Embermesék

A Facebook kacsa – “A paszta fel fog bukkanni és rákattint.”

Mindezt írhatnám akár diszkrét, udvarias figyelmeztetésként is privát üzenetben jó néhány facebookos ismerősömnek, de egyszerűbb így a blogban mindenkit egyszerre megsérteni. Én már nem változom. Már tavaly is jó néhányszor láttam a HÍRT, ami most úgy veszem észre, ismét erőre kapott. Értelmes, intelligens emberek dőlnek be és tiltakoznak a facebooknál a képeik felhasználása ellen. Nem engedik (sírva fogsz fakadni a röhögéstől!), nem engedik a facebooknak a képeik, üzeneteik és információik felhasználását. Ezt a baromságot megosztó emberek két csoportba oszthatók. Az egyik típus brutális tempóban, naponta többször oszt meg aktuális híreket a világról, a Covid helyzetről, az időjárásról, sportmeccsek eredményéről, válogatás

Lájkok, kedvelések hova tűntetek? Már megint Tschüß?!

Bánatba estem. Hasonlóan másokhoz, akik a történeteiket szintén megosztják az interneten, én is vágyok icipici visszajelzésre, leginkább pozitívra. Negatív feedback nincs, mert simán törlöm és letiltom, de psszt! Jó, ez vicc volt. Eddig negatív kommentekben, bántó üzenetekben nem volt részem. Maximum a robotok kívánnak viagrát eladni nekem és Serenával (a nagycsöcsűvel!) összehozni. Nagy örömömre jó néhány történetem, blogbejegyzésem kedvező fogadtatásra talált. Ezek közvetlen hátrahagyott nyomai voltak a “lájkok”, kedvelések. Jó néhány történetemnél jelentős számban. Mostanra mindezek kivétel nélkül mind eltűntek. Mély sóhaj, szomorú szemek. Bezárom a laptopot, nincs hozzá kedvem. Hogy mi történt? Az ami már korábban is, de akkor