz közérzettel húzza meg a hajamat, köszöni, nem kér többet. . Reggel 6-tól este 22-ig folyamatos koncentrációzás, gondolkodás, érzem, tényleg sok. De muszáj! És az a legbabább az egészben, hogy valahol nagyon élvezem. Évek óta várok a saját vállalkozásunk jobbra fordulására, ahogy arra is, hogy munkát találjak. Idén, most februárban aztán minden sikerült. (Na ja, roppant érdekes, több helyen is olvastam, hogy

Megvan az irodánk!!!!

Az Öffik, a nyaralás, Schäffer Erzsi, James Hunter,  jönnek még becsszó! De az elmúlt pár napban látástól-mikulásig dolgoztam, ma már a határán jártam a mindennek, főleg a terhelhetőségemnek. Visszaszól ám a test, nem hagyja magát! Nekem szédüléssel és rossz közérzettel húzza meg a hajamat, köszöni, nem kér többet. . Reggel 6-tól este 22-ig folyamatos koncentrációzás, gondolkodás, érzem, tényleg sok. De muszáj! És az a legbabább az egészben, hogy valahol nagyon élvezem. Évek óta várok a saját vállalkozásunk jobbra fordulására, ahogy arra is, hogy munkát találjak. Idén, most februárban aztán minden sikerült. (Na ja, roppant érdekes, több helyen is olvastam, hogy

Villamossal Nürnbergben

Már reggel, kelés után minden olyan fura volt. Sőt! Már előtte is, ugyanis olyan hülyeséget álmodtam, teljesen a hatása alatt álltam. Egy ismeretlen földszinti lakásban voltam valahol, és arra vártam, hogy teljen az idő. Tudtam,  nemsokára indulnom kell, el kell érnem a járgányt (metrót, vagy buszt, vagy villamost, ezt már nem tudom, erre nem emlékszem) amivel dolgozni megyek. Jöttek-mentek idegen emberek a lakásban, ott volt többek között Klári néni is, egy nagyon régi szomszéd, de nem ismert meg. 🙂 Na ja, biztosan romlott a látása szegénykének. Egy csomó minden történt még ebben a kesze-kusza álomban, de azok nem lényegesek. A

Albrecht Dürer

Jut eszembe Loddár után: Albrecht Dürer. Mi közük van egymáshoz? Semmi csak a frank (azaz fränkisch) dialektus. Ugyanis a frankoknak nincs „hartes (kemény)  T-jük”, csak „weiches (puha) D-jük. Így lesz az Autoból Audo, a Lottóból Loddo. Lotharból így lett Loddár. Türerből pedig így lett Dürer.  Épp ma jártam ebben az utcában: Na, dereng valami? Ugye-ugye! Ő az, Ajtósi Dürer junior! Először is volt a papa Magyarországról, a Gyula melletti Ajtósról, aki 1427-ben született. Az aranyműves (vagy ötvös? ebben most nem vagyok 100 %-ig biztos, utánanézek)  szakmát jött tanulni egy nürnbergi mesterhez. A szakma elsajátítása mellett pedig sikerült kisajátítania a mester lányát

Nürnbergi Karácsonyi Vásár – Christkindlesmarkt

Allmächd (ejtsd: állmecht) mondja a frank , ami talán a magyar a „mindenségit”, „szent ég”, vagy a „szentségit” megfelelője. Igaz utóbbi mégis egy kicsit durva, szóval marad az első kettő. Most én is mondom: Allmmáchd, már megint itt az advent…. Márpedig az advent kitörésekor nyílik meg a híres nürnbergi Christkindlesmarkt, amit évről-évre 2 millióan látogatnak meg. Az egészet a Nürnberg-i Christkind, azaz a nürnbergi „Jézuska” (2 évenként válalasztják újra őket a jelentkező 16-18 éves diáklányok közül) nyitja meg a híres Prológgal. Emlékszem 3 éve ott álltunk a Hauptmarkton a reckenő tömegben, ahol moccanni se lehetett. Hátul tévétársaságok kameráinak tucatjai, a

Martin Rassau – fränkischer Humor :)

Ő egy remek komikus-szinész, aki tősgyökeres frankként valamiért imádja Budapestet!  Teljesen véletlenül bukkantam különben erre az információra. Na de ne menjünk az időben ennyire előre! Az úgy kezdődött, hogy évekkel ezelőtt felfigyeltem egy duóra, akiket elég gyakran láttam a helyi tévék műsorában. Ők ketten: Martin Rassau és Volker Heissmann a Comödie Fürth (a Fürth-i Vidámszinpad) alapítói, aktív színészei. Igaz, az állandóan nyomatott sorozatukat, amelyikben két idősödő és gyagyuló nőt játszanak nem nagyon szeretem, mert szerintem a Heissmann túljátsza. Valamikor amikor még gyerekszinpados voltam, akkor úgy tanultuk, hogy ez a ripacsság. Amikor valaki a karakter ábrázolásakor túlzásokba esik, és szó szerint

Esterházy Péter

Esterházy Péter ma Nürnbergbe látogat, egy különleges apropóból. A Tafelhalléban veszi át a Német Futballkultúra Akadémia  kitüntető:  „2009 legjobb futballkönyve” díját, amit a Kein Kunst című könyvéért kapott. A könyv 2008-ban jelent meg Magyarországon  Semmi művészet címmel. Az eseménnyel kapcsolatos németnyelvű cikk itt olvasható: Nürnberger Zeitung 2009.okt.01. A díjhoz 5000,-euró is jár, szóval az utiköltsége rendezve. 🙂 Különben Esterházyt szeretik és ismerik Németországban, az írónak sármja van. Németül ugyan olyan mesterien bánik a szavakkal mint magyarul. A könyvesboltok Márain kívül, Esterházy köteteket is tartanak.