Embermesék

Mesék Bécsből – egy kávéházban

A Grinzing egyik kicsi kávéházában ültem, amikor felfigyeltem a két fiatal lányra. A szomszédos asztalnál ültek, kb.18 év körüliek lehettek. Az életkorúknak megfelelően, megszakítás nélkül nyomkodták a mobiltelefonjaikat, túlontúl nem voltak érdekesek. Pár perccel később megérkezett a harmadik társuk is. Az újonnan érkezett lány se hozott magával valódi frissességet, perceken belül ő is nyomkodta a mobilt. Jöttek a szokásos csajos dumák, csacsogás, pont azok, amikre nem figyelünk oda, mert nem érdekel. De csak addig nem, amíg el nem hangzott a név: Sissi. Erre már fülelni kezdünk. A milyen Sissi hama’ világos lett, a Kaiserin (császárné) szavak után. A fiatal bécsi

Mjuzik

Mégpedig egy isteni szám Johann „Hans“ Hölzel -től. Ki ő? Hát ő volt a Falco. Az anyukája nagyon szerette az ő kis Hansl-káját, aki a fantasztikus karrier csúcsán is csak a kisfia a “Burli”-kája maradt. Akármilyen interjút készítettek vele, ő csak Hansista, soha nem hívta az édes kisfiát Falco-nak. 🙂 Teljesen megértem a nénit, bár azt nagyon is el tudom képzelni, hogy a Burlit esetleg zavarta a névhasználat. 🙂 Falco zenéje véleményem szerint bőven megelőzte a korát. Zseniálisakat alkotott, akkor is ha nem mindegyik nótájáért lépek. Egy őt ismerő barátunk szerint arrogáns, unszimpatikus ember volt, de állati nagy művész. Ahogy mondtam,