Oda megyünk enni

A jövő héten céges buli, a főnökünk igen ki szokott tenni magáért a közös bulikat illetően, most se lesz másképpen. Kérdezi a párom, hogy na, most hova megyünk, hol lesz a vacsora? – A „Leborult Szivarvéghez” (blogilag tök mindegy mi a neve) étteremben, ismered? – Még szép! Nagyon jó hely, szuper konyhával és húzós árakkal. Sokat jártam oda. Persze csak különleges alkalmakkor (zu besonderen Anlässen). aztán kérdő pillantásomra kiegészítette: különleges alkalom azt jelenti, ha valaki más fizet.

Oda megyünk enni

A jövő héten céges buli, a főnökünk igen ki szokott tenni magáért a közös bulikat illetően, most se lesz másképpen. Kérdezi a párom, hogy na, most hova megyünk, hol lesz a vacsora? – A „Leborult Szivarvéghez” (blogilag tök mindegy mi a neve) étteremben, ismered? – Még szép! Nagyon jó hely, szuper konyhával és húzós árakkal. Sokat jártam oda. Persze csak különleges alkalmakkor (zu besonderen Anlässen). aztán kérdő pillantásomra kiegészítette: különleges alkalom azt jelenti, ha valaki más fizet.

Bu(t)zi Tegernseeből

A szabadságom sajnos letelt, de hála a látottaknak, az akkumulátorom teljes feltöltésre került, jöhetett a munka újra! A lelkem tele van szép emlékekkel, ismét gazdagabb lettem. Szeretnék másoknak is kedvet csinálni azokhoz a helyekhez ahol jártam, el is kezdeném: A Tegernsee Bajorország tündérországgal határos része a Tegernsee és környéke. Inkább mutatok róla fotókat, mert attól tartok feleslegesen próbálkoznék a táj leírásával. A Tegernsee partján ugrándoztam az örömtől, nem tudtam betelni az egész lelket betöltő látvánnyal. Gyönyörű és persze drága. A

Ami generációkat választ el (és kollégákat idegesít)

Ez a zene. Mi más tudna ennyire idegesítően, dühítően közénk állni, közénk a szüleinkkel, gyerekeinkkel, ismerőseinkkel? Az idegesítővel nem túloztam, mert van zene ami annyira idegesít, hogy nem tudok másra koncentrálni. A korábbi irodánkban (hatalmas, hat iróasztalos) egy ideig, inkább tiniknek zenét sugárzó rádió zenéje ment, iszonyatos volt a plafon hangszóróiból lefelé áradó tuctuc és monotónia. A legrosszabb az óránként ismétlődő nóták sora. A Hello-t az aktuális angol (vagy ami? ) sztárnénitől, Adeletől talán nem gyűlöltem volna meg egy életre,

Ham kummst magyar fordítása … update (kiderül a lényeg)

Nem is tudom hogy mondjam…. ciki ám…. , de muszáj megosztanom veletek az igazságot. A Bayern3 rádió oldalán láttam egy klippet, ami rádöbbentett a megoldásra. (Sajnos) úgy van, ahogy az egyik kommentelő is írta:  valóban a nőé lesz minden, nem a pacáké. Sorry. Az alábbi videóban kiderül, hogy ezt (rajtam kivül) mások is össze-vissza értelmezték, Herr Seiler tálcán nyújtja a megoldást. Kérek kellő komolyságot, irodalmi magasságokba érkeztünk. Viel Spaß dazu! https://www.youtube.com/watch?v=5pXimwR86l0

Színes ceruzák (Gróf Anton-Wolfgang von Faber-Castell emlékére) 4.

Roland von Faber-Castell (1905-1978), a hetedik generáció. Természetesen sokkal több minden történt a Faber-Castelléknél, mint amit leírtam. Léteztek családon belüli konfliktusok is. Lothar még a halálakor se tudott megbocsátani testvéreinek, elsősorban Johannak aki ötletét lenyulva, létrehozta Nürnbergben Lothar konkurrenciáját. Amerikában pedig Eberhard hozott rossz gazdasági döntéseket, amik Lothar komoly millióiba kerültek. A céget se egy folyamatosan fejlődő és növekvő impériumnak kell elképzelni, voltak komoly visszaesések, veszteségek. Az első világháború komoly veszteségeket okozott a Faber-Castellnek, a külföldi kirendeltségeik elkobzásra, az amerikai

Ne hagyj egyedül a röntgenképpel! (2010-ből)

2010-ben  jártam ugyanennél a kardiológusnál, akiről a héten írtam. Az alábbí írásom erről, a 6 évvel ezelőtti látogatásról szól(t). Nyugodtan kijelenthetem, hogy nálamnál jobban senki nem fosik, (hoppárdon) fél az orvosnál. Mit mitől?! Hát attól a diagnózistól, amire nem vagyok felkészülve! Odamegyünk teljesen egészségesen, mit sem sejtve a dokihoz, ő pedig felállít egy kórképet és megmondja mi a bajunk. Szörnyű! Tetszik a mondás, miszerint nem kell mindennel orvoshoz futkosni, de ezt sajnos a többi hipochonderségre hajlamos pácienssel együtt nem tudom

Ne hagyj egyedül a röntgenképpel! (2010-ből)

2010-ben  jártam ugyanennél a kardiológusnál, akiről a héten írtam. Az alábbí írásom erről, a 6 évvel ezelőtti látogatásról szól(t). Nyugodtan kijelenthetem, hogy nálamnál jobban senki nem fosik, (hoppárdon) fél az orvosnál. Mit mitől?! Hát attól a diagnózistól, amire nem vagyok felkészülve! Odamegyünk teljesen egészségesen, mit sem sejtve a dokihoz, ő pedig felállít egy kórképet és megmondja mi a bajunk. Szörnyű! Tetszik a mondás, miszerint nem kell mindennel orvoshoz futkosni, de ezt sajnos a többi hipochonderségre hajlamos pácienssel együtt nem tudom

A kardiológusnál

Nem szívesen töröm meg a Faber-Castellék vonalát, de mielőtt folytatnám a család bemutatását, muszáj leírnom a mai élményemet, különben elfelejtem. Van, hogy muszáj orvoshoz menni, másnak is, nekem is. A panaszok néha nem tűrik a várakozást. Nálam ezek kevésbé súlyos panaszok, többnyire inkább kisebb problémák, de leginkább nyugtalan gondolatok, a folyamatosan dumáló belső beszélőm hajt, menj el, nézettesd meg magad! Természetesen nem hipochondriáról van szó, csak egyéni érzékenységről. Valakit tíz lóval se vontatnak el orvoshoz, más egy tüsszentésre is fut.