….például könnyfakasztó pillanatok, amikor a könnyek előidézője végre nem a szomorúság, a bánat, hanem a szívből jövő, felszabadító és megkönnyítő oltári röhögés. Ez pedig az új munkahelyemmel függ össze. Imádom a munkámat. Imádom a munkahelyemet, pont ilyenre vágytam. Sokat utazunk, rengeteg a munka, roppant fárasztó, de szuuuuuper!! Olyan társaságba csöppentem, ahol jól érzem magam, és ahol a főnök tényleg külön fejezetet érdemel. Az embersége és lojalitása mellett kiváló a humora is, eszméletlen jókat röhögünk. Mesék jönnek (csak győzzem 🙂 ) … de addig is egy kedvenc:
Címke: kedvenc zenéim
Az első hét után (a la munka)
Kedves Világ, gyere ide, had öleljelek keblemre!! Bizony ilyen a hangulatom, fel vagyok dobva! Soha, de soha nem gondoltam volna, hogy valaha is ilyen jól fogom érezni magam egy német munkahelyen! Azt hittem, a nyelvi/kultúrális különbözőségek miatt ez eleve ki van csukva. És ebben az állításomban aztán tényleg nincs semmi előítélet, csak pusztán tapasztalat. Aki ismer, illetve olvasta tőlem a Schatziról szóló beszámolómat, azt tudja, hogy milyen mélyen megsebzettként kerültem ki egy korábbi munkaadóm, a Frau Dög (Schatzi) kezei közül. A nő az állandó kritizálásával nemcsak mélyen megbántott, hanem hihetetlenül visszavett az önbizalmamból. Mivel amúgy is állandó önértékelési zavarokkal küzdöttem,
James Hunter – Goldmine (az aktuális kedvenckém)
Több éve várom szívrepesztve Dzsémszi új CD-jét. Mára már tudom azt is, hogy kiadása tényleg a küszöbön áll. (igaz nem tudom milyen messze van ez a küszöb … ) Ezt az infót nem a neten csipegettem össze, de nem ám! A hírek direkt Mr. Hunter közvetlen közeléből szálltak felém bebeeee! 🙂 A részleteket hagyom, csak annyit jegyeznék meg, hogy észveszejtő ez az internet. Egyszerűen fantasztikus, ahogy az egymást soha nem ismert, látott, hallott, szagolt embereket a közös érdeklődésüknél fogva összehozza. Ezeknek az új ismerettségeknek, találkozásoknak, barátságoknak nagyon örülök. Persze sok marhának és kellemetlen embernek már nem, hiszen velük is tele
Multikulti itthon
Rátérek egy mellékvágányra: A tervem az volt, hogy megszakítások nélkül folytatom a Faber családról szóló történetet, de nem fog menni, mivel annak megírásához sok idő kell, a rövid „jut eszembe” mesélnivalómhoz meg általában kevés, ezért, ha azt akarom, hogy utóbbiakról se feledkezzek meg, le kell írnom. 🙂 Természetesen Faberék folyamatosan íródnak a háttérben, de ahogy említettem, ez rendkívül időigényes. …. és már vissza is tolatok a célhoz vezető sínpárra Az én kis családomból sikerült „multikultit” csinálnom a magyarosch származásommal. Ha jól megnézzük itt van a párom, teljes németckije felmenőkkel, sehol egy beütés a bőmöktől, délsvédektől, vagy akár franciáktól, de főleg
James Hunter – I’ll Walk away”
Jujjjj, már kezdek izgulni, pedig még 2 nap!
James Hunter – I’ll Walk away”
Jujjjj, már kezdek izgulni, pedig még 2 nap!
Ismét a kedvencem: James Hunter …. Vadász Jani :)
képek: Wolfgang Gonaus Sokan tudják, lehet az is, hogy már mindenki, IMÀDOM a palit, a zenéjét! Fantasztikus, pont azokat a hangokat énekli, amiktől egyből jól leszek! Valami ilyesmi lehetett a Beatles zenéjével is, ha jól emlékszem kutatták, vizsgálták a sikerük okát és jobb híján a zenéjük hangfekvésében találták meg az esetleges magyarázatot. Számos Beatles dal A-molban (vagy valamelyik molban) írodott és ez kimondottan kellemes az emberi agynak. James Hunter hangja, stílusa, mókázása, természetessége kedves mind a fülnek mind a szemnek. 🙂 Ráadásul pont azokat a zenéket nyomja, amiknél, a stílusnál én az időben (50-es évek) eleve leragadtam. A következő