A kisfiam tegnap óta felállította az internetezés világcsúcsát …….. Ebböl persze nem lesz rendszer, de egyelöre minden meg van engedve, hiszen karácsony van vagy mifene?!?! Meg tudom érteni az örömét, emlékszem milyen volt gyereknek lenni. 🙂 Különben annyira boldog, tegnap se tudott 23-óra elött elaludni az izgatottságtól. Ez pedig a „tettes”. Ahogy a frankok mondják : „Däder” (ez a Täter akar lenni hochdeutschilag)
Címke: André
Karácsony tovább ….
Megtaláltam a világ legegyszerübb sütireceptjét. Kakaós szíveknek hívják öket. A recept nagyon megfogott, ugyanis max. 3 sornyi volt. Ennél hosszabbak és bonyolultabbak nem érdekelnek, azokat az életbe se tudnám elkészíteni. A kisfiam is segített ….. (pszt, igaz az elején megpróbáltam öt lebeszélni róla, mert uuuuutálom, ha minden úszik a lisztben, beleértve a konyha padlóját, a konyhaszekrények ajtaját, a gyerek ruháját, a haját és a szemüvegét, de annyira örült neki, nem volt szívem nemet mondani neki 🙂 ) gyúrta a trutyit, bocsánat: a masszát és formázta a szíveket. Az elején. Aztán internetes jelek, winding-es karakterek, tornyok, házak alakultak a keze alatt.
Gyerekszáj – a la kisfiam
A drága nyuszikám sajnos nem beszél olyan szinten magyarul, ahogy én azt szeretném. Apukája magyarul egyáltalán nem tetszik érteni mit tetszik mondani 🙂 , így csak és kizárólag rám hárul a neheze. A nyelv érdekében bevetek mindent, legyen az szinvonal, mint Pöttyös Panni, Frakk, Vukk, vagy akármilyen baromság, „ne nevess, mert kifut a bableves”, a lényeg, hogy gyakoroljon, hogy beszéljen, hogy hallja a szavakat és lássa is őket leírva. Viszont a magyar és a német nyelv keveredéséből isteni poénok születtek. Kár lenne őket elfelejteni. Vannak persze „sima” beszólásai is, ezekért is nagy kár lenne! 🙂 A legfrissebb sztori ( na
Sulikezdés
Na megkezdödött nálunk is az új tanév. És újra ugyan az a baromság, mint minden évben. Az első tanítási napon megkapják a gyerekek a 2-3 oldalas listát a beszerzendőkről és délután többezernyi anyukával-apukával-gyerekkel együtt tobzódunk a Stapless, Müller boltokban. A listákat a végkimerülésig lobogtatva igyekszünk megvenni az összes színű-szagú-méretű füzetet a hozzá tartozó borító „bugyikkal” együtt. Szeretem a zsírkrétákat is a listán, mit ne mondjak. Olyan 2-3-4 euró közötti áron osztogatják őket. Tavaly is szerepelt a listán, idén is. De idén már nem vettem meg, ugyanis a tavalyit megtaláltam a fiókban … és megállapítottam, hogy egyszer se kellett kinyitnia a